Hah, egy újabb hónap eltelt. Meg kell mondjam, nem tudom eldönteni, hogy most nekem jó volt ez a hónap vagy nem. Először is, betegséggel kezdtem az egész hónapot, így eleve egy kicsit nehézkesen indult az egész, és szokatlanul hosszú ideig voltam beteg is, még mindig nem múlt el teljesen, amit nem tudok hova tenni. Aztán persze ott volt a 19. szülinapom is, igaz, idén nem történt olyan ünneplés, mint tavaly, de reméljük, hogy ezt majd később betudjuk hozni. Hivatalosan is megkezdődött az egyetem, ami egyet jelent azzal, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem. Hirtelen olyan sok szabadság szakadt a nyakamba, hogy most azt sem mit kezdjek vele. Az órarendem elég kesze-kusza, viszont nem mondanám rossznak, azonban mindenképpen jobb lenne, ha egyes óráim között nem lenne kettő, két és fél vagy három óra, ami azt eredményezi, hogy hiába megyek be reggel nyolcra, sajnos így is csak négy-öt felé érek haza, ami valljuk be, nem túl nagy előrelépés a gimihez képest. Sőt. Persze a rengeteg szabadsággal együtt hatalmas felelősség és tömérdek intézni valóm is akadt. Rengeteg mindenre kell figyelni és koncentrálni egyszerre, ami mostanában egy kicsit megterhelő számomra, így úgy érzem, egy kicsit megbillent az egyensúlyom, és a palánk, amin haladok, egy kicsit elkezdett lejteni. Szerencsére a hónap elején sikerült beiktatnom pár baráti találkozót, aminek nagyon hálás vagyok, viszont így a hónap végére kicsit úgy érzem, mintha eltávolodtam volna mindenkitől, aki csak a világon van. Sikerült pár szabadnapot is szereznem a hónapban, amikor ki tudtam pihenni magam, de végeláthatatlanul hosszúnak tűnt ez a hónap.