Már egy jó ideje, hogy lecsengett a Teen Wolf láz, ezért is vártam eddig a cikkel, mert nem akartam én is beállni a sorba, egy összecsapott, nem jól felépített bejegyzéssel, amiben röviden elmondom a first impression véleményemet az évadzáróról aztán ennyi. Vártam, hogy bennem is leülepedjen az egész sorozat, hogy visszagondolva a részekre és évadokra, már a valódi véleményemet tudjam hangoztatni
Scott McCall átlagos középiskolás, aki másra sem vágyik, mint hogy észrevegyék, elismerjék. Ezért szó nélkül csatlakozik egy éjszakai rendőrségi akció önkénteseihez, ám az erdei kutatás közben megharapja egy vérfarkas. Élete ezután soha többé nem lehet már a régi…
Ahogy az lenni szokás, mindig elmesélem, hogy is bukkantam rá a sorozatra. Már sok Művelődőmben olvashattátok, hogy mennyire imádom a sorozatot. Pedig előtte hallani se akartam róla, ha csak megláttam a tv-ben a sorozat nevét, rögtön a fuj szó jutott eszembe. Aztán mégis csak a pozitív és a jó kritikát olvastam róla, így vonakodva, bár, de belekezdtem. Meglepően tetszett az első pár rész, és habár visszagondolva az első évad nagyon tini, nagyon nyálas irányba haladt, és a vérfarkas megoldás is elég gagyi volt, de a második évadot már elég szépen korrigálták, és egyre izgalmasabb mederbe terelték a történetet.
A második évadban Colton Haynes végre megkapja, amire vágyik, habár nem teljesen, hiszen Kanimává változik, vérfarkas helyett. A bonyodalmak tőle, és az Erica, Isaac és Boyde falka miatt alakul ki, miután Derek Peter megölésével alfává változik.
Ez a két évad amolyan bevezető volt, a legjobban már akkor is Stilest kedveltem a fantasztikus humora miatt.
A harmadik egyértelműen az áttörést jelentette a sorozat életében. Dylan O'Brian fantasztikus nogitsunét alakít, nem is beszélve arról, hogy mennyire szexi lett. Igaz, kicsit sajnáltam, hogy a Humor Herold eltűnt, de így megkaptuk a sokkal összetettebb és zseni gonosztevőnket.
Néha viszont nagyon-nagyon idegesített egy-két dolog. Habár a színészek alakításai jók voltak, mikor hirtelen kaptunk 6 új szereplőt, akik az egész évadon keresztül jelentőségteljes szereppel bírtak, azt nagyon nem bírtam. Főleg, hogy egyszerre jelentek meg, és már az elejeén sem voltak szimpatikusak. Habár a végére eléggé a szívemhez nőtt közülük pár. Személy szerint én örültem Allison halálának, mert a végén, már elég idegesítő karakter lett belőle. Habár Kírát sem szerettem, sosem gondoltam úgy, hogy Scottal jó párost alkotnának. Ugyanez volt érvényes Stiles és Malia kettősére is. Hiába imádom mindkét karaktert, de nekem akkor is a Lydia féle szerelem volt az igazi.
A történetre visszagondolva elég kacifántos az emlékezetem, mert nagyon sok eseményt sűrítettek bele össz-vissz 6 évadba. Ott volt Peter újjáéledése, Deucalion megjelenése, az Argent família kacifántos eseményei, Derek eltűnése, a Rém doktorok, a Szellemlovasok, és amikor minden élő természetfeletti lányt el akartak pusztítani és még sorolhatnám azokat az eseményeket, amik döntő szerepet játszottak a sorozat életében.
Ha írnom kellene mindegyikről, jól bajban lennék, hiszen annyira eseménydús volt az egész, hogy nem emlékszem az egésznek a sorrendjére. Persze a hatodik évadról meg van a véleményem, főleg a B részéről, hiszen egyszerűen elképesztő, hogy mennyire elszúrták. Túl összecsapott lett az egész, és nagyon sajnáltam, hogy Dylan-nak nem jutott több ideje a sorozatra. Ami a legjobban lesokkolt, az a Lydia-Stiles szál szinte teljes figyelmen kívül hagyása. Hiszen a nézők nagy része már csak arra várt, hogy mikor teljesedik ki a szerelmük, erre pedig, semmi. Nem mutatták be méltóan a kettejük kapcsolatát, és nem magyarázták el, hogy akkor mi is van most kettejük között.
A szereplők, ha lehet így mondani, sokszor teljesen a tűrőképességem határáig hajszoltak, például Gerard és Peter, akik hihetetlen, hogy mennyit kavartak a sorozatban. El sem tudom igazából dönteni, melyiket utáltam a legjobban, Peter sunyiságát és nagyravágyását, vagy a minden lében kanál mániákus Geraldot. Érdemes még kiemelni a szülőket, akik hihetetlen odaadással álltak ki a gyerekek mellett, és segítették őket mindenben, amiben csak lehetett. Már vártam a végére, hogy Scott anyuka és Allison apuka egymásba habarodik, már jó ideje elrejtettek egy-egy utalást a történetben, hogy bizony lesz köztük valami.
Ami miatt még tetszett a sorozat, azok a különleges lények. Sok sorozat leragad ugyanannál. Vámpír, vérfarkas, tündér , szirén és a többi. Itt viszont olyan lényekkel ismerkedhettünk meg, mint a Colton által alakított kanima, Lydia mint banshee, Parrish pokolkutyája, a róka és elképesztő mennyi új természetfeletti lényt alkottak az írók. Jeff Davis nagyon jól végezte a munkáját az biztos.
Az angoltanárnő Darach húzás nagyon ötletes volt, és tényleg, egy olyan karakter, akitől a hideg kirázott. Az Alfa-falka számomra egy kellemetlen rész volt, nekem ők annyira nem voltak szimpatikusak, először feleslegesnek tartottam, de jól visszahoztak belőle tagokat. A druida Darach és az Alfa-falka konfliktusa, a Nemeton, ami ezért az egészért felelős volt, sok bajt hozott Scott-ra és csapatára, azonban lenyűgöző módon oldotta meg a helyzetet. (Azért Deucalion halála eléggé megdöbbentő volt a sorozat végén)
Hiába rontották el a kapkodással az utolsó évadot, az évadzáró epizód mégis könnyeket csalt a szemembe, ami méltón bizonyítja, hogy igen érdemes megnézni a sorozatot, ha van egy kis sütnivalód :)
Ti láttátok már a Teen Wolfot?
2 megjegyzés
Én is megnéztem a sorozatot és sokáig szerettem is :D Viszont az utolsó rész engem teljesen kiborított, felháborított... Szerintem nem a megfelelő lezárást kapta és van még kismillió okom, amiért elégedetlen vagyok a befejezéssel, de ettől függetlenül a többi részt nagyon imádtam *-*
VálaszTörlésKirát én se kedveltem túlságosan, kifejezetten zavart. A sokféle lénynek én is örültem, színfoltot vittek bele :D
Teljes mértékben egyetértek a befejezéssel kapcsolatban. Habár az utolsó perceket nagyon oda vágták, valahogy az egész mégis olyan befejezetlen és összecsapott maradt.
Törlés