Ezen a héten úgy döntöttem, hogy megnézek egy mesét. Hívtam húgomat is, aki nagyon örült neki, hogy végre vele is csinálok valamit, Azért döntöttem úgy, hogy megnézem ezt, mert úgyis láttam a többi részét, még anno, ezt sem hagyom ki, és amúgy is nagyon aranyos mese. Most is olyan mesét kaptam, mint amire számítottam. Kicsit bugyutácska, de édes, kis elrejtett tanulsággal. Mannyéknak rá kell jönnie, hogy a kislányuk már nem is olyan kicsi, és hagyniuk kell, hogy új életet kezdjen a barátjával. Közben persze egy újabb világvége fenyeget minket, ahogy azt már megszokhattuk, de végül is minden meg lesz oldva. Közben a mi furcsa Sidünkre is rátalál a szerelem, egy furcsa lajhárlány személyében. A kis motkány pedig hozza a szokásos formáját, szerencsétlenkedik össze-vissza. Annyira nem volt rossz a mese, voltak benne humoros részek, amik engem is megnevettetek, és ha a kistesótokkal néznétek, akkor kiváló, ehhez csak ajánlom, vagy ha megjön a kedvetek a mese nézéséhez.