A szeptember hihetetlenül gyorsan elrepült, hozzá szokni sem volt időm az új mégis régi dolgokhoz, az új helyzetekhez és ahhoz a felelősséghez, ami egészen májusig kísérni fog engem. Az idő sajnos mostanában ellenségemmé vált, nincs időm konkrétan a halálomhoz sem, így sajnos kikapcsolódásra nagyon kevés időm volt ebben a hónapban, mégis megpróbáltam mindent. Nézzük is, mire jutottam.
Ahogy említettem, amiatt, hogy szabadidőm elég kevés van (konkrétan a semminél is kevesebb néha) ezért nem sok időt tudok arra szánni, ami számomra az egyik legkedvesebb és legkikapcsolóbb dolog a földön. Az olvasás. Nagyon elhanyagoltam, összesen három darab könyvet sikerült elolvasnom, és kettő közülük ráadásul még kötelező olvasmány is, így ha mondhatjuk egyetlen igazi könyvet olvastam a hónapban, ami azért eléggé elszomorító.
Kosztolányi Dezső Édes Annája nem is volt olyan szörnyű, mint vártam, viszont számomra egyszerűen hihetetlen volt a vége. Móricz Zsigmond, Szegény emberek című novellája olyan véget hozott, amire nem számítottam, ám engem furcsa mód nem borzasztott el (talán ennyire pszicho lennék? xd ) Számomra túl ridegen lett fogalmazva.
Lizzy Charles Zűröstül-bőröstül című könyve számomra teljesen felüdülés volt egy ilyen hónap után. Nagyon tetszett a történet, sajnálom, hogy ilyen hamar elolvastam, de mostanában úgy érzem, hogy minden valahogyan túlságosan is gyorsan ér véget. És még csak nem is számítottam arra, hogy ilyen lelkizés lesz egy egyszerű Művelődőből, bár igaz, hogy ez egy amolyan saját magam felé elvárt jelentés a haladásomról, de akkor is.
Még szeptember legelején sikerült három filmet is megnéznem. Bel Ami - A szépfiú, egy nagyon érdekes képet mutatott számomra a múltról, hogy milyen más is volt ott minden, a társadalom, és a sok erkölcstelen képmutató ember. Nem mintha a mai világban ne lenne így, de ahh. Nagyon nem tetszik nekem ez az össze-vissza kavarós dolog az emberekkel. Olyan nehéz lenne egyenesnek lenni a másikkal? Meg segíteni a másiknak? A Holnapolisz számomra túl összecsapott lett, és komolyan, már szívesen megnéznék egy olyan filmet, ami nincs a végletekig összecsapva. Az Éjfélkor Párizsban pedig annyira nem fogott meg, hogy már azt sem tudom, hogy miről szólt.
Jó volt újranézni a Szemfényvesztők 2-t, olyan hangulata van, olyan izgalmas és varázslatos, ami miatt számomra ez a film egy örök klasszikus marad. A Szingli fejvadász könnyed kis vígjáték volt, jól esett vele kikapcsolódni, az Utódok 2 sem volt rossz, eseménytelenebbnek tűnt, mint az első rész, azonban a Későnérők egyáltalán nem kötötte le a figyelmemet, akármennyire is próbáltam figyelni. A legmeghatóbb film, amilyet már hónapok óta nem láttam, az a Hacsi volt, egyszerűen gyönyörű történet, ráadásul maga a tény, hogy valós eseményeken alapul, még jobban rá tesz az érzésre.
A Viharsziget egy nagyon komplikált film volt, néha eléggé hátborzongató részekkel, és bámulatos, hogy mennyire összerakták a történet logikáját egyszerűen lenyűgöző volt, bár a felénél én már kicsit untam. A Rém rom az egy tanulás közbeni kis "előhalloweeni" film volt, nem is nagyon figyeltem rá, zajként viszont tökéletesen funkcionált azt kell mondjam. Az éhezők viadala, talán már említettem, számomra basic bekuckózós film, valamelyik esős napon tökéletes volt. Családi napon moziban voltunk, megnéztük az Újra Otthon című filmet, ami egész jó volt, nekem tetszett, tipikus családi vígjáték volt, kis frissítő. A szerelemre hangszerelve érdekes film volt, nekem tetszett a történet, változatos volt a többi filmhez képest.
Amin főképp a hangsúly volt ebben a hónapban, és szerintem a többiben is az marad, azok a sorozatok voltak. Snitten majdnem napi szinten aktív vagyok, így érthetően elég sok kihívásra jelentkezek, és próbálom őket minél hamarabb teljesíteni (na, nem mintha ez mindig olyan könnyű volna)
Elsődlegesen a Scream Queenst próbáltam befejezni, mert akármennyire is rövid sorozat a maga kettő darab évadával, de valahogy rohad nehezen lehetett vele haladni. Egy hetembe telt mire sikerült megnéznem az egész sorozatot. Nem volt rossz sorozat, furcsa egyvelege volt a horrornak és a paródiának, egyszer élveztem, mert borzongatott, de nem ijesztő szinten, másszor fogtam a fejem, annyira gagyi volt egy-egy rész, pont ezek miatt a paródiák miatt.
Az utolsó évada a Teen Wolfnak, nos engem nagyon meghatott, erről a hónapban szeretnék egy bejegyzést írni, mert nem tudok továbblépni addig a sorozaton, amíg ki nem írom a véleményemet úgy az egészről. Egyelőre pedig mindenkinek annyit, hogy tényleg egy hihetetlenül jó sorozatról beszélünk, imádom nagyon.
A mentalistából is megnéztem három részt egy kihívásra, furcsa volt látni, hogy milyen is volt az első három rész. Én régen mindig csak a tévében követtem, olyan tíz éves koromtól ezeket a sorozatokat, de miután már visszaköltöztem, nem éreztem szükségét a tévénézésnek, így már nem követem egyik bűnügyi sorozatot sem, ahogy régen tettem.
Egy minisorozatot is megnéztem, alapból egy meséről beszélünk, bár meg kell, hogy mondjam, elég morbid, főleg, amikor kiderül a vége. Annyit elárulok, hogy egy hatalmas nagy metaforáról beszélünk a halállal kapcsolatban - bár lehet, hogy az allegória vagy a szimbólum jobban hajaz a megnevezésére. Eléggé megdöbbentő, nem olyan, mint az ember. Reméltem egyébként, hogy majd kicsit megijeszt ez a sorozat, de egyáltalán nem tette, pedig vártam rá, hátha. Egyébként Túl a kerítésen a címe.
Most végre, miután szereztem meghívót sorozatbarátra :D el tudtam kezdeni a The Fosters című sorozatot. Miért ezt? Egy, természetesen egy kihívás kedvéért kezdtem el. Kettő, már régóta a várólistámon van, de valamiért eddig nem akartam elkezdeni. Olyan mindennapi témákat boncolgat a sorozat, mint a melegek kérdése, a drogfüggőség, örökbefogadás és ehhez hasonlók. Persze megvannak az átlagos normális dolgok is benne, de nagyobb hangsúlyt kapnak azok, amikre a való életben is jobban oda kellene figyelnünk.
Éneklés terén elég pocsék voltam, mondjuk ebben közrejátszik az is, hogy lassan másfél hete beteg vagyok, így se hangom, se levegőm. De ameddig gyakorolgattam, addig Buno Mars When I Was Your Man című számát énekelgettem, és a Margaret Island kettő számát, a Nem voltál jó, és az Érezd jól magad olyan hatással vannak rám, hogy hű. Azért nem panaszkodom, azért kitaláltam egy-két jó dalszövegfoszlányt, amik elég jól hangzanak, csak a szöveg többi része nincsen kész.
Az írásról nem is beszéljünk, szerintem ebben a hónapban egy értelmes sort nem írtam egyetlen könyvembe se, viszont versírás terén elég aktív voltam, társadalomismeret órán született jó pár.
0 megjegyzés