A zenei ízlése az embereknek szinte napról-napra változik, ahogy az is, hogy mit hallgatunk. Ma már csak bedugjuk a fülest, és csak hallgatjuk a számokat, szinte válogatás nélkül. Én viszont a mai napon elhoztam nektek a mostanában sokat hallgatott, és általam igen kedvelt számokat, ráadásul ezeket a számokat nagyon jó énekelni is.

Ez a szám mostanában tökéletesen leírja az érzéseimet, nagyon jól át tudom élni, nagyon adja magát a jelentése nekem, ráadásul ez a szám eszembe jutatt egy számomra nagyon is fontos személyt, még ha én nem is vagyok neki az.

Ez a szám számomra egy segélykiáltás. Annyi érzés gyülemlik fel bennem ennek a hallgatásakor, főleg, ha a zongorás változatát hallgatom, egyszerűen nem bírom, sírni támad kedvem, kifejezi azt, hogy mit érzek, hogy mire lenne szükségem, hogy mi zajlik le az életemben.

A Treat You Better is tipikusan egy olyan zene, ami az én gondolataimat írja le, kivéve, hogy én egy picit átköltöttem egyes szavakat, és úgy tökéletesen elmondja azt, hogy szerintem jobban tudnék vele bánni mint más. Ezt is nagyon szeretem énekelni.

Lukas Graham dala a két hónappal ezelőtti történetemet foglalja össze egyes versszakaival, kicsit melankolikus, de nagyon megindító szám, akárcsak a Funeral is tőle, amit nagyon jól vissza lehet adni a zenében.

Ez a szám nagyban eltér az eddigiektől én szerintem. Már régóta nagy kedvencem ez a zene, egyszerűen olyan életérzéseket kelt bennem, és annyira bele tudom élni magam, olyan átéléssel és pontossággal tudom énekelni, hogy erre nincsenek szavak, nagyon imádom a dalt, és a filmet is, amiben ez elhangzik.

Ennyi lett volna, tudom, nem nagy dolog, meg kicsit személyesebb, és nem túl hosszú sem, de igyekeztem, már régóta kallódott ez a bejegyzés a piszkozatok között, ideje volt őt is felhasználni:)

A mai napon arról az alkalmazásról - pontosabban nyelvtanuló alkalmazásról - hoztam nektek bejegyzést, amely számomra eddig a leghasznosabb volt azok közül, amiket eddig kipróbáltam.

Az én történetem a Duolingóval úgy indult, hogy egyik barátnőm nálunk aludt, és ő nyomkodta ezt folyton a telefonján. Nekem is megtetszett, hát letöltöttem. Nagyon tetszik, hogy különböző témákat kapunk, hogy az adott témából a tudásunkat arany fokozatúra fejleszthetjük, és az is, hogy emlékeztet minket az alkalmazás, mind telefonon, mind e-mailben. Mi állíthatjuk be, hogy egy nap hány pontot szeretnénk elérni, a webes felületen cikkeket is fordíthatunk valamint ellenőrizhetünk, és nagyon tetszik az, hogy százalékokat is kapunk. Bevallom, engem annyira már nem fejleszt a Duolingo, inkább csak szintet tart, így számomra napi 5-10 percnél nem is kell több belőle, de például nagyon sok új szót tanultam a használata közbe, és még így is, szinte minden nap próbálom használni, ezzel is kicsit készülve a nyelvvizsgára, amit szeretnék február végéig letenni. 

A felülete könnyen kezelhető, meghívhatod a barátaidat, megoszthatod az eredményeidet, és egy kezdő angolosnak nagyon sokat taníthat, valamint a haladóbbakat is kellően szinten tartja.

Újabb filmajánló, ezúttal kicsit komolyabb filmről szeretnék írni, igaz, ez sem olyan túl komoly, de jóval több mondanivalója van, mint az eddigieknek. 

SPOILER!

John Groberg fülig szerelemes Jane-be, ám tanulmányai elvégzése után az egzotikus Tonga-szigetre kell utaznia. Misszionáriusként a mormon hitre tanítja a bennszülötteket. Miközben Groberg szembetalálja magát a primitív élet nehézségeivel, igyekszik minél többet megtudni a törzsi hagyományokról, a kulturális szokásokról. Viselkedésével, munkájával kivívja a helyiek megbecsülését és szeretetét. A távolság persze Jeanhoz fűződő szerelmét is próbára teszi. 

Egy kihívás miatt néztem meg a filmet. Őszintén, nem túl nagy lelkesedéssel vágtam bele ebbe a filmbe, a kihívások valahogy mindig elveszik a kedvemet egy-egy film megnézéstől, és a fülszöveg sem jött be annyira, de az embernek tágítania kell a horizontját. A film igaz történet alapján készült, ami szép dolog, a hittérítésről és missziókról szól, egy fiatalember boldogulásáról, egy teljesen idegen kultúrában. Persze rögös az a három év, amit ott tölt, az ott élők nem igen fogadják túl szívélyesen, az oda is meglehetősen nehéz volt, és ne is beszéljünk azokról a katasztrófákról, amik ott érik szegény főszereplőnket. De ő nem adja fel, hamarosan megtanulja az ottani nyelvet, és elkezd tevékenykedni, nem szegi le semmi sem a kedvét, még az sem, amikor az ottani lelkész megtiltja a lakóknak, hogy meghallgassák. Végül sok minden dolog árán, belopja magát a falu lakóinak a szívébe, amikor is táviratot kap, hogy a missziója véget ér. A film magában nagyon szép volt, soha nem hittem volna hogy megnézek magamtól egy úgymond vallási filmet, de a színészek nagyon jól szerepeltek, igazán elhittem, hogy ők tényleg ott élnek. Aki szeretne látni egy kicsit elgondolkodtatóbb filmet, vagy csak érdekli a téma, annak ajánlom, egyébként egy egyszer nézhető film az én véleményem szerint, inkább vallás órákra való.

Szerintem nem egyedül küzdök azzal a problémával, hogy hiába szeretnék egészségesen élni egyszerűen az iskola mellett ez aligha megoldható számomra, vagy amiatt, hogy mit viszek enni, vagy mert netalántán megéhezek az elfogyasztott tízóraim után is, így a büfés néni ádáz karmai közé esem. Viszont, mostanában próbálok itt is változtatni, egy egészségesebb rutint behozni, így úgy gondoltam, hogy megosztom veletek, hogy milyen egészséges tízóraikat lehet vinni.

Mi is ne lehetne egészségesebb egy jó kis gyümölcsnél? Én személy szerint mindig megpróbálom variálni, hogy mit viszek, ha pedig lehetőségem adódik rá, akkor biztos, hogy viszek gyümölcsöt. Általában almát szoktam hordani, téli szezonban mandarint és narancsot minden mennyiségben, azonban a banán sem túl ritka, amivel csak annyit teszek, hogy feldarabolom, beteszem egy ételtartó dobozba, rászórok egy kis fahéjat, és már vihetem is. Ezeken kívül bármilyen idénygyümölcsöt eltehet magának az ember, én például eddig folyamatosan szőlőn éltem, de lehet szó eperről, málnáról, körtéről, kiwiről.

Ezek tipikus snack források, amik bár bőven tartalmaznak kalóriát, és gyakran elősegítik a pattanásokat, viszont sokkal egészségesebbek, és egy részük laktatóbbak, mint bármely gyors kaja vagy akár szendvics. Egy zacskó valami, például napraforgómag, kesúdió, pisztácia vagy mogyoró nem árt senkinek. Én személy szerint kedvelem még a banán chipset, a szárított vörös áfonyát, mangót, és a szárított kókuszt. Mostanában pedig megismertettem magam a datolyával, de hiába, még mindig nem sikerült megszeretnem.

Egy hűsítő light joghurt kitűnő táplálék forrás, akárcsak egy adag zabkása is. Egyikhez sem kell túl sok dolog. Én a zabkásához általában még előző nap összekészítem a dolgokat. Így reggel csak össze kell dobálnom őket, majd betenni a táskámba. Sőt, a kettőt akár kombinálhatjuk is, az is nagyon finom és tápláló.

A másik nagy trend, ami bejárta az internetet, és már az osztályba is eljutott, az a chia mag, ami alig rendelkezik kalóriával, és kevés mennyiség is elég jól laktat, vagyis tökéletes a fogyókúrázóknak, diétázóknak, és az egészséges életmódot folytató embereknek.

Zöldségek. Hát igen, nem a kedvenceim az biztos, de egészségesek és ez a lényeg. Próbálom magamat rászoktatni a zöldségevésre, mondjuk nem túl nagy sikerrel, de legalább próbálkozom, és olyan zöldségeket keresek, amiket kedvelek. Kár, hogy a sült krumpli nem számít zöldségnek.

A csirke egy kiváló fehérjeforrás, azon kívül finom is, kevés a zsírtartalma és nem tartalmaz annyi kalóriát mint egy sertés vagy marha. A legegyszerűbb, és szerintem legfinomabb elkészítési módja, mikor csak megszórjuk egy kevés fűszerrel, majd egy kevés olajban kisütjük. Én imádom, ha tehetem, mindig annyit készítek magamnak, hogy holnap is vihessek magammal.

Egyértelmű, bár nem a legegészségesebb, viszont ezt is variálhatjuk. Margarin helyett vaj, zsírszegény felvágott, zöldségek, egy kis hagyományos sajt, teljes kiőrlésű, magvas vagy rozskenyér, ami máris sokkal, de sokkal jobb neked és a szervezetednek is.

Ennyi lett volna, ezek persze csak ötletek, személyes tapasztalatok, amik nekem segítenek elvenni az éhségem, és szerintem jót tesznek, és használnak.

Milyen lett a cikk?

Szeretnétek még több egészséggel kapcsolatos dolgot látni az oldalon?

Ti mit visztek magatokkal iskolába?

Bevallom, a recept kitalálása nem teljesen az enyém, ugyanis két, a neten talált receptből eszkábáltam össze. Egy sima brownie és egy kókuszos sütemény alapanyagainak a keverékéből született ez az isteni édesség, amit legelőször a kampányra sütöttem, ami elég lutri volt. Viszont a tény, hogy az osztálytársaim majdnem felfalták a második adagot és elkérték a receptet is, szerintem bizonyít valamit :)

Elkészítés:

1. Legelőször együtt megolvasztottam a 150 g étcsokoládét és a vajat.
2. Utána minden száraz hozzávalót hozzáadtam, és összekevertem
3. Majd a tojásokat és a vaníliaaromát is hozzáadtam
4. Sütőpapírral fedett tepsiben, 180 C-os, előmelegített sütben pedig 40-45 perc alatt megsütöttem.
5. Mikor készen van hagyjuk kihűlni, majd feldaraboljuk. Akkor kapunk szép browniet, ha egy nagyon picit "folyékony" állagú a belseje, és mikor felszeleteljük a teteje megrepedezik :)

Ez már egy otthoni sütés, két nagy tálcányi jött ki belőle, itt már az egyik felét felfaltuk :D

A múlt hónapban ugyan csak két szerzeményem volt, de ezen a hétvégén a legjobb barátnőmmel bevettük a Hádát, és kihasználva a 20%-os akciójukat, vásároltunk egyet. Habár sok olyan darabot hagytam ott, amiért még most is fáj a szívem, elvégre 22 db ruhát azért még sem vehetek, de az új szerzeményeimmel viszont nagyon is elégedett vagyok.

2 egymástól, kissé eltérő darabok. Szükségem volt egy új téli kabátra, mert valamilyen furcsa módon a régi tönkrement, és ezt vettük. Igaz, nem erre pályáztam, hiszen kinéztem én magamnak sokkal jobban tetszőket, de végül őt hoztuk haza. Igaz, nem a szívem csücske ez a kabát, de azért csinos darab a pufisága ellenére is. Sok boltot végig jártunk, mire megleltük őt egy kis butikban

Egy sárga felső, szintén a H&M-ből. Kicsit nyárias hangulatú, de olyan anyaga van, hogy úristen. Imádom, a tapintása puha és lágy, mégis kissé meleg, ugyanakkor szellős is. 

Éljen a bordó szín. Mostanában bordó szín megszállott vagyok, így nem is volt kérdés a kardigán. Kényelmes, meleg, a színe is valami álom, az ujja pedig fekete, kissé csillogós, furcsa bőrös tapintással, ami nagyon különlegessé teszi a kardigánt. Már rég pályáztam hasonlóra, és lám, imáim meghallgattattak.

Ez a burgundi felső kivétel, ez ugyanis a Tallyból van. Annyira szerelem ez a felső, a különleges pántos megoldásával, és a színével, hogy nem volt kérdéses a megvásárlása, és szerencsére találtam még egy s-est a sok m-es között, ami plusz örömöt jelentett.

Remélem még nem unjátok a filmajánlókat, mert még csak most kezdek belemelegedni :D

A horda nem hordja el magát: a jégkorszak sztárjai (Sid, Manny és Diego) valamint rokonaik, szerelmeik és a tápláléklánc összes gyöngyszeme pályája legnagyobb, leglátványosabb kalandjába keveredik. Akkorába, amibe beleremeg a Föld! 

Habár már egy hónapja véget ért a kampány, amit igen csak sajnálok, hiszen tökéletes kibúvó volt az órák alól, és a hangulat is valami fergeteges volt, de azért idejét érzem, hogy így utólagos szemmel hozzak egy kis összefoglalót, illetve véleményt.

Lehet, hogy a ti iskolátokban is van ilyen, lehet, hogy nem, de elmagyarázom röviden, hogy miről is szól. Minden tizenegyedikes osztály választ az osztályából egy embert, akit diákigazgatónak jelölünk, és az osztályok harcba szálnak azért, hogy az ő osztályuk, azaz jelöltjük nyerjen. A kampány lebonyolítására ott volt már a tavalyi évünk vége, a nyár, illetve másfél hónap az iskolából, mi pedig kaptunk egy sulis napot, hogy bemutassuk, mire is képes az osztályunk. Hogy mit kellett tennünk? Kaptunk egy termet, amivel azt kezdhettünk, amit csak akartunk, így a pakolás mellett, berendeztünk egy ál-kocsmát, ugyanis a mi témánk a Western volt. Fel kellett díszítenünk, büfét kellett csinálnunk, aminek egész nap ki kellett tartania, valamint készültünk egy 40 perces műsorral, amibe beletartozott egy kampányfilm, egy dal, és egy általunk összeállított 8 perces tánc. Amúgy egész nap, húsz perces tanítási órák voltak, a nem a kampányoló osztályok számára, a szünetekben úgy dübörgött a zene, hogy a sulin kívül messzire el lehetett hallani, egy szóval buli volt az egész.

Szerintem elmondhatom az osztályom nevében, hogy amióta csak hetedikben belekóstolhattunk a kampány hangulatába, azóta vágytunk arra, hogy végre eljöjjön a mi időnk, és megmutathassuk, hogy kik vagyunk, és hogy legyőzhessük a többi osztályt, akiknek valahogy sosem voltunk a szívük csücske, nem tudom, miért. Tavaly, mikor még tizedikesek voltunk, már kritikus szemmel figyeltük a kampányt, hogy nekünk mire lesz szükségünk, hogy nekünk mit kellesz majd csinálnunk, és már akkor elkezdtünk ötletelni, a 10-ik végét pedig a témánk kitalálásával töltöttük. Nagyon sok variáción végigmentünk, végül a Vadnyugatnál kötöttünk ki, majd nyáron, rendeztünk egy osztálykirándulást-kampány összejövetelt, amikor átváltoztattuk a témát szinteknek megfelelően, amit nyár végé újra elvetettünk. Ebben az volt a vicces, hogy nekem kellett volna megírnom a forgatókönyvet, de nem volt egy egységes sztorink, sőt, semmilyen történetünk, és így nyáron is csak az ötletelés szintén maradtunk, azon kívül, hogy fogadtunk két tánctanárt, és augusztusban heti kétszer két-három órát táncoltunk. Végül csak nagyon kevés részt tartottunk meg ezekből a táncokból, sőt a tanárainktól is meg kellett válnunk, de csak összehoztuk. Az iskolai készülődés már húzósabb volt. 

Mikor folyton este nyolcra értem haza a táncpróbák, a filmforgatás, a díszítés és a szponzorkeresés miatt, ráadásul eközben még dogákat is írtunk, mert hiszen az élet nem állt meg. A legutolsó két hétben mindenfelé szaladgáltunk, pólót és dekorációt rendeltünk, és alig vettünk részt pár órán, annyit gyakoroltunk, de abszolút megérte szerintem. A kampány előtti napon én és pár lány az osztályból úgy döntött, hogy a sütünk még pluszban a kollégium tankonyháján, és el kell mondanom, hogy ennél finomabb browniet még életemben nem készítettem, mint ott, aminek a receptjét meg is szeretném veletek osztani. Esküszöm, annyira jó volt nézni, ahogy kampánykor hármasával-négyesével vitték a srácok, annyira nagy büszkeséggel töltött el, A sütés után pedig szépen bent maradtunk és nekiálltunk díszíteni, ugyanis másnap reggel hétre már mindennel készen kellett lennünk. 

Főként a terem díszítésére koncentráltunk. Az összes, hatalmas ablakot lefedtük újságpapírral, pár ügyes osztálytársam az az előtti napokon összeeszkábált nekünk egy nagyon menő pultot, ahol italokat szolgáltunk fel, és akik kaptak tőlünk fagyi kupont, azt beválthatták.  A fenti lámpákra égősorokat aggattunk, és tele ragasztottuk a falakat mindenféle kaktuszos ábrával. A bár fölött volt egy pöpec kis molinónk is, az is nagyon jól mutatott. az ajtóval viszont eléggé meggyűlt a bajunk, ugyanis mi szerettük volna tényleg kocsma feelingűvé tenni a termet, ezért lengőajtót csináltunk, tudjátok, mint a Timberben. A teremben volt még blackjack, szalmabálák, kanapék és babzsákfotelek, és a hangulat nagyon  volt, sokan jöttek be a terembe megnézni, hogy mivel készülünk nekik.

Maga a kampány nagyon durva volt. Előző este olyan tízkor sikerült ágyba keverednem, és már négykor kelnem kellett, hogy a fél ötössel be tudjak menni, ami, huh. A suliban ugye felöltöztünk, póló, kockás ing, rövidnadrág, bakancs, majd kétoldalt befonták a hajunk, és kaptunk két tizenkettedikestől nagyon profi egységes sminket. 

A büféről egyébként nem beszéltem, ott hatalmas üvegkancsókból szervíroztuk a limonádét, csináltattunk lufikaput, és ott is volt egy jó kis molinónk. Reggel még próbáltuk azt megcsinálni, amit csak lehetett, majd héttől az ajtóban vártuk a diákokat sütivel és a szponzoroktól kapott ajándékokkal - még előző nap kiosztottuk a kampányújságokat. És beindult a buli. Szólt a zene ezerrel, kántáltuk, hogy 11. A és minden szünetben elmentünk megnézni valamelyik osztály műsorát. Mi az utolsó, azaz az ötödik szünetet kaptuk meg, ezért nagyon idegesek voltunk, ahogy végig néztük a többi osztály produkcióját. Egyszer fogtam a fejem, hogy úristen, hogy lehet ilyet, máskor meg az ideg elkapott olyan jó volt egy-egy dolog. Az ötödik szünet előtt, miután a másik osztály műsora véget ért, bent maradtunk, és egyszer elpróbáltuk a dalt, és a táncot. Mindkettő jól ment, majd vártuk, hogy leteljen az óra, és gyülekezzenek a diákok.

Aztán jött a show. Nekem annyira tetszett, és annyira meghatott az, hogy még el sem kezdtünk kántálni, hogy még el sem kezdtük a műsorunkat, de a sorokból már azt mondogatták, hogy 11. A, Egyébként rendkívüli riválisnak tartott minket minden osztály, ahogy tudott, keresztbe tettek nekünk, és mégis mi voltunk azok, akik engedtek mindenben. Na de mindegy is. Beálltunk, és előadtuk az éneket, ami után rögtön következett a tánc, az átvezetés az volt, hogy az egyik osztálytársunk öccse ostorral csapott hármat. Majd elkezdődött a tánc. Olyan mosoly egyikünk arcán sem volt egyik próbán sem, mint akkor, a drukk, az izgalom és a jókedv megtette a hatását, kivéve.... a tánc végét oltárian elrontottuk. Én abban a részben pont nem táncoltam, de fogtam a fejem, mikor a táncosok fele csak fogta magát és lefagyott és nem tudta, hogy mit kell csinálni, mégis hatalmas tapsot kaptunk érte, és emlékszem az egész műsorunk végén egy halom ember odajött hozzánk, hogy mennyire jó volt a táncunk. A filmet egyébként mi is ott láttuk először végleges formájában, és azt kell mondanom hogy nagyon profi lett, és valami hihetetlenül jó, de ez az én elfogult véleményem. 

Este a 11-esek tiszteletére bált rendeztek, ami nagyon jó volt, a sok osztály évek óta először tényleg együtt bulizott fikázás nélkül, jó hangulatban. Másnap, szombaton volt az eredményhirdetés. Az első órában szavaztak mind a diákok, mind a zsűri, majd miután letelt az elsősök avatása, délben az egész iskola összeült, hogy meghallgassák az eredményhirdetést. Természetesen a szokásos dolgok voltak. Minden zsűri véleményt mondott a produkciókról, majd volt egy olyan lehetőségünk, hogy eldöntjük, hogy mindenki táncol-e, vagy csak egy osztály, akit kihúzunk és a nyertes. Mi annál döntöttünk, hogy majd a nyertesek és az az osztály fog táncolni, akit kihúz a tanár a kalapból. Nagyon szerettük volna, ha minket húznak ki, hiszen kiszerettük volna javítani a tegnapi bakinkat. És láss csodát, minket húztak ki. Az egész nagyon izgalmas volt, és az alkalommal, teljes tökéletességgel táncoltuk el, még a tegnap elrontott részt is. Sőt, az az emelés, ami a legutolsó próbán sem ment, sőt az előadás napján se ment teljesen egyszerre, abban a pillanatban, tökéletesen együtt mozgott mindenki, ami megmutatta, hogy mennyire összekovácsolt minket a kampány, és hogy mennyire egy rugóra járt akkor az agyunk. A táncunk befejeztével visszaültünk a helyünkre, és vártuk, hogy az igazgató kisorsolja a győztest. Négy kategóriának a győzteseit hirdette ki először, majd a teljes győztest. A film kategóriát sajnos nem mi nyertük, hanem a B-sek, a műsor kategóriát a D-sek, a büfé kategóriát mi, majd azt mondta az igazgató, hogy nem mondja meg, hogy ki nyerte a megjelenés kategóriát, mert akkor elárulná a rendes győztest. Mi nagyon meg voltunk rémülve, mert eddig akárhányszor, ha valaki nyert egy kategóriában, az sosem nyerte meg az egészet. Csak a C és az E nem nyert kategóriát, és mivel mind azt hittük, hogy az E fog nyerni - mert a műsoruk valami fantasztikus volt - teljesen kétségbe estünk. Mi ültünk a legközelebb az igazgatóhoz, ők a legtávolabb, az igazgató nagyon feléjük fordult, mikor elkezdte mondani, hogy a nyertes pedig - itt természetesen húzta - a tizenegy - itt megint húzta, a szája hihetetlenül az e felé állt, majd hirtelen felénk fordult, és azt mondta, hogy a 11. A. Abban a pillanatban mindenki felordított, és felpattant, majd együtt kiszaladtunk a diákigazgató jelöltünkhöz és a kampányfőnökünkhöz és sírva ölelgettük egymást. Komolyan, el sem hittem, még a mai napig sem hiszem el, hogy mi nyertük meg. Katartikus egy élmény volt. Mint később kiderült, nem véletlenül mi táncoltunk, ugyanis, minden cetlin a mi nevünk volt. Az osztályfőnökünk pedig volt olyan szuper, hogy előre rendeltetett nekünk tortát, nem számított, hogy nyertünk-e vagy veszítettünk. 

Ami utána jött, na az volt a fekete leves. Persze a vesztes osztályoknak gratuláltunk, és tudtuk, hogy lesznek majd utálkozó pillantások, meg beszólások, de ilyen durván még soha nem ment, mint ebben az évben. Kezdjük azzal, hogy csináltak belőlünk egy durva mémet, és voltak olyanok, akik olyan beszólásokkal illettek minket, illetve mindenért pontlevonást akartak kihozni. Mi voltunk az egyetlen osztály, akik így pontlevonást kaptak, és mégis, a sok keresztbetevés, pontlevonás és gyűlölködés ellenére is mi nyertünk. Ezért én nagyon büszke vagyok az osztályomra, és annyira szívesen mutatnék nektek sok-sok képet, de nem akarok személyiségi jogokat megsérteni, ezért csak pár publikus képet teszek fel:) 

A mi vasárnap, az őszi szünet lezárásaként elmentünk a moziba, és alkalmunk volt megnézni ezt a kis filmecskét. Nézzétek, mi a véleményem róla.

Ahogy ígértem, elhoztam a triónak a befejezését, november másodikát.

Erről a napról nincs sok információ, két meghatározóbb dolog történt/van ezen a napon.

Panama végre elfüggetlenedik Kolumbiától.

Ezen a napon emlékezünk meg a halottainkról. A hívők ezen a napon imádkoznak azokért az elhunytakért, akik ugyan meghaltak, de üdvösséget még nem kaptak vagyis még a tisztítótűzben csücsülnek. Ugyanezen a napon folytatódik a hallottak felkeresése a temetőkben, amikor az emberek ugyanúgy gyertyát gyújtanak az elhunytak tiszteletére, így emlékezvén meg róluk. Az ünnep a 11. században lett népszerű, ám csak a 14. században vált hivatalossá. És míg régen ez tényleg csak a hívők hagyománya volt, mára már Magyarországon egy általános szokássá, úgymond a "megemlékezés" napjává vált.

Szeretnétek még ilyen fajta cikkeket?

Bár már elmúltak az ünnepek, befejezetlenül mégsem szeretném hagyni a megkezdett topikot ezért a hét végére felkerül ez és az utolsó rész is. 

Miután megtudtuk, hogy kinek mit jelent az október 31-e, itt az ideje, hogy megtudjuk mi is valójában november elseje

Sokan keverik a mindszenteket a hallottak napjával, ezért most szeretném leszögezni, november elseje, na az a mindenszentek napja, ezen kívül pedig más, számunkra nem olyan fontos eseményeknek is a hordozója.

Talán ti is hallottátok már azt a szót, hogy vegán. Nem, nem vegetáriánus, az egészen más. A vegán az az ember, aki semmilyen állati eredetű terméket nem fogyaszt, gondolok itt a tejre, tojásra, mézre és társaira. 1994 óta november elseje tehát a veganizmus világnapja is.

Az üdvözölt lelkek mindennapja, ilyenkor szokás az, hogy családdal felkerekedünk, veszünk egy halom mécsest, virágot meg koszorút, és kiballagunk a temetőkbe, rendbe rakjuk elhunyt rokonaink sírját, kicsit kicicomázzuk őket, ott állunk még pár percet az általában dermesztő hidegben, majd mintha mi sem történt volna, hazamegyünk. Tudom, a fogalmazásom elég nyersnek tűnik, habár szerintem röviden összefoglalva erről szól a mindenszentek. Alapból, szerintem sokaknak fogalmuk sincs arról, hogy elméletileg nem minden hívőnek kellene ezt tennie, hiszen a reformátusok, akik elvből elutasítják a szentek létezését, azoknak úgymond ki sem kellene járni a temetőbe ilyenkor, de ez is, úgy látszik. mint minden más, kezd egyöntetű összeolvadt szokássá válni, amit mindenki csinál, mert előttünk is csinálták.

Nos, november elsejéről ennyit, majd valamikor a hét vége felé többet tudhattok meg november másodikáról is, tisztázzuk a félreértéseket, és miegymás

.

Ti mit csináltatok november elsején? 

Ha már Halloween, ebben az évben először én is rávettem magam, hogy kicsit kimozduljak a komfortzónámból, és kísérletezgetni kezdjek valamilyen halloweeni sminkkel. Egy egyszerű, szexi vámpírsminkre tettem a voksom, amolyan last minute megoldásként, és persze a kép után még hozzámegy a művér és a műfog is, de az most lemaradt.

A sminkhez először egyértelműen a NYC BB krémjét használtam, ami mostanában nagy kedvencem lett, hihetetlen, hogy mennyiszer nyúlok érte, pedig eleve nem az én műfajom az alapozó és társai, de mostanában nagy szükségem volt rá. Egyébként nekem a 01-es light árnyalatban van meg, ami még így is egy kicsit sötétebb, mint a bőröm színe de nem bánom. A maradék bőrhibákat a Lora korrektorjával javítottam ki, majd egy nagyon fehéres por állagú púderrel lefixáltam az egészet. Majd az orromat és az arccsontomat "megvékonyítottam" egy kis bronzosítóval. A szemöldökömet szokásosan a Lovely palettából vett szemhéjpúderrel erősítettem meg