Egy újabb év telt úgy, hogy alig fogtuk fel, hogy itt van,és máris távozik az életünkből. 2017 jött és ment, hatalmas változásokat és hatalmas élményeket hozott számomra, szóval itt vagyok. Itt vagyok és kiértékelek minden lehetséges dolgot, ami csak az eszembe jut. Emberi kapcsolatok, helyek, és persze a blog :) Lássuk is, hogy telt ez az év...

A blogon gyökeres változások következtek be. Kapott egy teljesen új kinézetet és témát, amire nagyon büszke vagyok, ugyanis nem kevés időmbe telt megcsinálni, valamint ezen az éven kezdtem a közösségi platformokon, például az instagrammon és a facebookon, az oldalamat hirdetni, így elértem egy bizonyos olvasói közönséget, akikért nagyon hálás vagyok. Igaz, eddig csak tíz követőm van, de bízom benne, hogy ez a kis közösség majd szépen lassan nőni fog, ahogyan jobban belevetem majd magam a blogolásba. Viszont nem panaszkodom, köszönöm, annak a tíz embernek, aki már azzal támogatott, hogy feliratkozott.

2017-ben 71 darab bejegyzés született, ami ugyan elmarad a 2016-os év 76 darabjától, de idén próbáltam jobban rámenni a minőségre, amin ugyan még van mit fejlesztenem, de nem adom fel, szép lassan beletanulok majd mindenbe. Volt egy röpke szünetünk is, ami a depresszióm miatt következett be, de azután megújult külsővel tértem vissza.

A blog Youtube-csatornája is elindult, még nem sok videó került fel ugyan (próbálok jobb technikai felszerelést beszerezni, és csak azután belevágni jobban ebbe a témába), de néha-néha témához illően úgy érzem egy-egy videó segítségével jobban ki tudom fejezni magamat, mint egy sima posztban.

A legnézettebb bejegyzésem idén, a Glamour-napi kívánságlistám volt, amit hihetetlenül sokan, 551!-en néztetek meg, amin nagyon megdöbbentem, de rettentően boldog vagyok. Ezen felül nem voltak elhanyagolhatóak a haul posztok nézettségei sem, a Top 10 legnézettebb bejegyzés közül 5 haul-lal volt kapcsolatos.

A blog első nyereményjátéka is sokakhoz eljutott, habár nem volt olyan sok jelentkező, de végülis a 7 is egy szám. Szóval elsején ki is sorsoltam a nyertest, ami az instagram storymban volt megtekinthető :)

Idén mindenképpen tovább szeretném fejleszteni a blogom, ugyanis még mindig nem az igazi, és remélhetőleg szépen lassan eljut a mondandóm több emberhez is. Nem szeretnék unrealisztikus célokat felállítani magamnak, ezért nem is írok számokat, hogy mennyi feliratkozót szeretnék összegyűjteni a közösségi platformokon, hiszen én már egy új feliratkozónak is hihetetlenül hálás vagyok. 

Azt hiszem, ez az évem az elengedésről és a megbocsájtásról szólt. Több olyan ember távozott az életemből, akik számomra kulcsfontosságú személyek voltak, napi szinten befolyásolták az életemet, a hangulatomat. Aztán valahogy ez az egész egyre mérgezőbbé és mérgezőbbé vált, így aztán drasztikusan megszüntettünk mindenféle kapcsolatot. Még mindig nem tudom, mit gondoljak erről, néha még hiányzik, azonban a legtöbbször azt érzem, hogy ez volt a helyes döntés. Hiába voltunk olyanok, mint a testvérek, de egyszerűen már nem működött a barátságunk helyesen. Azonban 2017-ben megtanultam mi is az a megbocsájtás. Előtte elég ismeretlen fogalom volt számomra, azonban az előző évben két embernek is megbocsájtottam. Az egyikkel közel fél évig nem beszéltem, megszüntettem vele az összes létező kommunikációs lehetőséget, a közösségi platformokon is, a kibékülésünk pedig csigaléptekben haladt, mire újra megtanultunk bízni egymásban. És ez egy jó dolog, mert azóta töretlenebb és jobb kapcsolatunk van, mint valaha. Azelőtt nagyon sokat veszekedtünk, és utólag már rá jöttünk, hogy ennek mi volt az oka, de máskülönben nem ott lennénk, ahol most vagyunk. Egy hatalmas nagy árulást is megbocsájtottam egy másik embernek, és ugyan ez a kapcsolat most elég rögös, mert felejteni viszont itt nem fogok, kijelenthetem, hogy emberi kapcsolatok terén, ezt leszámítva, nagyon jól telt az év. Hihetetlenül sok kedves embert ismertem meg a Csillagpont alkalmával, és megtaláltam a sulin kívüli baráti köröm is, két nagyon kedves lányt is megismertem, és a legjobb fiúbarátomat is ennek az évnek köszönhetem. 

Idén volt a Szalagavatóm, amire elég büszke vagyok, hihetetlen, hogy idáig is eljutottunk, a szalagunk pedig nagyon szép lett szerintem. 

Még februárban részt vettem az iskolában megrendezett latin-délutánon, ahol franciául énekeltem, ha érdekel titeket, IDE kattintva meg tudjátok nézni. Számomra ez egy hatalmas előrelépés volt, ugyanis elég önbizalomhiányos vagyok, és kiállni körülbelül 150 ember elé, elég ijesztő feladatnak tűnt számomra, hiszen sokszor még az osztályom előtt is képtelen vagyok beszélni.

Februárban sikeresen megcsináltam a nyelvvizsgát, egy elé jó eredménnyel, nem is számítottam ilyen jóra, hiszen én teljesen abban a hitben éltem, hogy a szóbelit azt totálisan elszúrtam, pedig az sikerült a legjobban :D Igaz, egy kicsit szidom magam, mert ha tanultam is volna, akkor jobb eredményt érhettem volna el, de ennek is nagyon örülök. 

Nyáron a Badacsonyban voltunk nyaralni, ahol isteni forgatag volt, az a sok árus a szuvenírral, nagyon hangulatos volt. 

A Debreceni Csillagpont volt az év szerintem legnagyobb eseménye, mert nálam ott álltak be gyökeres változások. Soha nem hittem volna, hogy egy ilyen rendezvény engem bármilyen szinten is megfoghat, de úgy látszik, tévedtem, mert hatalmas nagy benyomást gyakorolt rám, szerintem le sem tudom írni, ki sem tudom magam fejezni, hogy mennyire. Lehetetlen átadni azt az élményt, ezért csak tanácsolni tudom, hogy 2019-ben látogassatok el rá, szerintem én is ott leszek önkéntesként :)

A vízpartok nem maradhattak ki nálam, ugyanis 2016-ban nem igazán láttam strandot. Na ezt ideje volt bepótolni. Mályiban néhány ismerősömmel voltam, ami kellemes újdonságot jelentett számomra, jól kezdtem a júliust. 

Még június végén, pár osztálytársammal elautókáztunk Tiszaújvárosba is, ahol hihetetlen módon leégtem, ez volt az első alkalom egész életemben. 

A második képen a Szigligeti várból láthatjátok a kilátást, ami egyszerűen hihetetlen volt. Főleg felmászni oda, mert hihetetlen sok lépcső és meredek rész volt. Amikor felértünk, még csak nem is volt gáz, de ahogy leértünk hihetetlenül szédülni kezdtem. Ami ugyebár fura, mert ez nem fordítva szokott történni? Persze annyi vizet benyakaltam, el is fogyott, utána finom limonádéval frissítettem fel magamat. 

Miután hazaértem Csillagpontról, elmentünk a családommal Nyékre fürdeni is, már egészen kicsi korom óta nem jártam ott, furcsa volt ott lenni, nagyon sok emlék szakadt fel bennem akkor. 

Fonyódon is jártam a Balatoni körutunk során, ahol tényleg nem volt más, csak sok-sok bódé és étkezde, de a kilátás az csodás volt, ott készítettem ezt a gyönyörű fényképet is, ami nagyon tetszik nekem.

Badacsonylábdihegyen, ahol a szállásunk volt, volt egy nagyon jó kis strand, többször is lementünk oda fürdeni, igaz, hogy a Balaton vizétől hihetetlenül száraz lett a hajam, és kábé állandóan összetapadt, de az első alkalom volt, hogy a Balatonon fürödhettem, ami megint csak egy hatalmas mérföldkő az életemben. Régen mindig irigyeltem azokat, akik minden nyarat a Balatonon töltöttek, de most már elmondhatom, hogy én is voltam ott.

Volt egy nagyon különleges és gyönyörű eldugott tisztás egy tábor mellet, a Szép-kilátónál, ami hihetetlenül varázslatos volt, akár valami mesében, muszáj volt megörökítenem, de a szépséget semmi sem adhatja vissza.

Még tavasszal elmentünk Zircre rokonlátogatóba, ami egy kis falucska, de hihetetlenül gyönyörű, tervezek egy összesített 2017-es Travel Journal videót még az év elején, ahol bővebben fogok beszélni az utazásaimról. Hazafelé ekkor beugrottunk Veszprémbe, mostohaanyám ugyanis ott tanult, és szeretett volna nosztalgiázni egyet a városban. Csak másfél órát töltöttünk ott, de nagyon szép város, megértem miért szereti azt a helyet. Budapestre kétszer is sikerült eljutnom. Nyár elején két órára megálltunk Pesten, mikor a Balatonra tartottunk, szétnéztünk egy kicsit a Népkert és a Hősök tere környékén majd mentünk tovább. Másodszorra az osztállyal jártam ott, oda szerveztünk osztálykirándulást, ami eddig a legjobb volt az osztály történetében. 

A balatoni nyaralás alatt elmentünk Keszthelyre, ahol a csodálatos Festetics-kastélyt látogattuk meg, az egész hely egy csoda volt. 

A Csillagpont előtt pedig egy napra elmentünk Kassára csak úgy, és meglepődtem megint, hogy milyen szép hely. 

Év elején felállítottam magamnak néhány célkitűzést, amikből egy párat talán sikerült is teljesítenem. A pozitívabb gondolkodásmód meg lett, ha nem is az elején, de szép fokozatosan építgettem magamban a jót hónapról-hónapra. 

A második pont az utazás, amit szerintem sikeresen el is végeztem, hiszen hihetetlen mennyi új és régi helyre eljuthattam, ami nem Miskolc és a város ahol lakom. A külföldi utazás is megvalósult Kassával, habár egy messzebbi célnak jobban örültem volna. 

A jobb jegyek is sikerültek. 11. végére sikerült javítanom, sőt, 12-ben végre olyan átlagom van, amire igazán büszke lehetek, pedig alig tanulok, ami pedig megint egy csodának számít. 

Az önmegvalósítás valahol a nyár folyamán kezdődött el bennem, és azóta is tart. A depressziómtól való felállást követően kezdtem a véleményem hangoztatni, és nem félni attól, hogy magam legyek. Furcsa, de sok ember mondta, hogy milyen erős vagyok, holott belülről nem érzem ezt pontosan, de meglepődtem, hogy önmagam adása mennyi embernek tetszett.

A bakancslistámról is teljesítettem 2 dolgot, az egyik az őrölt vásárlás volt, hiszen rengeteg dolgot vettem  2017-ben, és az új telefonomat is beszereztem így az utolsó napokban.