Egy újabb hónak végére értünk, ami a blog számára egy újabb Művelődőt jelent. Ha így most értékelnem kellene a hónapot azt kell mondanom, hogy hihetetlenül jól indult, nagyon pozitívan kezdtem az egészet egy fantasztikus június után, aztán a hónap második hetétől dolgozni kezdtem egy nagyon szuper helyen, jó közösségben és olyan munkát is végeztem, amit igen szerettem. Habár leterhelő volt, és nagyon sok energiámat vette el, én mégis jól éreztem magam, és nagyon hálás voltam, hogy pont j időben voltam jó helyen ahhoz, hogy megkapjam ezt az állást. Aztán jött a nagy Bumm, ami igencsak keservesen lelökött a magaslóról, ugyanis sikeresen eltörtem másodszorra is ugyanazon a helyen a lábamat, ami egyrészt kiakasztó, mert majdnem a nyár végéig gipszben kell élnem az életem - ami nem csak azért negatív mert mindenki bámul ha utcára mintha valami cirkuszi látványosság lennék - hanem az elviselhetetlen hőség miatt is, hogy nem tudok így edzeni, és még a munkahelyemet is elvesztettem a négy nap fekvőgipsz miatt, igazából oktalanul. Így érzelmileg egy kicsit megborultam, újra előkerülnek azok a sötét gondolatok, amik eddig elkerültek, éjszaka nem hagynak aludni így gyakran még hajnali egykor is azon kapom magamat, hogy a történteken rágódom, és, hogy egy pillanat mennyire el tudta rontani azt, amire nagyon szükségem lett volna.
Események terén így nem is történt sok minden, egyszer találkoztam az egyik barátnőmmel, meg egyszer egy haverommal, kétszer elmentem vásárolni, amiről érkeznek majd a videók, szülinapot ünnepeltünk. Elmentünk Tokajba a családommal ebédelni, amiről nem tudom, hogy hozzak e bejegyzést vagy ne, és voltunk moziban is, amiről viszont igenis jön majd egy bejegyzés!
Wendy Higgins Sweet-Evil sorozata volt számomra a hónap olvasmánya. Nem szeretnék sokat regélni itt róla, mert egy külön bejegyzést tervezek róla, de nagyon tetszett az a világ, amit az írónő felépített és a történet maga is nagyon nagyon jó volt.
Kezdem a filmeket egy mesepakkal, hiszen ebben a hónapban megnéztem pár régi Disney kedvencet. A kis hableány számomra mindig egy ultimate mese volt, a Hamupipőke viszont már gyerekkoromban is vegyes érzelmekkel töltött el, hiszen szerettem a mesét, de a gonosz mostoha bánásmódját - obviously - nem. A Csipkerózsikát talán egyszer sikerült megtekinteni gyerekkoromban, viszont tudom, hogy ebből nagyon sokféle változatot láttam, így amikor újranéztem számomra az egész egy kicsit morbid volt. Mármint, nem igazán értem, hogy ebben mi tetszhet a gyerekeknek annyira nagyon.
A hónapban sajnos kevés olyan film volt, ami igazán elnyerte volna a tetszésemet, összesen négy darab volt, amire azt mondhattam, hogy hú. A Mad Max Fury Road számomra tök ismeretlen filmnek számított (nem láttam az előző részeket) de meglepően tetszett és izgalomban tartott. A Rivaldafényben - Pörgesd fel! egy újabb táncos film, ami meglepően tetszett és élveztem habár hiányoltam belőle a nagyobb táncos jeleneteket. És ha már jelenetekről beszélünk, ki ne szeretne néha egy olyan filmet látni, ami tele van mindenféle zenés jelenettel és csillogó szemmel nézni végig az egészet? A Mamma Mia! számomra mindig is egy olyan film volt, aminek a létezéséről tudtam, mégis ódzkodtam attól, hogy megnézzem, így mikor apu közölte, hogy megnézzük holnap a moziban a második részét, úgy éreztem pótolnom kell, és megnéztem. És nagyon tetszett, sőt, erről is tervezek egy külön bejegyzést, szóval az is coming soon ;)
Akadt pár olyan film, amin eligazodni annyira nem tudok, vagy legalábbis a saját érzéseimet nem tudom velük kapcsolatban kifejezni és ha számmal kellene értékelnem, hogy mennyire tetszettek (nem a film értéke, hanem személyes vélemény), akkor olyan 5-7 pont között lennének értékelve. Ezekre a filmekre szerintem mind jellemző egy kicsit az abszurd morbidság, az élethű dolgok keveredése a fantáziával, és olyan keverékeket adnak ki, amiknek megítélése csakis az ember hangulatán múlik. A Kalifornia Álom megnézése már jó régóta tervben van, amióta láttam a moziban róla az előzetest, de kissé csalódást okozott. Olyan bummra vártam, mint a Mamma Mianál vagy a régi HSM filmeknél itt viszont sokszor értelmetlenek voltak a zenés részek és a sztori is olyan hebehurgya. Értem én, hogy álomkeresés meg minden de a történet maga valahogy elcsúszott és nem igazán volt mesélni való benne.
A Grand Budapest Hotel pont a furasága miatt tetszett és ez volt az oka amiért nem tetszett. Néha kicsit túl parodizáltnak éreztem, néha viszont túl komolynak az előző jelenetekhez képest. Igaz ilyen történetet még sehol sem hallottam az biztos.
Az Engedj be! korábbi verziója. Őszintén, ebben is csalódtam egy kicsit. Én azt mondom, hogy egy horrort sokkal jobban át tud adni egy film, mint egy könyv, mert ugyebár olvastam a könyvet, de egy nagyon lagymatag filmet kaptunk ahhoz képest, ami a könyvben van. Oké, hogy ötszáz oldalt nehéz belezsúfolni egy maximum két órás filmbe de könyörgöm. Hol a hátborzongató véres részek, az erőszaktevés, és Oskar valódi zaklatása? A film nem adta át azt a történetet, még kis részben sem, mint, ami a könyvben volt.
Liza a rókatündér. Hmmm. Az egész egy kicsit túl parodikus volt számomra, azt hiszem jobban tetszett volna, ha ezt nem egy vicces irányba, hanem komolyabb vizekre terelik és szerintem egy sokkal másabb és sokkal remekebb mű születhetett volna, habár mondom, ez a furcsaság az, ami miatt nem tudom eldönteni, hogy most tetszik e a mű vagy sem.
A Faun labirintusa. Egy érdekes film, amiben a történelem és misztikum, egy kicsit horrorisztikus is, azonban én tényleg vártam azt a csodát, azokat a fantasy elemeket, azokat az eseményeket, amik majd naggyá teszik ezt a filmet, de nem történt meg, a sztori egy-két kisebb kiugrás kivételével langyosan sétálgatott a végéig.
A Dzsungel könyvét egészen élveztem, azonban nem volt meg az a varázs, amit én vártam volna, és még a figyelmemet sem kötötte le úgy, ahogy kellett volna.
Aztán ott vannak azok a filmek, amik abszolút Nem kategóriások. A két hét múlva örökké egy nagyon lapos sztori volt, semmi kiemelkedő, és habár imádom Sandra Bullockot és Hugh Grantet, ez egyértelműen nem a legjobb filmjük volt.
Az Ask Me Anything csak angolul volt fent, és elvileg így nagyon le kellett volna kötnie, főképp a koncentráció miatt, de ez a film úgy volt borzalmas, ahogy.
A Halloween című kultusz film eddig kimaradt az életemből, és őszintén megmondom, nem is vesztettem vele semmit. A sztori rohadt unalmas volt, a szereplők buták voltak (most komolyan, ki dobja el többször is a kést, ami megmentheti az életét, ha Michael ugyanúgy felkelt először, másodszor úgyse fog, mi ha először már megtette)
Rövidfilmek:
Belehúztam a sorozatokba, most főképpen azokhoz volt kedvem.
Sikerült megnéznem az Egynyári Kaland harmadik évadát, ami eléggé eltér az első kettőtől, habár persze mindig elbúcsúzunk egy-két szereplőtől, és kapunk egy-két újat.
Befejeztem a Vadmacskák című sorozatot, amiből már csak három rész volt hátra, és meg kell mondanom, azért egy kicsit szomorú vagyok, hogy egy évad után elkaszálták, szerintem volt potenciál benne.
Elkezdtem a Rólunk szól második évadát, de még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a sorozat az én ízlésemnek való-e vagy sem.
Nagy sajnálatomra befejeződött egy hihetetlen értékekkel rendelkező sorozat, a The Fosters, amiről hozok majd nektek egy full bejegyzést, a véleményemmel.
Megnéztem a 13 okom volt második évadát is, amiről szintén egy külön bejegyzésben fogom feszegetni a sorozattal felmerülő problémákat.
Néhány Dr. Csont epizód is belefért júliusba, bár meg kell mondanom, érezni a sorozat hanyatlását már a 8. évad körül, már egyáltalán nem bír úgy lekötni, mint, ahogy az előző évadok tették.
A visszatérők egyszerűen hihetetlen, az új évadról és annak a végéről szintén egy külön bejegyzésben fogok nektek beszámolni.
A The Originals is a végéhez közeledik, nemsokára leadják a sorozatzáró epizódot, de hihetetlenül meg vagyok elégedve ezzel az évaddal is, sajnálom, hogy ilyen hamar véget ér, de a befejezésről úgyis külön bejegyzést hozok majd :D
A High School DxD, az egyetlen anime, amit megnézek, is elérkezett egy újabb évad végére, és nem bírom már kivárni azt az időt, amikor végre új évadot kap, hiszen olyan izgi volt ennek is a vége *-*
A Wendy egy minisorozat volt, ami viszont nem nyerte el a tetszésemet, hiszen túl volt csűrve-csavarva köbö hat olyan miniepizód, ami nagyjából huszonöt perc volt összesen.Szóval ha csak nm meghalni akarsz, nem érdemes megnézni.
A Pretty Dirty Secrets a PLL egy miniepizódokból álló kis "melléklete" amit most sikerült megnéznem, de igazából értékes plusz információt nem tudtam meg.
The Fosters -Girl United Webisode részei viszont cukik voltak, örültem, hogy egy kicsit többet láthattunk a Girls United életéből :)
Mostanában három számot énekelgetek kitartóan, és a dalírás is kezd vissza térni, szóval nem is beszélek, csak belinkelem a három zenét :)
Kezdek magam visszaterelni az írás felé, és egész jól haladok, mostanában írtam pár verset, a current könyvemet is folytattam, sőt bele kezdtem egy újba is, amit megint csak az egyik álmom ihletett.
