Kedves Én!
Nyilván nem most először vagy elveszett. Nyilván nem először ülsz a géped előtt, és azon gondolkozol, hogy mit kellene írnod. Nyilván nem először ülsz úgy a székben, és bámulod a bejegyzés helyét, hogy egyetlen ötlet sem ugrik be, nem jön az ihlet, a fejedben pedig ördögszekerek futkosnak. Tudom, elég pocsék érzés, hidd el átérzem. Jelenleg én is ezzel küszködök. Nincs egyetlen egy ötletem sem, sőt, még a kedvem sincs meg hozzá. Fáradt vagyok. Te is voltál már fáradt? Persze, hogy voltál, hiszen te én vagyok, és nem létezik olyan ember, aki ne lenne fáradt. Nos, most azért írok neked, mert küszködök. Legalább negyven piszkozat várakozik rám, de egyikhez sincs kedvem. Nem akarom most egyiket sem megírnom. Mond, te mit teszel ebben a helyzetben? Mit csinálsz, hogy inspirálódj? Hol találsz inspirációt? Ha van valami klassz kis titkos hely a neten, ahonnan a megfelelő motivációt gyűjtöd, akkor megsúghatnád nekem, hogy hol is van. Most hatalmas szükségem lenne rá. Azon kívül, jó neked írni. Rég beszéltünk, így, tudod, rendes leírt szavakkal. Kicsit fura, nem? Én így gondolom. Te is? Ma olyan semmilyen kedvem volt. Siettem, szenvedtem, nevettem, idegeskedtem. Pont azokat a dolgokat csináltam, amiket te. És persze azon agyalok, hogy milyen bejegyzéseket írhatnék. Hiszen máskor annyi ötletem van! Most meg mondom. Itt ülök, és semmi. Rien, ahogy franciául mondják. Igen, kicsit kérkedek neked a francia tudásommal. Tudod, hogy rajtad kívül senki mással nem oszthatom meg ezt a tudásom. Senkit nem érdekel szerintem. Vagy igen? Érdemes lenne ilyen francia dolgokkal is foglalkozni a blogon? Vagy ez tényleg egy érdektelen téma, és csak én vagyok ilyen stréber, hogy ez engem érdekel? Mert te is tudod, egy időben rajongtam a francia kultúráért :) Most meg :'D Már azt sem tudom, hogy az egyik vagy a másik fekete felsőmet jobban kedvelem-e. Hmm. Nehéz is a választás. Talán értékelnem kellene pár dolgot. Vagy kontra posztokat csinálni. Esetleg videókat is csinálhatnék, nem? Áh, de a blogot alig látogatják, nem lenne rá nézőközönség. Szomorú dolog. Neked sem akarom beismerni, de néha kicsit fáj a dolog. Pedig annyit dolgozok vele. Mindig próbálom javítgatni. De mintha csak egyre rosszabb lennék. Hiszen még ötleteim sincsenek! Vagy most mi van? Szünet kéne, vagy végleges törlés? Vagy csak egy olyan nap, amikor nem vagyok hullafáradt, megnéztem a kedvenc sorozatom ittam egy forró teát, a világ pedig tiszta chill? Tudom, hogy te is szereted az ilyen napokat. Főleg ha esik az eső, és plédbe takarózhatsz a kedvenc könyveddel. Hmm. Könyvajánlók. Sorozat kritikák. Ezeket szerettem írni. Folytatnom kellene őket?
Remélem nem idegesített vagy untatott halálra a levelem kedves Én! Válaszodat remélem mihamarabb megkapom :)
Ölel :
0 megjegyzés