Travel Journal | Szilvásvárad & Lázbérci Víztározó

Még gyereknapkor, azaz lassan egy hónapja látogattunk el Szilvásváradra, ami természetesen csak egyet jelenthetett a blogra nézve. Egy Travel Journal bejegyzést, és mivel videózni nem tudtam ott, és nem is volt sok videózni való bevallom, úgy gondoltam, azért mégsem engedem el bejegyzés nélkül, és ugyanolyan röviden elmesélem a kis napunkat, mint amilyen rövid is volt maga a nap.

Be kell vallanom, én Szilvásváradot nagyobbnak és, ha lehet ilyen kifejezéssel élni, csillogóbbnak képzeltem. Nem igazán néztem utána a helynek, csak annak, hogy mit is lehetne ott csinálni. Terveim között szerepelt, hogy megnézzük a Fátyol-vízesést, vagy valami, de ez sajnos nem így alakult, hiszen az idő szörnyű volt, az elején még csak borult, mikor megérkeztünk, azután kezdett el szemerkélni az eső.

Az első utunk a Lipicai Méneshez vezetett, szerettük volna megnézni a lovakat, és azért igen kíváncsi voltam, hiszen imádom lovakat, már gyerekkoromtól kezdve. Megvettük szépen a belépőnket, amellyel először egy fogat kiállítást tekinthettünk, hasonlított a keszthelyi Festetics-kastélyban lévő hintókiállításhoz, csak sokkal szűkebb keretek között. Ezek után bemehettünk az istállóba, a lovakhoz, de sajnos nem lehetett se a közelükbe menni, se megsimogatni őket, mert tilos volt. Lehetett volna séta kocsikázni is, de annak olyan ára volt, hogy inkább letettünk róla. Volt valami vetítés is, ahol egy kisfilmet adtak, mi viszont nem ültünk be rá, személy szerint engem nem annyira érdekelt. Az egyetlen dolog, amit még meg lehetett nézni, az a karám volt, ahol a kancák és csikóik voltak. Az volt a fény pontja az egésznek esküszöm, nagyon aranyosak voltak, és nagyon sokan is. Összességében véve én azért kicsit csalódott vagyok, én valahogy a Lipicai Ménestől sokkal többet vártam, mint ezt.

Ezután tényleg elkezdett esni az eső, mi pedig amúgy is már éhesek voltunk így beültünk ha jól emlékszem a Lipicai Hotel és Étterembe egy ebédre. Az ebéd finom volt, habár a porciók fogásonként változtak, valamelyik hatalmas megrakott tál volt, a másik csak egy kevés a tányéron, így ha valaki beül oda érdemes elgondolkodni, hogy mit rendel. Én azt hiszem valamilyen mézes, gyümölcsös csirkemellet ettem, ami finom volt nagyon, csak az adag nagyságával voltak gondok (eltekintve attól, hogy imádok enni, még a desszert után is bőven meg tudtam volna még enni valamit) Az árak nagyon barátiak, lehetőség volt arra, hogy kint vagy bent üljünk le, mi a kintit választottuk, habár az eső miatt kicsit fáztunk az ebéd vége felé. Mindenki nagyon udvarias volt velünk, bár nagyon sokan tértek be oda az eső és az étel miatt, így a kiszolgálás nem volt a leggyorsabb és leggyakorlatiasabb.

Az ebéd befejezése után úgy döntöttünk elindulunk hazafelé, és még megállunk a Lázbérci víztározónál egy kicsit sétálgatni. Ez egy mesterséges tó, de egyszerűen lélegzetelállító kilátást kínál, szemkápráztató, és nagyon békés. Ott időztünk egy darabig, majd visszaérve Miskolcra ettünk egy fagyit, és ezzel véget is ért a gyereknapi kirándulásunk.

Napszemüveg: Reserved//Felső:Reseved//Nyaklánc:Aliexpress//Táska:H&M//Nadrág:P.O.P Seven//Cipő: Adidas


You May Also Like

0 megjegyzés