Könyvajánló | Sweet-Evil sorozat
Már nagyon régóta csücsül a piszkozatok közt ez a kis könyvajánló, és mivel régen is volt ilyen poszt - köszönhetően annak, hogy az elmúlt hónapokban hanyagoltam az új könyvek felfedezését - úgy gondoltam, miért ne. Bevallom, már egy idő eltelt azóta, hogy a könyvet olvastam, viszont még emlékszem annyira a sztorira, hogy egy összeszedettebb és leülepedettebb véleményt hozzak róla.
Mit is kell tudni erről a könyvsorozatról?
Nos, alapvetően jó, ha tudja az ember, hogy három részes, szóval egy trilógiáról beszélünk, azonban hozzájön még Kaiden szemszöge is egy külön könyvben, amely mind a hármat összefoglalja a fiú nézőpontja szerint.
A részek sorban:
- Angyali gonosz
- Angyali szövetség
- Angyali győzelem
- Angyali kísértés
A tiltott gyümölcs a legédesebb. Mi lenne, ha élnének olyan kamaszok, akik születésüktől fogva elátkozottak? A bukott angyalok leányai és fiai ezzel a sorssal szembesülnek. A jólelkű Anna Whitt hatodik érzékkel született, színek kavalkádjaként látja mások érzéseit. Jól ismeri lényének ellentmondásait, hiszen megmagyarázhatatlanul vonzza a veszély. Akaratereje nehéz próba elé kerül, amikor tizenhatodik életévét betöltve megismeri a szexi Kaidan Rowe-t. A fiú bevezeti félelmetes közös örökségük titkaiba. Az efféle démonikus srácok azok, akiktől téged is távol tartanak a szüleid. Bárcsak Annát is idejében figyelmeztetné valaki! Vajon mit választ, amikor szembe kell néznie végzetével: a szentek glóriáját vagy ördögszarvakat? A regény a Sweet sorozat nyitókötete.
Ezt olvashatjuk a legelső kötet hátulján. Bevallom, én elég sokáig, évekig kerülgettem ezt a regényt, mire végre a kezembe került elolvasásra. Először is, tegyük hozzá, hogy valamelyik évben, valamilyen ünnepre kaptam meg a harmadik(!) részt, úgy, hogy se az első, se a második nem volt a birtokomban, bár ilyen az, ha a szüleidnek vesznek neked könyvet. Szóval hiába volt meg itthon az egyik könyv, még mindig ne éreztem késztetést arra, hogy megszerezzem a második könyvet. Ezen a nyáron, a nyaralás előtt egy nappal jutottam el vásárolni, és a könyvesboltban megláttam, hogy ebből a sorozatból két rész is le volt akciózva 1000 Ft-ra, szóval úgy gondoltam, hogy akkor oké, adunk neki egy próbát. Sajnos az első rész nem volt a boltban, így azt nem tudtam ott beszerezni, ami egy kicsit kellemetlennek bizonyult.
Amikor elolvastam, ezt az értékelést írtam Molyon:
A könyv maga érdekes, és furcsa módon bámulatos. Egy szokásos angyal-démon történetről olvashatunk egy egészen más köntösben. Wendy Higgins új köntöst teremt a hitnek és a démonoknak és új színeket hoz létre a színskálán. Négy csillagot kap az írásmód miatt. Sokkal több és részletesebb leírást várnék, sokszor pongyolán fogalmazott mondatokat láttam és túlságosan tündérmesésen megírt részeket. Azonban nagyon is kíváncsi vagyok, mi lesz a következőekben.
Anna, mint karakter számomra egy kicsit apácás volt, aki harcol az ellen, ami a normál élethez is hozzátartozik. Kaiden túlságosan fél apja hatalmától és attól, hogy neki is vannak érzései. Habár a két szereplő nagyon eltér egymástól, egész jó párost alkotnak. Jay számomra furcsa volt, a beszélgetéseik alapján nem tűnt úgy, hogy tényleg ő Anna legjobb barátja, és a beszélgetéseik alapján, ha nem lennének állandóan szóban a csajok, Jay stílusáról lerí, a melegség.
Kedvelem Marnet és Veronicát, azonban Gingert és Kopanot nem tudom hova tenni egyelőre.
És mit tanultam ebből a részből?
Nincs olyan, hogy vagy jó vagy vagy rossz. Az éremnek mindig két oldala van. Állhatsz az egyik oldalon, ha a szíved másfelé húz. Néha áldozatokat kell hoznod annak érdekében, hogy elérd a céljaidat, még akkor is, ha az összes embert meg kell előtte tévesztened. A csend jobban fáj, mint egy visszautasítás. Meg kell keményíteni a szívünket, ha igazán élni akarunk.
Visszagondolva, még mindig ugyanezt tudnám elmondani. Hiányoltam azokat a középhosszúságú, leíró szövegeket, amelyek sokkal jobban magába tudják szippantani az embert. Hiányoltam a rendes érzelmek kifejezését és megmagyarázását, néhol túl gyorsan ugrottak át egy részen, vagy nem olyan módon fejezte be az írónő, ahogyan kellett volna. Néhol kicsit túl gyermeteg volt az egész, mintha tényleg egy tündérmesét olvastam volna, és nem egy ifjúsági regényt. Jó, persze nem mondhatok csak negatívat, hiszen valóban lenyűgözően jó sztorit kaptunk, ezen hibák ellenére is, és el kell ismernem, nagyon jó volt ez az új angyal-démon vonal, amit az írónő kreált. Számomra kicsit érdekes volt, hogy Anna mennyire megbízott az édesapjában, hogy ennyire kötődött hozzá, még akkor is, ha emlékezett rá születésekor. Így megbízni egy gyakorlatilag ismeretlen emberben, nagy butaság, és esendő dolog. Szerencsére itt Annának a "segítője" lett, bár kíváncsi vagyok, mi lett volna, ha az apuci is a rossz oldalon áll. Ja, és nem mehetek el amellett a tény mellett, hogy engem ez az óriás kifejezés nagyon idegesített. Mindig ilyen csúnya, trampli lények jutottak róla eszembe.
Beszéljünk akkor a szereplőkről. Anna számomra kicsit túl "angyali" volt, mondjuk meg lehet érteni, számomra viszont kicsit túl ösztönösen feltételezte mindenkiről a legjobbat, és mintha az idő jó részében egy rózsaszín ködben lebegett volna, legalábbis az elején. Persze ő maga is harcolt a saját démonjaival, de olyan könnyen kezelte őket, amik egy kicsit hihetetlenek voltak. Célból, vagy cselekedetből sem rendelkezett túl sokkal. Volt a megszállottsága Kaiden és az óriásvilág körül, valamint Patti. A barátai sokkal kevesebb örömöt okoztak neki, mint, ahogy elvárná az ember Annától, hogy értékelje őket is.
Kaiden a tipikus álompasi a könyv alapján, hiszen ki ne akarna magának egy vérbeli rosszfiút, aki mégis sok mindenre hajlandó szerelme kedvéért. Karakterileg már sokkal jobban fel volt építve, mint Anna, elég élet szagú ember is volt, de néha a reakcióitól a falnak tudtam volna menni. Néhány rész annyira logikátlan volt, hogy az ember csak ült, és azon gondolkozott, hogy most mi van. A Kaiden szemszögéből leírt könyv is, hiába egy nagyon jó, új perspektívából mutatta be nekünk a történetet, azért én kíváncsi lettem volna azokra a részekre is, amik az első három könyvben nem hangzottak el. Saját történetekre. Néha olyan gyorsan váltott az események között az utolsó könyvben, hogy az nem esett túl jól a képzelő erőmnek.
Persze egyáltalán nem akarom lesavazni a történetet, hiszen kaptunk egy nagyon egyedi és nagyon szuper könyvet, amit tényleg szupergyorsan el is olvastam annyira szerettem. A kedvenc mellékszereplőim egyértelműen Marna és Blake voltak, ők voltak a számomra legélethűbb karakterek.
A kedvenc jeleneteim egyike egyértelműen az autóút volt az apjához és az apácához, bár sajnálom, hogy ilyen rövid ideig tartott. Valamint azt bánom, hogy a végső leszámolást ilyen gyorsan lerendezte az írónő. Annyira részletesen előkészítette az egészet, hogy a végére, mintha már nem tudta volna, hogy mit írjon.
Ha ajánlanom kellene a könyvet, mindenképpen azt ajánlanám, hogy készüljetek fel, hogy Kaiden mellett a ti aurátok is vörösen fog izzani, és néhány rész annyira idegesíteni fog titeket, hogy imádni fogjátok
0 megjegyzés