Ne tévesszen meg senkit se a sok film, vagy a sok sorozat, ezek mind pár nap termése, amikor muszáj volt egy kis agy-detoxot tartanom és 0/24-ben lazítanom egy kicsit. Persze az áprilisnak kedve volt ahhoz gyorsan fusson, így már csak kapkodom a fejemet, és végig a napok múlásával egyre stresszesebbnek éreztem magamat, ahogy közeledik az érettségi. Bevallom, eléggé félek tőle, nem tudom, mire számítsak. Nem is emlékszem sokra az áprilisból, bevallom, olyan gyorsan elrepült, pedig olyan jól elterveztem, hogy majd mesélek egy kicsit a poszt elején, hogy mi is történt velem. Ha érdekel valakit, végre voltam fodrásznál és befestettük megint a hajamat. Nem pont olyan lett, mint amilyennek képzeltem, de a napok múlásával egyre jobban tetszik. Körmösnél is voltam hónap végén, kaptam egy szuper ballagási körmöt, amit majd az instagrammon meg is nézhettek.

Az éneklés terén megint nem vagyok a toppon, csak így egy-egy dalt énekelgetek, ami valamikor eszembe jut, sőt mostanában talán Ella Henderson - Yours című száma és a Bandslamból a Someone To Fall Back On is nagyon a fejemben járkál, mert most hihetetlen mennyire nem vágyom mozgalmas dalokra, csak inkább ilyen mélabúsabb darabokra, amiken lehet jól sírni. Az írásra kompletten még mindig nem volt időm, remélem majd nyáron lesz egy kevés, de sikeresen befejeztem a társadalomismeret érettségi esszémet, ami miatt büszke vagyok magamra, ma le is fűzettem meg minden, már csak le kell adnom. És, ha már itt tartunk, hogy suli, meg lett a kettes matek próbaérettségi, szóval már nem félek annyira a totál bukástól. A hónapban csak két verset írtam, egy elég jól sikerült, megihletett az irodalom óra, a másik csak úgy jött magától, az már nem lett olyan szuper se. Az utolsó heteimet töltöttem a suliba végzősként, az utolsó hivatalos héten kiöltözve mászkáltunk, amitől lett egy-két vízhólyagom és feltört sarkam, de már javulgatok.

Ahogy közeledik az érettségi, úgy próbáltam magam behozni kötelezők terén, ami még mindig nem sikerült, mert még nem fejeztem be teljesen Weöres Sándor művét sem, se Ottlik Gézáét, habár azzal már egész jól haladok, és ezen kívül még van két kötelező, amibe bele sem kezdtem. Viszont elolvastam Tolnai Ottó könyvét, amelyről semmi pozitívat nem tudok nyilatkozni. Nem hozott semmi plusz tudást az életembe, viszont ilyen nyakatekert hosszú mondatokat is ritkán olvas az ember, és ennyi horvát nevet sem olvastam még. Borbély Szilárd könyve nagyon jó rálátással szolgál számunkra a kommunizmusról, azonban a nyelvezete számomra olyan trágár és undorító volt hogy sokszor nehezemre esett olvasni. Esterházy Péter Pápai vizeken ne kalózkodj című novellás kötetéhez nem tudom hogyan viszonyuljak. Komolyan, fogalmam sincs, mit csináljak vele.  

A hónapban megnéztem pár olyan filmet, amiről szintúgy nem tudom eldönteni a véleményemet. A Soha ne engedj el egy elég friss film nekem, a napokban néztem, és habár az alap koncepció tetszik, de a film szerintem nagyon összecsapott volt abból a szempontból, hogy megint csak egy könyvadaptációról beszélünk, így aki nem olvasta - vagyis én például - az nem fog túl sokat érteni néha, vagy legalábbis nekem nem volt az egész sztori egyértelmű. A szerelem határán szintén egy olyan fim volt, ami tetszett is, meg nem is, tudom értékelni azt, amit át akar adni, de valahogyan mégsem jött át nekem az egész annyira, amennyire szerettem voltam. A Hercegek és Hercegnőket franciaórán néztük, és amennyire morbid is volt az egész, nekem annyira tetszett. A Minden kút Rómába vezet érdekes volt, de számomra tipikus egyszernézős vígjáték, a Vak-randi, már egy fokkal érdekesebb volt, de ez sem volt olyan hű de nagy szám. A Különös kívánság szerintem tipikusan elődje vagy elkezdője volt a testcserés filmeknek, látszik rajta, hogy 1996-os. Szintén francia órán néztük az Isten hozott az Isten háta mögött című filmet, amit nem utáltam annyira, mint amennyire hittem, hogy fogom, sőt nem is volt olyan nagyon borzasztó, de ahogy már feltűnhetett ez a film kupac a közepes kategória. A Szívem érted Rapes első és második részét is megnéztem, vártam, hogy legyen egy kis Step Up feelingje, és nem is volt rossz, azonban nem érte el azt a szintet, amit vártam volna tőle.

Persze, hogy legyen valami pozitív is a film kategóriába, azért elég sok olyan film volt, ami igenis elnyerte a tetszésemet április hónapban. A Ballet Shoes című filmről először azt hittem, hogy nem fog tetszeni, és az elején még mindig kétkedtem abban, hogy jó filmet választottam-e, de végül nagyon jól elszórakoztatott. Felirattal néztem az egészet, és így még meglepőbb volt látni, hogy milyen jól alakít Emma Watson. Az Adaline varázslatos élete is olyan másik képet tárt elém, amin még soha nem gondolkodtam, és sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett. A Macskarisztokraták is kimaradt a gyerekkoromból, így muszáj volt pótolnom, hiszen a latin délutánon is az egyik számmal lépett fel a franciacsoportunk, és azt kell mondanom kár, hogy gyerekkoromban nem láttam ezt a mesét, mert nagyon aranyos, és megint csak azt tudom mondani, hogy olyan hamar lett vége. Az Életrevalók egy újranézős film, egyszerűen ahh nagyon jó, tényleg. Franciául és magyarul is. A Ha\Ver 2 is nagyon tetszett, pedig tényleg nem vagyok az az akciófilmes, szuperhősös típus. A csúf igazság lehet, hogy egy béna romkom, én azonban mégis élveztem, és megint csak rá kellett jönnöm, hogy én már láttam ezt a filmet, ha nem is az egészet, de engem nagyon jól elszórakoztat. A Neveletlen hercegnő örök klasszikus marad, mindegy hányszor láttam már a 18 év alatt, ugyanúgy imádni fogom. Az Őrült, dilis szerelem is nagyon nagy volt, ez is viszonylag friss film számomra, de nagyon bejött, már csak a szereplőgárda miatt is. A New York szeretlek egy olyan másfajta szemléletet és hangulatot adott nekem a városról, amire én nem számítottam, főleg nem, hogy ilyen kisfilm szerűen, de mégis összekapcsolódóan láthatok majd különböző történeteket az emberek mindennapjairól. A Moulin Rouge pedig. Huh. Kezdjük ott, hogy én már előre leírtam a filmet, mégis annyi érzelem volt benne, hiába volt össze-visszás az egész, ez a katyvasz olyan művészien és csodálatosan volt összerakva, hogy nem tudtam nem nézni, gyönyörű volt a történet is, a látvány, a dalok, nagyon nagyon. Egyszer muszáj megnéznie mindenkinek.

Három sorozat volt terítéken. Az egyik a Vadmacskák, amit szerintem félbehagytam, még vannak belőle hátra részek, viszont nekem nagyon tetszik, kár, hogy két évad után kaszát kapott, mert bírom a színészeket nagyon, és egy olyan témáról kapunk egy másik perspektívát, ami talán klisés és a legtöbb amcsi filmben basics dolog, itt ezt picivel jobban boncolgatják. Végre befejeztem a Red Band Society-t, amiért nagyon haragszom, mert nem tudom elhinni, hogy pont egy ilyen függővéggel hogy a fészkes fenébe tudták elkaszálni a sorozatot. Simán kaphatott volna még legalább egy utolsó esély évadot, és nem így kitolni a nézőkkel. Nem is értem, hogy miért kaszálnak el ennyi jó sorozatot, Jesus. A SKAM már egy ideje be volt tervezve, és mikor éppen tinisorira vágytam, nekiálltam. De Oh My God! Annyira de annyira tetszik, mert ugyanolyan mint a többi és mégis különbözik. Habár először problémám volt a szereplők megkedvelésével, végül egész jól megbarátkoztam néhánnyal, így most már vannak kedvenceim is. Még nem fejeztem be, de májusban biztos, hogy megnézem a sorozat maradék részét is.