Habár már beleszaladtunk eléggé a szeptemberbe, azért nem hagynám ki a visszatérésem utáni első alkalmat arra, hogy megírhassam a havi Művelődőt :)

Igazán restellem, hogy augusztusban így kimaradt az olvasás, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi történhetett velem. Az az egyszerű kifogásom, hogy sajnos nagyon sok tennivalóm és elfoglaltságom volt, így egyszerűen már nem jutott arra időm, hogy egy történet olvasását élvezhessem.

Bree Despain könyvsorozatába kezdtem bele, és el is olvastam az első két részét. Őszintén, a fülszöveg alapján eléggé érdekesnek találtam, de a történet még csak részleteiben sem hasonlított arra, mint amit én elképzeltem. Az elején még túl furcsának tűnt az egész megfogalmazás, valahogy az írásmód nem volt számomra az igazi, végül aztán elég pofás könyv kerekedett belőle, a tökéletes pedig hirtelen nagyon is mocskosnak látszott, több szempontból is. Ahogy pedig később visszatértem a borítókra, és a címekre, azok nagyon is értelmet nyertek számomra. A háttértörténet elképesztően részletes lett, a farkasok misztériuma bámulatos, azt kívánom bár jobban ki lenne dolgozva maga a történet is.

Jennifer E. Smith Ilyen a Boldogság című könyve már régóta tervben van, ez ugyanis egy kiegészítő kötet a Milyen Is a Boldogsághoz?, amit egyszerűen imádtam. Ez a történet is nagyon aranyos volt, bár ez sem pont az volt, amit elképzeltem, kicsit szomorkás is, de engem ez is lenyűgözött. Mondjuk, engem nem túl nehéz lenyűgözni, de azért mégis. 

A Demóna a TV-ben ment, én alapból nem szoktam televíziót nézni, de emiatt leültem elé, jó volt újra látni, elsőre is nagyon tetszett, másodjára már több részletre is oda tudtam figyelni.

A Bájos törtető az egyik kedvenc Disney, élőszereplős filmem, nem tudom, mi ragadott meg benne, de úgy bírom az egészet, szívesen néztem meg újra egy kihívás kedvéért.

A Fák Jú Tanár Úr egy újabb olyan film, ami kedvéért bármikor leülök a TV elé, a humora, az egyedisége, a szabályokat nem követő életmód teljesen oda tud láncolni a képernyő elé.

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei a mozi vásznon kívül is jól nézett ki a TV-ben, ami furcsa, hiszen említettem, hogy nem szoktam nézni, mégis, ebben az augusztusban többet volt bekapcsolva a készülékem, mint fél éven keresztül. Szóval a film, a kigondolás, a megvalósítás bámulatos, bár még nem olvastam a könyvet, de ha további véleményre vagytok kíváncsiak egy egész bejegyzést szenteltem korábban ennek a filmnek.

Két filmet sikerült megnéznem a moziban, az augusztus valahogy mindig ilyen mozis hónappá kerekedik. Az Anyák elszabadulva egy butácska vígjáték, különösebb mondanivalója nincs, számomra egyszer nézhető film volt, egy családi mozizásnak megfelelt.

Na, de a Pappa Pia. Te jó ég! Egész nap áradozhatnék a filmről, hogy mennyire magába szippantott a mozivászon, hogy a lábam minden szám alatt táncra akart perdülni, hogy úgy éreztem magam, mintha egy mesébe csöppentem volna. Egy limonádés hangulatú film, természetes happy enddel, de olyan jól megoldották. Ez pedig tényleg az első olyan magyar film, aminek a megnézésére önként vállalkoztam. Már az előzetese is úgy felcsigázott, és a filmben sem kellett csalódnom. Sokszor ugyanis, egy-egy előzetest annyira jól megcsinálnak, hogy az embernek csalódást okoz maga a film. Na, itt nem. Szuper volt.

Persze nem csak szuper jó filmek kerültek megnézésre, sajnos voltak olyan darabok is, amik nem érték el nálam a "hű" kategóriát. A láthatatlan tesót, egy kihívás miatt néztem meg, de nem nyerte el a tetszésem, csak végigszenvedtem. A Mélytengeri pokol kissé Titanic szagú volt, ha így jobban belegondolok, megint csak, hiába Dylan O'Brien játszik benne, rajta kívül annyira nem kötött le a történet. A Minden, minden megnézésére a nagy hype miatt vettem rá magam, sokan áradoznak, hogy milyen jó film, szerintem nem lett olyan szuper, mint, amilyennek állítják. A francia, Egy őrült pillanat című film, egészen lesokkolt, aminek talán ez is volt a célja, de maga az egész történet nem tetszett, kesze-kusza volt, ráadásul feleslegesen.Az Ilyen a formám és a Most jó még ahhoz képest nem voltak rosszak, de csak háttérfilmként tudtam őket nézni, mert nem kötöttek le igazából.

A Szépség és a Szörnyeteg filmes változata is belopta magát a szívembe,sőt, talán még azt is mondhatom, hogy ez jobban tetszett, mint az eredeti mese. Annyira magába szippantott, hogy úgy éreztem, én is a film részese vagyok. Emma Wattson pedig kivételesen jól játszik ebben is. A Két bébszitter kalandjai szintén kihívás része volt, de nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. A sztori jó volt, a csavarok, ez az egész üldözés, az ilyen típusú filmek mindig is bejöttek. Az Utódokkal sincs másképp a helyzet. Régen nagyon sok reklámot láttam róluk az interneten, de Disney filmként nem mozgatott az, hogy én meg is nézzem, de kár, hogy nem láttam előbb, mert egy nagyon jó háttér történettel rendelkező filmet csináltak. Itt, ami a legjobban a kakukktojás, az a Snowpiercer - A túlélők viadala. Bámulatosan volt ez is összerakva, egyedül csak a végét sajnálom, hogy ilyen lett, de a film, na az nagyon lekötött.

Ahogy kikerült a Teen Wolf folytatása, egyértelmű volt, hogy nekem látnom kell. Imádom ezt a sorozatot már az első rész óta, igaz, az utolsó évad már most fájdalommal tölt el, már csak egyáltalán azért, mert utolsó.

Egy másik természetfeletti sorozatot is végignéztem, A kiválasztottakat, igaz, csak egy évados volt, mert kaszát kapott, amit én egyáltalán nem értek, hogy miért, hiszen igazán jó volt, az évadzáró pedig nagyon sok izgalmat kecsegtetett számunkra. Igaz, néhány szereplőt már párszor fejbe lőttem volna, de egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy így ért véget egy sorozat.

Ha már sorozatok, a nagy felhajtás miatt, én is megnéztem az újonnan debütált Riverdalet, igaz, nálam nem okozott olyan hatalmas fangörcsöt, mint az emberek 80%-nál, de nem rossz kis bűnügyi sorozat, már várom, hogy mit hoznak ki a második évadból.

Az Egynyári kalandra még júliusban találtam rá. Magyar sorozat, így elég sok aggályom volt, amikor elkezdtem nézni, de nagyon meglepődtem azon, hogy mennyire jól bemutatják a fiatalok világát, milyen jól átköszön a Balatoni életérzés, és, hogy nem a tökéletes álomvilágot kapjuk. Sőt, még a sztori is jó, és élvezhető is. Augusztusban a második évadot néztem végig, várom, hogy végre a harmadiknak is nekikezdhessek.

A híres film, 10 dolog, amit utálok benned sorozat változata. Átalakítva, kicsit hétköznapibbá téve a történetet. A filmért annyira nem rajongtam, de a sorozatra kíváncsi voltam a szereplőgárda miatt. És amit mondanom kell az az, hogy te jó ég, el sem hiszem, hogy ez a sorozat is kaszát kapott, mi az, hogy csak egy évadot kaptunk belőle, főleg a vége, az valami rettenetesen izgalmas, nem is bírom felfogni, kik voltak azok a hülyék, akik kaszát adtak ennek a csodálatos sorozatnak!

Az éneklés augusztusban nagyon háttérbe szorult, egyszerűen nem találtam olyan számokat, amik tetszettek volna, amit meg akartam volna tanulni. Azért három számot mégis sikerült, az egyik a Margaret Island - Nem voltál jó című száma. Azóta vagyok Margaret Island fanatikus, amióta Csillagponton hallhattam őket élőben. Jó, azelőtt is szerettem őket, de az a hangulat, ami a koncerten uralkodott, hát az egyszerűen csodálatos volt. Harry Styles - Sign of the Times című számában van valami, ami egyszerűen csak megkedvelteti veled a számot, pár nap múlva meg már kívülről fújod az egészet. Bruno Mars, viszonylag régebb számát is megkedveltem, a When I Was Your Men ritmusa és lüktetése olyan drámai szintre emelkedik néha, amit öröm énekelni.

Az írás is megint csak hanyagolódik, csupán az új könyvem második fejezetéig jutottam, és egy még újabba kezdtem bele, aminek az első fejezetét írom, de mostanában valahogy nem érzek motivációt arra, hogy folytassam a történeteket. Vagyis, egyszerűen csak lusta vagyok írni.