Újabb személyesebb témájú bejegyzés, amivel nem szeretnék túl sokat bíbelődni sem, ezért, vágjunk is bele a közepébe!
Hogy miért csúszok? Az életem egy újabb meredek szakaszába kezdtem bele! Az elmúlt egy hónapban átestem egy fájdalmas szakításon, ami lelkileg a padlóra dobott, sőt még testileg is sajnos, és ha még ez nem lenne elég, a hetem nagy részét lefoglalják a Kampány előkészületei! Igen, zen a héten pénteken az iskolámban diákigazgatóválasztást tartunk, amire már hónapok óta gőzerővel készülünk, nekem pedig még meghalni sincs időm, vagy ha van, ahhoz is túl lusta vagyok. Komolyan, az év még csak most kezdődött el, de nekem máris hanyagolnom kell a tanulmányaimat, mert számunkra ez nagyon fontos, már öt éve ezt várjuk, hogy eljöjjön a mi időnk, és a mi jelöltünk nyerjen. Ami pedig ebben nagyon lefoglalta az időm az a tánc volt, amivel készülünk, és nagyon sokszor maradtam a filmforgatásra is, mert hát igen, filmünk is lesz, meg táncunk, meg dalunk, saját büfénk, meg minden ilyen jó dolog, kár, hogy dög fárasztó az egész. Szóval igen.
A csúszás oka egy részről lelki eredetű is. Lassan kászálódom csak fel a padlóról, és úgy tűnt, hogy kezd minden rendbe jönni, tegnap voltam is egy amolyan zenekari meghallgatás félén is, de azt olyan szinten elszúrtam, hogy az valami hihetetlen. A pánik, a félelem és az izgatottság, no meg a stressz annyira rám telepedett, hogy képtelen voltam kicsikarni magamból egy értelmes hangot is. Annyira rossz volt, a tegnapi teljesítményemnek köze nem volt ahhoz, amilyen szokott lenni, egyszerűen siralmas voltam, annyira hamis, néhol meg túl mély, a szöveggel csúsztam, és most nagyon dühös vagyok magamra, hogy elrontottam, mert tudom, hogy sokkal jobb lehettem volna, de látni, hogy körülöttem mindenki olyan profin játszik, hogy az önbizalmam és magabiztosságom szépen lecsökkent 0-ra. Komolyan, úristen el sem hiszem, hogy mennyire béna voltam tegnap.
Vannak még persze okok, a napi teendőimmel is nagyon el vagyok csúszva, a szokásos veszekedés is jelen van, meg még egy plusz új lakó is, akiért nagyrészt én vagyok a felelős...
Szóval igen, ezek a dolgok azok, amik miatt újra csúszok, és habár nem valami nagy dolgok, de azért megterhelő, higgyétek el.