Nem rég véget ért a Vámpírnaplók című sorozat, én pedig úgy érzem közölnöm kell erről a véleményemet. Habár nem a legelejétől követtem a sorozatot, de én is lelkes rajongójává váltam ennek a kis történetnek, a szereplőknek és persze Mystic Fallsnak.

A sorozat 2009-ben a CW csatornán debütált az USA-ban, míg Magyarországon 2010-ben került a TV-képernyőire, az RTL Klubon majd később a Cool TV-n. A nézettsége folyamatosan javult, ahogy a kritikák is róla. 

Bevallom, nem a legelejétől követem a sorozatot, sőt a legelején nagy ellenzője voltam, és egyetlen rész megnézése nélkül állítottam, hogy fúj, Alkonyat koppintás, ugyanis akkor nálam az volt a favorit, szent és sérthetetlen.

Aztán egy éve talán, ha jól emlékszem, nekikezdtem a sorozatnak amolyan tegyük félre az előítéleteket módon és igen, szerelmes lettem a részekbe, a történetbe, és a szereplőkbe.

A történet elején teljesen Stefan és Elena párti voltam, ők voltak az etalon és utáltam bármilyen más részt, ami nem róluk szólt. Bár voltak olyan szereplők, akiket nagyon kedveltem, például Vicky és Lexy - akiket persze, hogy szinte rögtön ki kell írni a sorozatból, miért is ne - de Bonniet őt már a legelejétől kezdve imádtam, ahogy a nagyiját is. Viszont volt két karakter, na persze Katherine-en kívül, akik nagyon nem nyerték el a tetszésemet. Damon és Caroline. Furcsa belegondolni abba, hogy az elején volt köztük valami, és most nem a levegőről beszélek, és, hogy mennyire nem tudtak egymással kibékülni az évadok során. 

De ahogy telt az idő az évadban, úgy lettek egyre durvábbak az évek, a drámák, a szerelmek és az események. Minden dolog, szörnyű csapás, ami őket érte valahogyan összefüggött ami szerintem zseniális megoldás volt az alkotóktól. És, ahogy az idő telt, Elenából pedig ténylegesen vámpír lett, kezdtek megváltozni az érzéseim egyes karakterek iránt. Caroline már annyira nem zavart, sőt egészen bírtam azokat a jeleneteket, amiket Klaussal töltött. Damon iránti utálatom pedig totális imádattá fajult. Akárhányszor csak feltűnt a képernyőn szinte elaléltam a látványától, a szexi kockahasáról meg ne is beszéljünk. Persze, valahol az egész sorozat közepén aztán volt egy lankadás a történetben, amikor az egész annyira nem tudott lázba hozni, és a részek laposak voltak. Bevallom, ezután kicsit letettem a nézését, és pihentettem a fangirl énemet a sorozattal kapcsolatban, majd pár hónap múlva újra elővettem az évadot, hogy képbe legyek, és folytassam. 

Körülbelül az utolsó másfél évadot, már részről-részre követtem hetente, felirattal, és bár szomorú voltam amiatt, hogy Nina elhagyta a Vámpírnaplókat, így Elenát is ki kellett vonni a forgalomból, de valahogy üdítő változatosságot is nyújtott a sorozatnak, így például olyan dolgokat láthattunk kibontakozni, ami az ő jelenlétével - gondolok én itt az Enzo&Bonnie párosra - nem biztos, hogy sikerült volna. Az utolsó évad konkrétan kész kínzás volt számomra, annyira izgalmasak és csavarosak voltak az epizódok. 

Az utolsó rész és annak utolsó percei után konkrétan a sötét szobámban ültem, könnyes arccal és a különböző videókat ajánló képernyőre meredtem. Vége volt, nálam pedig beütött a katarzis és csak egyetlen dologra tudtam gondolni.