Ahogy bizonyára már az egész világ tudja, Stephen Hawking 76 év után úgy döntött "feladja" kutatásait és örök nyugalomra bocsájtja fejét. Persze képletesen, hiszen azért a halálról nem dönthetett. Eredetileg még szerdán terveztem megírni ezt a posztot, így is másfél hetes kimaradás volt a betegségem miatt, így úgy gondoltam ennyi még csak nem árt. Szóval itt vagyok, itt gubbasztok az ágyamon és próbálom kitalálni, hogy mit is írjak most le. 

Azt hiszem kezdem a szokásos agyzsibbasztó szövegekkel, mint az, hogy hihetetlen, hogy elvesztettünk egy ekkora elmét, halála szörnyű űrt hoz a világunkba, amelyek valamely szinten igazak is. Ez a poszt most nem azért születik, hogy kritizáljam Hawkingot, nem is azért, mert az egekig magasztalnám, egyszerűen csak úgy érzem szüksége van egy kis megemlékezésre, még egy ilyen kis bloggertől is, mint én. 

Az élete persze a sok cikk és Wikipédia oldal alapján nem lehetett egyszerű. Először a nélkülözés, az állandó lenézés, miszerint nem lesz belőle semmi, mert nem volt jeles tanuló. Na és? Nézzetek rá. Sokkal többet ért el az életben, mint a legtöbb jeles tanuló a középiskolában. Szomorú, mennyire a jegyeink alapján ítélnek meg minket, holott az csak egy szám, amellyel rendszerbe próbálnak sorolni minket, és a valódi tudásunkat egyáltalán nem tükrözi. 

Azt hiszem elmondatjuk, hogy Stephen Hawking szerencsés csillagzat alatt született, és úgy is halt meg. Híres tudósok évfordulóján elhunyni szerintem elég nagy "megtiszteltetés" volt számára. Mi tagadás, belőle is egy világhíres tudós lett, nem is akármilyen. 

Rengeteg dolgot köszönhetünk neki, amitől a világunk egyre előrébb haladt. A nagy bumm elméletet igazolta az általa felfedezett fekete-lyukakkal, minek tiszteletére a fekete-lyuk eseményhorizontjából áradó sugárzást, Hawking-sugárzásnak nevezték el, ami egy hatalmas nagy megtiszteltetés. Valamit elnevezi egy emberről az egyik legnagyobb elismerés az én véleményem szerint. Ilyenkor is eszmélek rá, mennyi mindent nem tudunk, mennyi minden tudás hiányzik belőlem, hogy nem vagyok én se más, csak pár apró részecske az univerzum müzlis táljában. Az a rengeteg tudás, amelyet mi birtoklunk, mégis oly kevésnek tűnik ahhoz képest, ami létezik, de még mi nem jöttünk rá. Évszázadokkal ezelőtt el sem tudjuk képzelni, hogy élhettek azok nélkül, amik nélkül ma elég nehezen boldogulnánk és biztos vagyok benne, hogy pár évszázaddal később, mikor már fejbe táplálják a történelmet egyenesen és nem órán - krétával a táblán tanítják meg a napi leckét, rólunk is ugyanez lesz. Egy ilyen fejlett világ, hogyan volt képes olyan fejletlenül élni?

Hawking véleménye szerint kifejezte, hogy időutazás nem létezik, amit egy partival igazolt, amin senki nem jelent meg, én azonban ezzel kapcsolatban még mindig szkeptikus vagyok. Annyi mindent bizonyítottak már, annyi minden nyert már értelmet az életben, amiről mindenki csak azt hitte, hogy mese és ábránd, hogy én egészen biztos vagyok benne, hogy van rá mód, van rá lehetőség arra, hogy utazzunk az időben, azonban még nem most. Nincs olyan fejlett technológiánk amely erre lehetőséget adna. Bár most buta emberként én is elkezdhetem ezeket a dolgokat, mégis hiszem, hogy az álmainkkal nagyon sokra visszük még, akár ez is kulcsa lehet majd annak, amikben én már régen hiszek. 

Stephen erősen ajánlotta az űrutazást, véleménye szerint egyetlen bolygón veszélyes az embernek élnie, muszáj terjeszkednie a világegyetemben, amivel én teljesen egyet tudok érteni. Annyi film és könyv készült már ezzel kapcsolatban, ha ezeket vennénk alapul és összegyúrnánk belőle a valódi részeket, egészen biztos vagyok benne, hogy sikerülne egy olyan opciót alkotnunk, amely megváltoztatja az egész világot. 

Stephen Hawking nem csak a kozmológia de a család terén is remekelt. Ha jól tudom három gyermeke született ( ha nem, akkor javítsatok ki kérlek), és két feleségétől is elvált. Mondjuk azért ez szomorú, az egyik megcsalja a másik bántalmazza a beteg férjét. Azért ez kicsit durva és kegyetlen az én véleményem szerint. 

Lenyűgözőek azok a dolgok, amiket ő tett a világért, amiért annyival előrébb jutottunk, amiért megalkotta a mindenség elméletét, amiért további tudást adott a leendő emberiség tudósainak. Ha pedig itt tartunk, két nagyszerű film is született Stephen Hawkingról, én csak az egyiket láttam, amely elég jól bemutatja nekünk a tudós érző oldalát (szóval, aki kőkemény tudományt nézne, annak nem ajánlom). Szóval ha valaki kíváncsi lenne rá, Eddie Redmayne főszereplésével 2014-ben megjelent A mindenség elmélete című film, amely szerintem elég közel hozza az emberhez Stephen Hawkingot, legalábbis sokkal jobban meg tudjuk érteni, hogy min is ment keresztül, hogy miért is olyan, amilyen. Persze a betegségéről egyáltalán nem ő tehet, mégis egy hatalmas személyiség volt azon kívül is. A film főképp romantikus irányba szövi a történetet, maga a film is egy dráma, amely alapjában véve nem a kedvenc műfajom, de egész kedvesen csinálták meg. Mondjuk én az ex felesége iránt hatalmas gyűlöletet érzek, egyszerűen nem bírom elhinni, hogy megcsalta. Azon kívül Eddie Redmayne alakítása fantasztikusan jó, tényleg olyan élethűen játszik benne, mintha ő lenne beteg. 

Szóval én ezzel a kis cikkel búcsúzok egy remek elmétől, egy hatalmas embertől, aki sokkal előrébb vitte az emberiséget, még ha ezt sokan nem is tudják.