Nem tudom, hogy mi történt a júliussal, de jó hamar itt hagyott bennünket, még fel sem fogtam, hogy itt volt, és már vége is. A július nagy részt a munkáról szólt, mind fesztiválokon, mind a szokásos munkahelyemen, valamint önkénteskedni is voltam :) Mindegyikről megtaláljátok majd a videókat a csatornámra, ha a nevekre kattintotok :)
Ezen kívül persze nagyon keveset aludtam, szerintem ennyire fáradt még soha nem voltam, néha annyira besűrűsödtek a dolgok :D Barátkoztam nagyon sokat, ami tőlem nagy haladás, új ismerősökre tettem szert, amiért nagyon hálás vagyok, és sikerült megújítanom a kapcsolatom Istennel is :)
Persze ez azt jelenti, hogy nem túl sok időm volt pihenni, vagy ilyesmi, hiszen nem igen volt túl sok szabadidőm, de pár filmet és egy könyvet azért bele tudtam sűríteni a szoros programrendembe.
Sok Taron Egerton filmet néztem a hónapban egy kihívás kedvéért, de egyébként nem bántam meg, mint kiderült, egész jó színész barátunk :D Az ifjúság végrendelete szép film volt, bár azt hittem, hogy a női főszereplő nem fogja úgy érzékeltetni az egész hangulatát, de tévednem kellett. Az eleinte karót nyelt Vera érzései tökéletesen leírták a világháború által érzett fájdalmakat és gondolatokat. Ha már háború, a Pearl Harbor is megnézésre került, és elcsodálkoztam azon, hogy mennyire tetszett a film, pedig mikor elkezdtem már leírtam előre, mert meg voltam győződve arról, hogy nekem háborús film nem tetszhet. Hát, tévednem kellett, ugyanis szívszorító volt az egész, megspékelve romantikával és izgalommal.
Nem egyszer mondtam, hogy én irtózom a magyar filmektől, körülbelül gyerekkorom óta. Valamiért soha nem tetszettek, olyan snassz volt az összes, kicsit gagyi hatása volt, és rettentően nem tudtak lekötni. Ez elmúlt években azért persze láttam pár jót is, szerencsére egy kicsit jobb véleménnyel vagyok most már, de még mindig nem tiszta. Ezért is vártam annyit, hogy megnézzem a Kincsemet, pedig annyira érdekelt, végül ennyi idő után győzött a lovak iránti rajongásom, és huh. Új magyar kedvencet arattunk hölgyeim és uraim. Pedig ráadásul történelmi a film is, ami megint csak nem az én műfajom, de ez teljesen levett a lábamról. A színészi játék, a hely, a hangulat, a jelmezek nagyon korhűek voltak, csak ámuldozni tudtam és máris vége volt.
Dráma is kijutott a hónapra, mégpedig a Holdfény lett a választásom. Nagyon szépen bemutatja a kulturális különbségeket, hogy nem mindegy, honnan jössz, valamint a karakter is nagyon érdekes abból a szempontból, hogy alig beszél, de beszélnek helyette mások, és a tetteik. Látszik, hogy milyenek a befásult, nem elfogadó emberek, bemutatja, hogy mégis vannak olyanok, akik oltalmukba vesznek, mert vannak még jó emberek is. Hellyel-közzel, tegyük hozzá. Három különböző életszakaszban láthatjuk a fiút, három különböző névvel, vagy akár identitással. Az egész film maga nagyon lassú, és vontatott, érdemes úgy nézni, hogy elkötelezetten csak azt nézed, mert néha tud sokkolni azért, én munka közben néztem, és fogalmazzunk úgy, hogy néha a felindultságtól nem igazán bírtam rendesen a melóra koncentrálni. Szóval lassú és monoton egy kicsit az egész, de szép és hála az égnek, reális lezárást kapunk.
Sokáig hanyagoltam az életemből a Kingsman filmeket, köszönhetően egy rosszul sikerült kampányfilmnek anno a sulinkban, hiszen egyáltalán nem kaptam kedvet hozzá, hogy megnézzem. Sőt, inkább az ellenkezőjét érték el vele. Viszont egy Taron Egerton kihívás miatt végül megnéztem mindkét részét és azt kell mondanom, hogy rosszul ítéltem meg az egészet. Először is, tipikus olyan kém film volt, amiben menő kütyük vannak, amiket én nagyon imádok. Másodszor, a próbatételes filmek is nagyon bejövősek szóval az már csak hab volt a tortán, hogy izgalmas volt a sztori és Colin Firth, valamint Taron Egerton is szerepelt benne. Ultimate kedvenc nem lett egyik film se, de ha látom, hogy valahol éppen megy a tv-ben, akkor nem feltétlenül fogok onnan elkapcsolni (márpedig én szinte soha nem nézek tv-t, nem is értem, miért van egy a szobámban, amikor nem is használom csak évente háromszor xd)
Annyira vágytam valami izgalmas filmre, és tudtam, hogy ez az lesz. A Ready Player One nem okozott számomra csalódást, minden percét élveztem. Egy olyan világba nyertünk megint betekintést, ami bámulatos, és hihetetlen, hogy valakinek egy ilyen világ lakozzon a fejében, hogy megszülessen egy ilyen fantasztikus dolog. Alig várom, hogy elolvassam a könyvet, az angol változata már a polcomon csücsül.
Megnéztem a Mary Poppins második részét, és ez egy kicsivel talán jobban tetszett, mint az első rész, habár szerintem itt Mary Poppins jóval arrogánsabb és önimádó volt, amit nagyon sajnálok, pedig Emily Blunt nagyon jól alakította Mary Poppinst, abszolúte illett hozzá a karakter.
Júliusban csak erre a könyvre futotta, Jamie McGuire Viharos szerelem című könyve egyértelműen nem lett a kedvencem, viszont egy olvasásra megfelelt.
Az augusztus eleje sem szolgált sok pihenni valóval az biztos. Pár nap itthon töltött munkás nap után már utaztunk is Budapestre, hiszen kezdődött a Sziget fesztivál, ahol mi is dolgoztunk. Ez volt a nyár leghosszabb fesztiválja, és azt hiszem a legfárasztóbb is egyúttal. Még fel sem lélegezhettünk ez után a munka után, már rögtön indultunk is Siófokra egy kis baráti nyaralásra, ahol négy szép napot töltöttünk el, őszintén bevallom, túl hamar lett vége. Ezután egy pár káoszos nap kivételével végre sikerült egy kicsit kikapcsolnom, folytattam az itthoni munkám, illetve volt időm végre rendesen eljárni konditerembe, filmet nézni, olvasni, habár a videóvágással nem úgy haladtam, ahogy terveztem, ezért mind a Csillagpontos, Szigetes, és Siófokos vlogok csúszni fognak sajnos egy picikét.
Merő véletlenségből kezdte bele ebbe a könyvbe Rebecca Donovantől. Éppen a könyvespolcomat nézegettem, azon is az elolvasandó kupacot, ami nyárra felgyülemlett, én pedig úgy éreztem szeretnék valami romantikus könyvet olvasni. Nos, jól választottam. Az Elakadó lélegzet pontosan azt szolgáltatta nekem, amit szerettem volna. Megmentésre szoruló lány, egy pasi, aki romantikus, és egy olyan legjobb barátnő aki egyben a kisangyal és a kisördög a válladon. Együtt sírtam, nevettem a könyvvel, és igen, együtt akadt el a lélegzetem a főszereplővel. Felüdülés volt egy jó könyv végre.
Annyira akartam szeretni a könyvet, de egyszerűen nem sikerült. A Varázslatos szerelemnek sem sikerült Erin és Weston párosát megkedveltetnie, sőt. Minél előrébb haladtam, annál ellenszenvesebb lett számomra mindkét szereplő. Egyre többet hisztiztek és cselekedtek logikátlanul, ami miatt kedvem lett volna mindkettőt jól pofán vágni. Valószínűleg nem ettől a sorozattól fogom megkedvelni Jamie McGuire műveit.
A Poketet még első "alone" Pesti utam alkalmával szereztem be, és úgy gondoltam ez a nyár tökéletes lesz arra, hogy elolvassam. Krúdy Gyulától azt hiszem nem olvastam még semmit, azonban a cím eléggé megragadta a figyelmemet. Ady Endre éjszakái, ahogy a címéből kitűnik, Ady Endréről szól, habár szerencsére nem abban a száraz irodalomórai hangvételben. Az egész életrajzi szerű, Ady Endre pesti időszakával ismerkedhetünk meg Krúdy Gyula elbeszélése alapján, ahogy ő látta a költőt. Nem volt hosszú könyv, én azonban hosszúnak éreztem. Némely részei tetszettek, némelyek azonban számomra kicsit unalmasak voltak, a sok név könnyen összezavart néha, így nem is volt kedvem folytatni, így az egész nyaram ezzel az olvasmánnyal való birkózásról szólt. Igaz, amely részeket kedveltem, azokkal hamar is végeztem, én azonban úgy érzem, még nem nőttem fel egészen ehhez a műhöz.
Most több filmet is sikerült megnéznem, azonban csak három film volt olyan, amit nagyjából értékelni is tudtam az összes közül. Nem gondoltam volna, hogy nekem fog tetszeni egy régi, old school retro film, azonban ismét tévednem kellett, mert a Sabrina nagyon szórakoztató kis filmnek bizonyult, és persze a romantika sem maradhatott el, ugyebár, szerintem nagyon aranyos kis film volt.
A Lazacfogás Jemenben annyira nem érdekelt mikor elkezdtem, de szerencsére, ahogy a történet cselekménye haladt előre, úgy kezdett egyre jobban tetszeni a sztori. Megint csak egy romantikus filmről beszélünk, ami sokkal inkább a finom, érintések nélküli romantikus filmek kategóriájába esik, szóval aki valami másra vágyik éppen, az keressen mást, én viszont nagyon élveztem, a vége habár kiszámítható, de olyan, aminek lennie kell.
Robin Hood - alakítja Taron Egerton. Gyerekek. Már sokféle Robin Hood filmet és mesét láttam, de ez. Snitten érkezett jó pár dühös hozzászólás a komment szekcióban, hogy elrontották a filmet, én azonban nagyon élveztem. Sokat panaszkodtak arra, hogy nem korhű a film, és valóban, akadt egy pár baki - bár szerintem szándékosan csinálták - a jelmezeket illetően, de nekem pont ez tetszett benne. Egy sokkal modernebb verzióban tálalták nekünk Robin Hood világát.
Két rövidfilm is felkerült a listára, az egyik az Extinguished, a másik az Anonimós, mindkettő romantikus kisfilm. Az Extinguished nagyon aranyos, még az Anonimós felettébb érdekes, először nem érted, aztán a vége felé egyre szórakoztatóbb lesz az egész, és a legjobb a csattanó az egészben.
A CAER is egy rövidfilm, mégpedig egy versfeldolgozás, amely szerintem gyönyörűen lett megcsinálva, ajánlom mindenkinek, hogy egyszer nézze meg.
Két sorozat volt, ami kitöltötte az augusztust. A Once Upon a Time mind júliusban, mind augusztusban velem volt, töretlenül szeretem a sorozatot, habár néha jól pofán rúgnék egy-egy szereplőt, és arról se feledkezzünk meg, hogy néha olyan plot-twistek fordulnak elő benne, hogy csak nézek, hogy wtf?!
Megnéztem végre én is a híres-neves Csernobil sorozatot, amiért mindenki odáig volt, mikor legelőször kijött. Persze megértem miért lett nagy durranás - kinda bunkó, de véletlen beszólás - a sorozat, hiszen az egész esemény világszerte híres volt, így pedig még jobban felhívta a figyelmet valami olyanra, ami egy hatalmas fekete pont az emberiség történelmében. Azoknak, akik tényleg keveset tudnak erről, a sorozat igazi történelem órának számít, nagyon sok hasznos dolgot megtudhatunk belőle. Én elég sokat tanultam erről a témáról így csak arról tudok írni, hogy a színészi játék milyen volt, hiszen számomra ezek most már csak szomorú tények voltak. Viszont azt kell mondanom, a színészek nagyon jól adták a szerepük. A közöny, a nemtörődömség, a pánik és a nemtudás tökéletesen átjött.
0 megjegyzés