Könyvajánló | Zűröstül-bőröstül
Régen volt már könyvajánló a blogon, bár akkor szinte csak az, most viszont igenis érdemesnek találtam egy könyvet arra, hogy egy kicsit részletesebben írjak róla.
Szóval mindenki, ismerkedjetek meg Lizzy Charles könyvével :)
Zűröstül-bőröstül
Ez lehetett volna Lucy tökéletes nyara: édes semmittevés a strandon az új pasijával és a legjobb barátnőjével, lazulás a haverokkal… Kell ennél jobb? De az anyja persze megint mindent elszúrt. Oké, Lucy tényleg kiszökött abba a buliba. Na és? Hát nem fogják fel a szülei, hogy nem hagyhatta ki az év partiját? Úgy látszik, nem, mert büntetésből egyből nyári munkára vezénylik: házakat kell festenie, ami épp elég gáz, de hogy Justin Marshall legyen a főnöke? Na ez viccnek is rossz! Jó, látványnak elviselhető a srác. Vagyis inkább nyálcsorgató. Ettől még az őrületbe kergeti Lucyt az állandó okoskodásával, meg azzal, hogy miatta a lány mindent megkérdőjelez, amit magáról és az életéről gondolt. Nem, Lucy egyáltalán nem ilyen nyárra vágyott, köszöni szépen. Viszont… talán pont ilyenre volt szüksége.
Azt kell, hogy mondjam, régen olvastam olyan könyvet (sőt, ha elkezdek gondolkodni, akkor talán még sohasem olvastam olyan könyvet), amely ennyire megfogott volna. Na, nem is a történet miatt, hiszen egy újabb limonádét olvashatunk - nem mintha, rossz lenne a sztori, nekem nagyon tetszett - hanem bizonyos részei nagyon megfogtak és a lelkemig hatoltak. Sőt, azt kell mondanom, hogy ez volt az első olyan könyv, ami engem valaha is változásra késztetett.
A történet legelején megismerhetjük Lucy-t, a főhősnőnket, aki a medencében, illetve amellett sütteti a hasát a napon. Az első fejezet azonban nagyon csalóka. Míg rögtön elkezdi a szokásos menő lány vagyok dumát, és elkezd mesélni arról, hogy Justin mennyire egy fennhéjázó nőmágnes, a barátnője ellenére, őt mégis hidegen hagyja, meg kell mondanom, a második fejezet már merőben eltér az első fejezet alapján kialakított véleményünkkel. Megismerkedhetünk a volt depressziós anyukával, a szegény gyámoltalan kisöcsivel, a vajszívű de szigorú papával, és úgy kompletten a feszült hangulatú házzal. Miért feszült a hangulat? Nos, ez igen egyszerű, Lucy félelme, amit saját magával kapcsolatban érez, valamint az anyja szeretete iránti sóvárgás, viszont nem elfogadás elég bizsergető légkört szül a családi otthonban. Mert Lucy szeles lány, persze megvan a magához való esze, igaz, kicsit makacs is, önbizalomból pedig olyan hamisat adtak el neki, mint a hupilila színű Dior táska. Aztán ott van Zack, a seggfej barát, akinél bunkóbbat senki nem tudna elképzelni magának, meg a "legjobb barátnő" Marissa, aki annyira a legjobb, hogy mindent megosztanak egymással. Még a pasit is. Persze csak Marissa az , aki erről tud.
És ott van Justin, aki az első fejezetben nagyképű, üresfejű szépfiúnak jelenik meg, a második fejezettől mégis egy helyes, felelősségteljes, gondoskodó, vicces srácot láthatunk, aki mindig kihasználja a helyzetet egy rövid, észrevehetetlen flörtre.
Persze Lucyről is kiderül, hogy nem olyan fruska, mint amilyennek megismerjük, hanem igazából okos, belevaló csaj, aki képes magát feltalálni a helyzetekben, azonban úgy vonzza a balszerencsét, mint tűz a lepkét. Elég kellemetlen szituációkba keveredik, de szerencsére mindig ott van mellette Justin, aki megmenti. Aztán a story alakítja magát, néha kicsit laposabb, néha nagyon felpörög.
Hogy miért is akartam erről a történetről külön írni? Mert van benne egy rész, ami engem nagyon megérintett. Ez már a vége felé van, amikor is Lucy megpróbálja megtalálni önmagát, és le is írja, hogy miért legyen más, ha lehet önmaga. Ez pedig engem olyan mélyen érintett, hogy abban a pillanatban tudtam, ez a könyv teljesen megváltoztathatja az ember nézőpontját egyes dolgokról. Ez a három-négy mondat döbbentett rá arra, hogy igenis lehetek önmagam. Igenis viselkedhetek úgy, ahogy akarok, öltözhetek úgy, és nem kell félnem megmutatni azt, hogy ki is vagyok én igazából.
Kedvenc jelenet: Minden jelenetet imádtam, amikor festettek a csapattal.
Legutáltabb szereplő: Zack és Marissa
Legmeghatóbb jelenet: Amikor Lucy és az anyja egymásra találnak. Szerintem ez a rész volt az, amikor sírtam is egy "picikét"
Kiknek ajánlanám: Egyértelműen mindenkinek. Aki kikapcsolódásra vágyik, aki úgy érzi motivációra van szüksége, aki csak egy romantikus könyvet akar elolvasni vagy aki változni akar, és nem tudja, hogyan tegye ezt. Lucy végig fogja vezetni őt a változás ösvényén, szépen és biztosan.
10/9
Ti olvastátok már?
0 megjegyzés