Az édesapa halála után a Nickleby család elszegényedik. Az ifjú Nicholas és a nővére az édesanyával Londonba utazik, hogy az apa idősebb testvérétől kérjenek segítséget. Ralph bácsit azonban nem a segítő szándék vezérli. Azon munkálkodik, hogyan tudná a családtagokat elszakítani egymástól és kihasználni őket. Nicholast beíratja a kemény és szigorú iskolába. A fiú azonban az egyik társával, Smike-kal megszökik. Úton London felé találkoznak egy színtársulattal. A film Charles Dickens világhírű regényéből készült.

Mostanában minden filmre nyitott vagyok, legyen régi vagy új, hogy tágítsam a látókörömet, hogy nyissak a filmek és a média világába. A mai filmünk Charles Dickens regénye alapján készült, és egy fiatalemberről Nicholas Nicklebyről szól, akinek, miután meg halt az apja, valahogy el kellett tartania a családját, így kerültek fel Londonba a nagybácsihoz, akit nem nevezhetünk túl segítőkésznek. Mindhármuknak talált egy-egy kedvezőtlen állást, majd magukra hagyta őket. Őszintén mondom, nem ez volt a legnagyobb filmcsoda, amit valaha láttam, bár nem ítélkezünk, egy könyvadaptáció vagy rossz vagy jó. Ennek valahogy sikerült középen helyet foglalni. Számomra kicsit túl csodás volt a film, és túlontúl sok volt benne a véletlen, habár izgalmasnak izgalmas volt az biztos. Valamint nagyon bírtam benne a Nicholast alakító színészt, mert khmm, egész jóképű fiatalemberről beszélünk, nem? :D A lényeg az, hogy ez a film tanulópénz volt, tényleg vannak olyan filmek, amik nem nyerik el mindenki tetszését, és nem mondom, hogy bántam a megnézését, mert voltak benne megindító részek, és jó jelenetek, de nem lettem volna sokkal szegényebb, ha nem nézem meg.