Sziasztok! Csak, hogy ma se teljen úgy el a nap, hogy nincs bejegyzés, gondoltam megosztom veletek az egyik versemet. Bevallom, nem a legjobb művem, de nagyon sok valódi érzelmemet osztom meg benne. 

Ez a vers az én édesanyámról szól, aki hazudott, átvert, nem törődött velem, egy új pasi fontosabb volt számára, mint a saját gyermeke, és még sorolhatnám, de nem azért írom a sorokat, hogy sajnáltassam magam. A vers lényege ugyanis arról szól, hogy hogyan próbálom én őt elengedni, mert egy mindig akkor kapunk róla új hírt, vagy akkor derül ki egy újabb múltbeli stiklije, amikor az életünk rendszereződni látszik, és ez valahogy mindig felborítja a nehezen kivívott ideiglenes békénk egyensúlyát. Szóval igen, ebben a versben próbálom magamnak bizonyítani, hogy el kell engednem, hogy nem szabad hagynom, hogy ő, a múltam behatással legyen a jelenemre, és elszúrja azt. Szóval fogadjátok sok szeretettel, tudom, a szépségápolástól ez egy kicsit offosabb, személyesebb téma, de remélem elnyeri a tetszéseteket, a véleményeteket comment formájában meg is írhatjátok nekem, ahogyan a ti verseitekre is kíváncsi vagyok, ha szoktatok verseket írni. ;)