Új topikot szeretnék bevezetni, mégpedig a Művelődőt, ami nem lenne más, mint egy összefoglaló a hónapról. Arról, hogy mennyi bejegyzést hoztam nektek, milyen keletűeket, illetve, hogy milyen dalokat tanulok mostanában, hogy haladok az írással, és felsorolnám azokat a filmeket, könyveket és sorozatokat, amiket az elmúlt hónapban néztem.

Márciusban végre sikerült egy kicsit többet dolgoznom a Young Adult romantikus regényemen, amiért nagyon büszke vagyok magamra. Minimum 10 oldallal gazdagodott a történet. Jelenleg 128 A4-es oldalból áll, habár ebben már az áprilisi is jócskán benne van. Egyébként most tartok még csak a negyedétől, és az események kezdenek majd beindulni, én magam is egészen kíváncsi vagyok arra, hogy miként fognak reagálni a szereplőim az egyes parázsló helyzetekre ;)

Az éneklést is próbáltam visszaiktatni az életembe, amennyire ez csak lehetséges volt, habár a februári fellépésem óta nem találtam a célom, és a helyem, fogalmam sem volt, hogy mit énekeljek, de végül találtam olyan dalokat, amik megfogtak annyira, hogy azokat gyakoroljam. John Legend - All Of Me - je már legalább két éve olyan szám, amit szívesen énekelek magányomban, és szerintem egyre többet fejlődtem benne, a magasabb részek már sokkal jobban és tisztábban szólnak, mint mikor elkezdtem tanulni. Lukas Grahamtől az egyik kedvenc számom egyértelműen a Funeral, ami hiába egy temetésre való zene, de olyan szuper ritmusa és bluesos, jazzes hangzása van, hogy mindig elkap a hév ennek a hallgatásakor és muszáj énekelnem a számot. Hozier Take Me To Church száma elég nehéz időkön segített engem keresztül, és hihetetlenül meglepődtem, mikor rájöttem, hogy nem is olyan nehéz az a szám, mint, amilyennek gondoltam alig másfél évvel ezelőtt. Nem csak angol nyelven, de franciául is folytatom a kísérletezgetést, mégpedig Louane számaiból válogatva az egyik a Nos Secrets, amiben egy kis angol szöveget is elrejtettek, valamint a Jour 1, ami nagyon elnyerte a tetszésemet. Ami még tetszik tőle a Maman, néha napján azt a számot is megpróbálgattam énekelni szöveggel. Hailee Steinfeld Starving száma még néhanapján eléneklésre kerül, bár ehhez a számhoz különleges élmény párosul, de az ma már nem befolyásolja az énekem. Ruth B - Gold - ja annyira megfogott, hogy csináltam is belőle egy videót még februárban, ami fent is van a Youtube csatornámon, és tökéletesen leírta az érzéseimet, és tökéletes üzenetként szolgált bizonyos embereknek. 

Márciusban eljött az az idő, hogy én is nekikezdjek a Teen Wolfnak, ami már legalább egy jó éve pihent a megnézésre váró sorozatok között, és mivel a Vámpírnaplók hivatalosan is lezárult, és a The Originals csak heti egy résszel jelentkezik, nem hagyhattam ki, hogy új sorozatba kezdjek, mielőtt a PLL és a Shadowhunters folytatódna.

Egyébként eddig nagyon tetszik a sorozat, csak sajnos még mindig az első évad végén járok, mert nincs időm nézni.

Kezdem azokkal, amik annyira nem voltak nyerőek. A Nulladik óra számomra unalmas volt, nem kötött le, ahogy a 10 dolog, amit utálok benned sem volt többre jó mint, hogy pár órára lefoglaljam magamat. A Juno is hasonló periférián mozog. Egyik sem volt olyan rossz, de nem különösebben érdekelt. Az Anyámon a tanárom és a Tétova tinédzserek is bugyuta filmek voltak, egyik sem tetszett. A Tizenhárom azért került ide, mert nem azt mondom, hogy nem tetszett, de nagyon megbotránkoztatott maga a történet. 

A könyvek terén sajnos annyira nem ügyeskedtem, csupán Amanda Hocking-tól olvastam a magyarul megjelent részeket az egyik sorozatából. A Vér szava és a Végzet igazából nem rossz könyvek, viszont szerintem egy kicsit bugyuta, már-már túl meseszerű az egész történet, a fogalmazás módja is eléggé gyermeki, és a történet is nagyon hajaz egy gyengébb Alkonyat koppintásra, bár nem tudom, hogy melyik született előbb. A Lehullott csillagok című könyv nagyon elnyerte a tetszésemet, imádom az ilyen disztópiás könyveket, nagyon élveztem az olvasását, de sajnálom, hogy magyarul nem jelent meg a folytatása, ki tudja, talán majd elolvasom angolul. Katie McGarry könyve, a Feszülő húr tipikus Young Adult szerelmi sztori, ami az ugyanolyan nevű sorozat első része. Nem túl bonyolult, de viszont tele van forró, izgalmas jelenetekkel, nem mindennapi és mindennapi élethelyzetekkel és én pont ezért imádom. Noah és Echo története pont olyan, amilyet én szeretek, ezért nem is kérdés hogy a többi részét is elolvasom.

Sajna voltak olyan könyvek is, amikbe belekezdtem, de abbahagytam őket. Meg Cabot A fiú a házból című könyve nagyon nem fogott meg, pár oldal után meguntam a szenvedést. A Beszterce ostroma pedig kötelező olvasmány volt, el is olvastam a háromnegyedét, de mivel végigmentünk  már a suliban azon a leckén így kedv hiánya miatt abbahagytam, egyébként annyira nem volt szörnyű könyv.