Szerintem az én randomságomnak nincsen határa, főleg, úgy, hogy csak fogtam és beillesztettem ide ezt a klippet. James Arthur egyik legújabb dala, a Say You Won't Let Go. Esküszöm, fogalmam sincs, hogy miért tettem ezt, de már vagy hatodszorra hallgatom meg ezt a számot zsinórban és egyre jobban és jobban tetszik, komolyan nem tudom, mi van velem, de annyira megindít ez a zene, hogy sírhatnékom támad tőle esküszöm. De ha már a zenénél járunk, hát akkor talán beszélek arról egy picikét. Túl vagyok életem első "zenekari" próbájának, már ha lehet így nevezni, a körülményeket tekintve, ebben a félévben pedig több covert is feltöltöttem youtube-ra, amiért büszke is vagyok magamra, habár egyik sem sikerült valami túl fényesen, de valahogy a kamera előtt mindig elbaltázom a dalokat. A kampánydalunk nagyot tarolt a suliban, a fejemben is folyton elő-elő kerül, aztán meg jövőhét hétfőn mi tanítjuk be az éneket a többi osztálynak szóval király. Kezdek visszaszokni a régi kerékvágásba, sikerül újra beiktatnom az éneklést a napirendembe, és addig nem állok le, amíg napi minimum öt számot el nem tudok énekelni. Egyébként ilyen téren próbálok beszerezni egy mikrofont és egy bluetoothos hangszórót is, mert már mindkettőre fáj a fogam elég régóta, valamint elő akarom kaparni a kamerámat is, hogy majd azzal valamit alkotok, nem a gépem szörnyű minőségű beépített kamerájával.  Hogy, hogy született ez a poszt? Újfent fogalmam sincs, de jó volt kiírni magamból ezeket, a dalt meg hallgassátok meg, mert baromira jó, és, ha nem ragad magával titeket, akkor bocsi de valami nagyon nem stimmel ott benn.