Ez a Január egyszerre gyorsan és lassan telt el, valahogy úgy éreztem szalad az idő, mégis mintha soha nem akart volna elmúlni ez a hónap. Sajnos nem volt valami túl pozitív 2019 első hónapja. Rengeteget tanultam a vizsgáimra, rengeteget vizsgáztam is, emellett pedig a munka volt a fő dolog az életemben a tanulás mellett. Sajnos ezzel együtt megjelentek nálam a negatív gondolatok is, nagyon sokszor éreztem magamat egyedül, mondjuk ez igaz is volt, közösségi életem nem igen volt  a hónapban. Szóval nem indult a legjobban ez az év, remélem innentől kezdve már csak jobb lesz. Habár sikerült nagyon sok sorozatot és filmet néznem, most sem szeretnék nagyon sok lehúzást írni, ezért nem az összeset mutatom be nektek, hanem csak  közepes kategóriától.

A Steph című könyv már nagyon régóta meg van, azonban most végre el tudtam olvasni. A könyv az Alkonyat írójáról Stephenie Meyerről szól, egy kicsit beavat minket abba, hogy ki is ő valójában. Összességében egy nagyon könnyed olvasmány, elég gyorsan haladtam vele, annak ellenére, hogy nem állt szándékomban.

Végre sikerült egy LOL könyvet is elolvasnom (Páros randi tesóknak), annyi ideig kellett mellőznöm az olvasást, hogy annyira jól esett végre olvasni egy kicsit. Azonban ez a könyv most éppen nem teljesen nyűgözött le. Egy könnyed, kis szerelmes storyra számítottam, azonban itt nagyon belecsapott egy komolyabb témába, ahol inkább ezen volt  hangsúly a könyvben és nem a szerelmi szálon. Vagy legalábbis nem azon a szerelmi szálon, amire mi gondolnánk. Habár az egész kiszámítható volt végeredményben, szép, hogy kaptunk egy komolyabb témát is a könyvben. Most azonban pont ezzel volt a bajom. Habár értékelem, hogy ilyennel is foglalkoztak a könyvben, nekem pont egy könnyed szerelmes történetre volt szükségem, ami ebben pont nem volt meg.

Alig vártam már, hogy elolvashassam Lara Jean (Örökkön örökké) történetünk befejező kötetét, alig vártam, hogy ugyanazokat az érzéseket átélhessem, amelyek az első kötet alkalmával elkísértek, azonban itt is csalódnom kellett. Míg az első két kötet végig izgalommal és várakozással teli volt, itt már csak a szomorú semmi volt számomra, annyira lezárás szaga volt az egésznek (persze, ez az utolsó kötet), de számomra annyira csúnyán átjárta az egész művet, hogy egy kicsit számomra unalmas volt ez a rész, amit sajnálok, mert hát Lara Jean és Peter K nagy kedvenceim voltak.

Voltak filmek a hónapban, amikről úgy gondolom, szórakoztatóak voltak, lekötöttek, és jó volt nézni őket, azonban nem hiszem, hogy bármikor is újranézés lenne belőlük. A Nem kellesz eléggé egy tipikus olyan film, ahol több karakter életét láthatjuk, majd ahogy haladunk előre, úgy függ össze egyre jobban az életük egymással, ők általában pedig híres színészek és színésznők által megformált emberek.

Az Exférj újratöltve szintén egy szórakoztató kis műsor volt, de semmi több.

A Százkarátos szerelem izgalmakkal teli filmecske volt, főleg a vége felé kezdett izgalmas lenni, jó volt egyszer megnézni, azonban nem hiszem, hogy többször is megnézném.

A Boszorkányvadászok egy nagyon érdekes Jancsi és Juliska feldolgozás, egy kicsit véresebb feldolgozás, és egy kicsit bugyuta is, de az biztos, hogy van néhány eredeti ötlet benne az biztos.

A Csillagpor egy olyan történet, amely egy könyvben nagyon érdekes lehet, filmben viszont kevés az idő arra, hogy egy ilyen komplex filmet és történéssort egy filmben bemutassanak megfelelően.

Régen nem hittem volna, hogy az ilyen sötét gondolatú filmek az én stílusom, azonban A Lány, aki a tűzzel játszott megint egy bámulatosan megalkotott, eszementül beteg és sötét film, mégis van valami a hangulatában, ami magával ragad. A színészi játék is nagyon jó, imádom a színésznőt, aki játssza, hihetetlenül jó.

A szörnyek és szerelmek egy megint csak beteg film, a durvább féle fantasyk egyike, amolyan Grimm módon reális, és jól mutatja, hogy egy tündérmesének nem csak boldog vége lehet. 

A Rampage egy olyan akciófilm, amiről már messziről éreztem, hogy nekem tetszeni fog. Dwayne Johnson nálam mindig egy tök jó kis film előszele, hiába húzzák le a produkcióit, sok olyan van, amit én imádok tőle. Ez is ilyen volt, nagyon jól megmutattak egy valós problémát, az állatok mindig egy kényes téma volt a világban, engem egy ponton könnyre is fakasztott, legalább már ezért megérte megnézni.

Sokáig ódzkodtam Robert Pattinson filmjeitől az Alkonyat után, féltem, elveszlik az egész varázsa. Most azonban nem kifejezetten miatta kezdtem el nézni a Vizet az elefántnak című filmet, de azt kell mondanom, egészen tetszett a film. Ahogy az előbb is, megint csak állatok is érintettek benne, szóval valahogy éreztem, hogy tetszeni fog. A szerelmi szál is érdekes volt, habár egy kicsit bugyuta. 

A moziban sikerült megnézni az Egy kutya hazatért, amiről ki kell jelentenem, hogy talán még jobban meghatott, mint az Egy kutya négy élete. Körülbelül az első percektől némán könnyeztem  végéig, bár a legvégén már nehéz volt visszafogni a hangos zokogást. Bezzeg más a moziban meg sem rezdült csak én :D

Érdekes tény, hogy életemben először a Másnaposok 3-at láttam a filmsorozatból, ráadásul moziban, és csak ebben az évben jutottam el oda, hogy az első két részt megnézzem. Őszintén ebből a kettőből az első rész tetszett jobban, de mindkettőben dőltem a poénoktól.

A Vadon egy komolyabb, életrajzibb film, amiktől én nem vagyok elájulva, viszont ez tényleg egy jó film volt, olyan dolgokat is megtanított, amiket egyáltalán nem tudtam. Mint például, hogy egy rossz túrabakancs miatt elvesztheted a lábkörmeidet.

A csábítunk és védünk egy poénoktól hemzsegő vígjáték, ami egyszeri nézésre tuti jó, nekem nagyon tetszett. 

A Rebel In The Rye megint csak egy életrajzi film volt, viszont ez pörgött rendesen. Csak random kezdett el menni az egyik film után, miközben tanultam, de nagyon megtetszett, ráadásul az egyik kedvenc színészem a főszereplő. A Zabhegyező írójáról szól, és nagyon jól feszegetik benne azt, hogy hogyan is írjunk, és az író "becsavarodását" is igen szép folyamattal mutatják be. Kicsit felkavaró is benne néhány részlet, de szerintem megéri végignézni.

Ebben a hónapban igen belemélyedtem a sorozatok világába, így egy jó pár sorozatot folytattam, befejeztem, és elkezdtem. Elkezdtem valamint már be is fejeztem a Happy Endings nevű sorozatot, amit három rövid évad után el is kaszálták, meg is értem miért. Az egész egy modern Jóbarátok akart lenni a véleményem szerint, ám ahhoz mérten, semmi más, mint egy gagyi utánzat. Végignéztem ugyan, nem volt vele gondom, de egyáltalán nem voltam teljes mértékbe elragadtatva tőle. 

Régen imádtam a Jim szerint a világot, ám őszintén megmondom, mikor legutóbb láttam egy részt belőle a TV-ben, nem voltam elájulva tőle, így úgy döntöttem, adok neki egy másik lehetőséget. Már megnéztem pár részt belőle, de eddig semmi extra, majd meglátom, hogy fog-e fejlődni a sorozat, vagy megmarad ugyanazon a szinten. 

Egyszer csak bekattant, és úgy döntöttem végignosztalgiázok annyi sorozatot, amennyit csak lehet, szóval elkezdtem az egyik gyerekkori kedvencemet is nézni, a Pokémont. Annyira cuki kis mese, hogy egyszerűen nem tudom abbahagyni a nézését :'D

Ebben a hónapban "elbúcsúztam" a Jóbarátoktól, ugyanis befejeztem a sorozatot, ami azért egy kis törést okozott, valljuk be :D Egy ilyen remek sorozatot befejezni. Fájt is érte rendesen a szívem, mondhatom.

Folytattam a This Is Ust, és ezúttal jobban tetszik mint eddig, valahogy most jobban megértettem, vagy jobban elért hozzám az üzenete, mint eddig.

A most induló Good Trouble megjelent részeit is megnéztem, és szerintem egyáltalán nem olyan rosszak, mint ahogy a kritikusok állítják, szerintem hozza a Foster hangulatot, csupán egy sokkal könnyedebb témával, és nem azokkal a komoly dolgokkal foglalkozik mint eddig, hanem a két lány boldogulásáról. 

A Riverdale most teljesen magába szippantott, hihetetlen, hogy mennyire tetszik nekem, és alig bírom kivárni a heti részeket, annyira izgalmas a sorozat, habár egy ponton féltem, hogy elterelik egy olyan irányba, amely nem a sorozathoz való, de nagyon szépen visszahozták.

A Shadowhuntersből pár megnézetlen rész maradt az utolsó évadig, amit gyorsan pótoltam is, és már alig várom az utolsó évadot, kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle.

A Legacies azt hiszem kicsit túlzásba vitte a természetfelettit, az egész kezd átmenni egy rossz mesébe, remélem visszatudják még hozni, mert így nem hiszem, hogy sok évadot várhatnánk tőlük, érdekes, hogy még csak most kezdődött és máris elkezdték szinkronizálni.