Új kis bejegyzéstípust hoztam ma nektek, ami egy kicsit jobban beenged titeket az életembe. Tegnap, elég mozgalmas napom volt, az én unalmas életemhez képest, így el is mesélem nektek, hogy mi is történt tegnap, valamint egy kis mini-vlogot is készítettem mellé, hogy színesebb legyen .

Három nappal ezelőtt, azt hiszem, az Instagrammon görgettem és storykat nézegettem, mikor a következő story került a szemem elé. Viszkok Fruzsi, egy közismert youtuber, a második Rossmann-os neszeszerével újra közönségtalálkozót tart az országban, az egyik hely pedig Miskolc volt. Na, én már akkor tudtam, hogy nekem ott kell lennem, amikor megláttam a Miskolc szót. Nem szégyellem, kicsit felnézek Fruzsira, hiszen már csak a videói alapján is láthatjuk, hogy nagyon sok mindent ért el az életében, és azon kívül, hogy sikeresen lediplomázott, emellett még youtuber-ként is remekel ebben a világban. Amikor megérkeztünk, már hatalmas sor állt, mi például egy kicsivel több, mint egy órát álltunk sorba azért, hogy találkozhassunk vele. Ahogy fogyott a sor, én egyre izgatottabb voltam, amikor pedig mi következtünk, annyira zavarban voltam, hogy alig tudtam mit mondani. Fruzsi tényleg nagyon helyes, és kedves, állíthatom, hogy ugyanúgy néz ki, és ugyanolyan a hangja is, mint a videókban. Mondjuk meglepett, amikor megkérdezte, hogy szoktam-e, Inez videóit nézni-e, mert hasonlítok rá. Nos, én azért ezt nem mondanám, de azért jól esett, hogy ezt mondta. Nálam ez a blogolós-videózni akarok dolog lassan már 7 éve fent áll, mindig is ez volt az álmom már kis koromtól kezdve. Persze nem olyan egyszerű ez, mint gondoljuk, én sem tudok még hű de minőségi anyagokat hozni, hiszen nagyon sok minden kell egy videó létrehozásához, amik nem is egy vagy két fillérbe kerülnek. Elhihetitek, hogy otthon már mosolyogva néztem meg a legújabb a videóját, és  nap folyamán is többször végtelen boldogság kerített hatalmába, hogy találkozhattam egy olyan emberrel, akire valamely szinten felnézek. Persze mindenkinek megvan a saját véleménye, hogy miért csodálunk egy másik embert, aki ugyanolyan, mint mi, de én egyszerűen a munkásságát és az elért dolgait csodálom, és ösztönöz arra, hogy én is elérhetem a saját céljaimat. ( A képeket azért itt megemlítem, hogy pocsékok lettek, ilyen helyzetben valahogy mindig béna vagyok) Miután végigálltuk a sort, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Népkertbe, ugyanis én szerettem volna outfit-et fotózni, a húgom meg szimplán szeret ott játszani. Körülbelül egy háromnegyed órát töltöttünk ott, de olyan hideg volt már, hogy kettéfagytunk ezért bementünk a legközelebbi bevásárlóközpontba melegedni a busz indulásáig. Összességében egy jó napot tudhattunk le magunk mögött, sajnálom, hogy nem videóztam többet.