Hogy vagy? Hogy telt a napod? Mit csináltál mostanában? De legfőképpen. Hogy érzed magad? Mert ez számít most a legjobban. Ha rossz napod volt, csak figyelj rám egy pár percre légyszíves.

Ahogy ez lenni szokott. Valaki megint felidegesített. Valami nem úgy alakult, ahogyan tervezted. Esetleg stresszes vagy az elkövetkezendő időszak miatt. Megértem. Mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében. Ahogy a jó is ellátogat az életünkbe, a rossz is el fog. Ez az életünk velejárója. Legyen gyász, legyen harag, legyen végtelennek tűnő szomorúság, vagy sivatag méretű kilátástalanság. De ez mind el fog múlni. Mert mindig minden változik. Lehet, hogy most rossz napod volt. Lehet, hogy most nem tudtál leülni az egyetlen szabad helyre a buszon, mert valamelyik öreg nénikének elfáradt a bevásárlótáskája és meg akart pihenni, vagy nem érted el a buszt, mert a közlekedési dugó, a fránya lámpa, vagy a tanár megint nem engedett ki időben az óráról. De ez nem marad mindig így. A néni csak arra vár, hogy megkérdezzék, szabad-e a hely. A dugóról sem a buszsofőröd, sem a két autóval előtted haladó vezető sem tehet, ahogy a közlekedési lámpák rendjét se mi irányítjuk. A tanár meg csak szeretne tanítani, és mikor majd húsz perccel hamarabb fog elengedni, magad is meglepődsz majd, hogy milyen jó érzés nem sietni. Állj meg egy percre, és nézz szét magad körül! Hát olyan rossz ez a világ? Talán rossz a madárcsicsergés, vagy a tavaszi napsütés melengető sugara? Annyira rossz a friss levegő vagy az ég kékje? Lehet, hogy most inden rossznak tűnik. Minden kopárnak, és ellened valónak. De ez soha nem volt így. A világ nincs ellened, csupán a gondolataid. Egyedül érzed magad, kívülállónak. Nem illesz a közösségedbe. Pedig lehet, hogy ez nincs is így, csak a gondolataid és a komfortzónád szab gátat annak az életnek, ami neked lett kijelölve. Ne félj néha kockáztatni! Ha rossz napod van, ne aggódj! Ne duzzogj, ne beszélj csúnyán csak vegyél egy nagy levegőt. Na, vettél már egy nagy levegőt? Nem? Akkor mire vársz? Most tedd meg! Oké, most szépen tartsd bent egy kicsit a levegőt. Számolj el lassan hétig, majd magadban számolva háromig lassan engedd ki. Aztán számolj el tízig, közben csukd be a szemed. Érzed azt az illatot? Igen, pont arról beszélek. A kedvenced. Megnyugtat, és elrepít egy csodálatos emlékbe. Mosolyogj egy kicsit rajta, a nosztalgiázás nem feltétlenül rossz. Mosolyogj, hogy minden jobb legyen. Szépítsd meg a világot a mosolyoddal. Szépítsd meg a mosolyoddal a tested és a lelked. Mosolyogj, hogy jobban legyél. Tudom. Nehéz. Főleg amikor szétcsattansz a dühtől, az elfojtott indulattól. De a düh, a harag csak megbetegít. Megfertőz, végig járja a tested minden porcikáját, behatol a lelkedbe és fészket rak benned. De a mosoly, a pozitív gondolatok meggyógyítanak téged és a körülötted levőket. Fel a fejjel, nem vagy egyedül. Mindenkinek vannak rossz napjai. Nekem is, neked is, a szomszédodnak is, vagy annak a srácnak is, akit minden nap látsz a villamoson. De ettől még nem fog összedőlni a világ. Megy minden tovább a rendes kerékvágásban. Csak egyél egy forró fürdőt, igyál egy meleg teát. Nézd meg a kedvenc sorozatodat, filmedet. Olvass egy hangyányit. Simogasd meg a cicádat, kutyádat. Kuckózz be egy meleg takaróba. Sírj egy kicsit. Nevess egy kicsit. Kiabálj!Suttogj. Énekelj! Amit csak akarsz. Hiszen mindig lesz melletted valaki aki segítsen. Még ha úgy is tűnik, hogy nem. Létezik a segítség, ne félj használni. Vannak emberek akik igenis törődnek veled. És még ha néha lehetetlennek tűnik is, de vannak olyanok, akik szeretnek téged, még ha te nem is tudsz róla.