Nem ő az első macskánk, hiszen elsős korom óta talán másfél-két év telhetett úgy el, hogy nem volt macskám, nálunk ugyanis a macskák, a hatalmas kutyáink miatt folyton fogyóeszköz voltak. Nagyon sok féle macskával hozott össze a sors, és most úgy alakult, hogy ez a gyönyörűség került hozzám, viszont ő annyival különlegesebb, hogy ő az első cica, aki helyet kapott a lakásban (apu mániája volt mindig, hogy semmilyen állat nem való  a lakásba, majd végül ő intézte nekünk bentre Nancy-t, hmm a sors iróniája). 

Imádom, szeretem, és muszáj róla gondoskodnom, ugyanis teljes mértékben rám és a mostoha húgomra lett bízva, ami azt jelenti, hogy nekem kell gondját viselnem. Viszont nagyon örülök, már az első perctől kezdve sikerült megtalálnunk a közös hangot, és folyton folyvást bújik hozzám, keresi  a társaságom, és úgy követ, mintha az anyukája lennék, ami büszkeséggel tölt el, és úgy látszik, hogy rajtam megtalálta a tökéletes alvóhelyet is.

És habár teljes a szerelem, persze a macskának is megvannak a hátrányosságai, mint mikor túlságosan hiperaktív és az istenért sem akar békén hagyni, mikor randomba rád ugrik, vagy addig nyávog az asztal alatt, és ugrál fel az öledbe, amíg nem adsz neki egy kis kaját, hát igen, ezek elég szemtelen dolgok, ja és ne hagyjuk ki, hogy imád a függönyökre ugrálni, aminek a következménye vagy egy szakadás a függönyön, vagy leszakad a függöny a helyéről, és ezt miért? Mert látott egy átkozott túlélő legyet.

Félretéve ezeket a panaszáradatokat, Nancy az egyik legjobb dolog, ami az elmúlt hetekben történhetett velem, segít egy kicsit feldobni a hangulatomat és túltenni magam a dolgokon, és tényleg nem kell se sokat költeni rá, se túl sok mindennel elhalmozni, legalábbis neki van egy alomtálcája, egy tálkája, és egy játéka, valamint egy kaparófát akarunk neki beszerezni, mert felfedezte  a bútorokat magának, fekhelyet meg úgysem veszünk neki, úgyis mindig az egyik kanapéra vackolja be magát.

Nektek van valami házi állatotok? Ha igen, mi? Bent vagy kint tartjátok?