Májusi Művelődő
A Művelődő sorozatunk újabb fordulójához értünk, nézzük, hogy ezúttal mit tartogatott számomra a május :)
Aprilynne Pike Szárnyak című sorozata felkeltette az érdeklődésemet, ugyanakkor nem vagy elragadtatva a könyvtől. Érdekes, eddig kevesek által használt témával állt elő az írónő, ámde azt kell mondanom, hogy nem élt a lehetőségével, hogy egy jó könyvből fantasztikusat alkosson. Annyi kiaknázatlan dolog és kifejteni való szál maradt eddig kidolgozatlanul a könyvekben, hogy egy kissé csalódott vagyok, hogy egy jó könyvből nem készített fantasztikusat. Keveslem a leírásokat, a párbeszédek elég jók, de a részek között nincs átmenet, olyan, mintha az írónőnk hirtelen nem tudott volna mit írni, így új részbe kezdett.
Szerintem be sem kell mutatnom, LOL könyv, az egyik haulomban már láthattátok. Sz mint szűz. Röpke pár óra alatt elolvastam, és egészen tetszett, nem olyan volt, mint amilyenre számítottam, de Kelly Oram mindig nagyszerű történeteket ír.
Röstellem, hogy csak ennyi könyvet olvastam, a Szárnyak sorozat harmadik részét jelenleg is olvasom, de ebben a hónapban már biztos, hogy nem fejezem be.
A Micsoda srác ez a lány! régi nagy kedvencem, mindig szerettem, mert szórakoztatónak és kikapcsolónak találtam, ámde az Én és a Hercegem kettő már annyira nem győzött meg, nem tetszett az új színésznő, és nem dolgozott fel semmi mást, csak a szokásos kliséket.
Megnéztem a Tucatjával olcsóbb 1-et és 2-et. A színészi gárda és maga a film sem volt rossz, de egyértelműen nem kerül be a kedvenceim közé. A Bratz is a szereplőgárdája miatt tetszett, egyébként szép üzenete van, ha odafigyelünk rá, tipikus gimis film, amit az ember élvezhet egy lustálkodós délután. Egy Hilary Duff film is megnézésre került, a Munkával szerzett pasi nem túl közismert film, de nem annyira pocsék, mint a címe, sőt, egész szórakoztató.
A Jéghercegnő az utolsó film, amit májusban megnéztem, és el kell áruljam, nagyon tetszett. Érdekes, engem régóta vonzanak a jégkorcsolyás filmek, szó szerint gyerekkorom óta, mert mindig elvarázsolt. Ez a film is teljesen elvarázsolt. A Vaina egy nagyon aranyos animációs mese, és fogalmam sem volt róla, hogy ennyire tetszeni fog, mert úgy érzem, már kinőttem a mesékből. Óz, a hatalmas című filmet már másodszorra látom, most is csak azt tudom mondani, hogy a szereplőgárda nagyon szuper volt, a látvány pedig isteni. A Sötét ötven árnyalatát is megnéztem a hazafelé tartó hosszú utunkon ( egyébként erről tervezek Travel Journalt is!), és habár sokat fejlődött a történet, de egy valami nagyon zavaró volt. Christian még a könyvnél jobban is elpapucsosodott, viszont Ana, a könyvhöz nem méltóan nagy mértékben elribancosodott. Két percenként hallhattuk a filmben a hisztijeit. Nem volt valami fényes, ettől függetlenül kíváncsi vagyok a folytatásra.
Shawn Mendes Mercy száma, még mindig az én Top10 listámban van, imádom énekelgetni, ahogy még fent maradt Hozier Take Me To Church című száma is, de annak a varázsa már halványul. Viszont Selena Gomez It Ain't Me számának akusztikus verziója ámulatba ejt engem. Sajnos ebben a hónapban nagyon nem ment az éneklés, ilyenkor valamiért duzzadtabb a torkom és gyakrabban dugul be az orrom, ami még egy időzőjeles énekes számára is elég gáz dolog.
Viszont írtam két dalt is, egy angol és egy magyar számot, mindkettő nagyon tetszik, habár a témájuk elég különböző. Egyébként pedig nem énekelni, de hallgatni nagyon bírom a Despacitot, hát valami hihetetlenül táncra buzdító szám.
Az írásban sem jeleskedtem a hónapban, habár pár ilyen-olyan részletet írtam, és most egy nagy társadalomismeret projektben is benne vagyok, de sajnálom, hogy a kicsikémre nem jutott túl sok idő. Hét oldalt írtam összesen, ami szerintem eléggé szánalmas, ha úgy nézzük harminc napból, körülbelül hét napon keresztül minden nap írtam egy oldalt. Nem jó, nagyon nem.
A legtöbbet sajnos ebben a hónapban a The Originalst hanyagoltam, de sajnálom, a sok sorozat mellett egyszerűen nem tudom nyomon követni, hogy melyik mikor jelenik meg. Egy kicsivel többre jutottam a PLL-lel, de vele is le vagyok maradva, így úgy döntöttem, hogy egy időre leállok mindkettővel, és majd egybe nézem meg őket. Főleg a PLL-nél vagyok így, úgyis ez az utolsó évad. Pár részt már láttam belőle a többit meg majd pótolom egyben. Teen Wolfot egy hangyányival többet néztem, viszont már közel vagyok az utolsó részekhez, így próbálok minél lassabban haladni vele, hogy az új évad is elkezdődjön és leperegjen. Viszont az e havi etalon, az egyértelműen a 13 okom volt. Angol órán kezdtük el nézni az első részt, és utána Futótűz szerűen végig terjedt az osztályon a sorozat híre, és a nagy részünk már végig is nézte az egészet, persze én is. Őszintén már várom a második évadot, kíváncsi vagyok, hogy könyv nélkül mit hoznak ki belőle.
Ti láttátok már a 13 okom volt... című sorozatot?
Mi volt ebben a hónapban a kedvenc számotok?
0 megjegyzés