Azt hiszem, nem mostanában volt outfitos bejegyzés a blogon, mégpedig azért, mert nincs ember, aki lenne olyan kedves és lefotózzon. A barátaim ilyen terén sajnálatos kudarcot vallanak. De azért próbálkozom, és habár a pózaim és a fejeim igen gázok (igen, az egyiken azért van elhomályosítva a fejem) igyekeztem :)

Felső: Tally Weijl

Pulcsi: Takko

Haspóló: Tally Weijl

Magas derekú nadrág: H&M

Body: Asos

Nadrág: Tally Weijl

Felső: Tally Weijl

Nem terveztem ezt a hault megírni, de ma egy kisebb élménybeszámolót is írnék hozzá a tegnapi napon megtapasztalt dolgaimról. Nem nagy dolog, szóval nem kell csodára számítani meg ezeréves életbölcsességekre, csak "mesélek" egy picit a blognak, hogy mi is történt tegnap, aminek végül ez a pár dolog lett a végeredménye. 

Itt a választott füzeteket láthatjátok. Két nagy alakút vettem, úgyis szükségem lesz rájuk, a két kicsi meg igazán aranyos volt, nem lehetett ott hagyni őket, és úgy gondoltam megpróbálom őket egy sajátos bullet journallá alakítani őket. Csak nem éves, hanem mondjuk félévest, és mivel úgysem az év elejétől kezdeném, hanem mondjuk áprilistól, szerintem tökre megérné. Egyébként mostanában újra előjött az bennem, hogy tényleg neki kellene állni egy igazi bullet journalnak, de a megvalósítása még most is ködös számomra. 

A fagyi után jött a legizgalmasabb rész, ugyanis hála a mostohaanyám egyik ismerősének, bepillantást nyerhettem egy igazi tv stúdióba. Igaz, nem túl nagy stúdió, csak egy helyi tv-é de nagyon profin ki volt alakítva minden, egyszerűen megszólalni nem bírtam, csak vigyorogtam, míg körbevezettek minden. A kamerák, a fények, a gépek, a szerkesztőasztal, maga a kialakított stúdió. egyszerűen fantasztikus volt, és még jobban arra ösztönöz, hogy nekem a médián belül kell mozognom. Ezután már csak egy kis ebédről volt szó, és egy NYX replika vásárlásáról, de ami miatt meg szerettem volna írni ezt a bejegyzést, az egyértelműen a stúdió volt. Annyira szerettem volna egyébként egy vlogot csinálni a napomról, hogy hol voltunk, meg ilyenek, de nem tudom, hogy egyáltalán bele merjek-e  kezdeni.

Mivel fontos számomra az, hogy megtartsam a súlyomat, és. hogy egyensúlyban tartsam magamat és a testemet, minden héten 4-szer tornázok. Mostanában azonban picit meguntam, ugyanazt a hangot hallgatni, ugyanazokat a mozdulatokat csinálni, ezért próbálok változatosabban mozogni. De persze vannak olyan videók, amiket imádok csinálni, ezekből mutatok meg nektek párat!

Ebben a videóban az a jó, hogy végig a földön maradunk, nem nehéz én szerintem, viszont jól megdolgoztat és nem túl hosszú, és végig láthatjuk, hogy egy feladat meddig tart.

Szeretem az ilyesfajta videókat, adnak valami löketet, és, hogyha van egy kis angol tudásunk és arra figyelünk, amit Cassey mond, akkor tényleg elrepül az idő a feladatok megoldása közben

Na, igen, az a fránya cardio. Hogyha az ember nem olyan feladatot végez, ami neki tetszik, akkor az bizony elég sok kínlódással járhat, ezért fontos, hogy olyan feladatokat csináljunk, ami a lelkünknek és a testünknek egyaránt tetszik. Nekem ez az egyik nyerő feladatsor, csak nézzétek meg és megtudjátok, hogy miért:)

Végre egy olyan könnyed tinifilm, amire az embernek néha igen nagy szüksége van. Csak egy átlagos sztori olyan kamaszokról, akik nem éppen hétköznapi estét terveznek maguknak és egy kicsit rebellissé válnak arra az időszakra. Én személy szerint imádom az ilyen tini teljes titokban tiltottat csinál szituációkat, annyira szórakoztatóak és izgalmasak. Meg persze mindenki ilyet szeretne átélni. Igen, tudom, hogy te is.

Régebben is, többször láttam belőle részleteket a tv-ben, mikor véletlenül odakapcsoltam, de még sosem jutottam el addig, hogy fogjam, és meg is nézzem a teljes filmet. Nem okozott csalódást, azonban olyan hű de fantasztikus film volt. 

Nem is hittem volna, hogy ez a film nekem annyira tetszeni fog, hiszen alapból gyűlölöm az ilyen háborús, történelmi filmeket, de ahhoz képest nagyon lekötött, feszegetett néhány társadalmi problémát is, viszont a szereplők annyira nem voltak szimpatikusak.

Soha nem is gondoltam arra, hogy én az általam "retrónak" titulált filmek közül meg is nézek valamit. Az pedig már csak hab volt a tortán, hogy egészen tetszett is, mint kiderült ebből is láttam már részleteket a tv-be ugyanis felrémlett egy halván emlék róla. Meglepődtem, mikor kiderült, hogy francia film, de egész jó volt, bár szerintem egy picikét bugyuta, bár lehet, hogy csak azért, mert elég régi a film, és nem tudom átérezni.

Az elmúlt hónapokban nem voltam túl aktív a vásárlás terén, de azért néhány dolog csak akadt, amit kaptam vagy vettem, ezeket mutatnám meg ebben a bejegyzésben nektek.

Először azokkal kezdeném, amiket kaptam.

A bal oldalit még a névnapomra kaptam a mostohaanyámtól, és nagyon tetszik, mert visszafogott, de nagyon szexi is. Az egész bársony, az a rész elől, ami kivágottnak látszik, az valójában egy átlátszó fekete hálós réteggel van kiegészítve.

A középső a legjobb barátnőmtől van, ő nagyon sokáig hordta ezt a felsőt, és nagyon szerette, de már nem igazán hordja, én pedig elkértem tőle, már csak egy emlékeztető miatt is, hiszen nemsokára elmegy a suliból, így legalább ez majd rá emlékeztet.

A jobb oldali fekete asos-os body is tőle van, neki nem kellett, mert magas a nyaka, nekem viszont pont jó.

A bal oldali, szintén hosszú nyakú, bordázott ujjatlan Topshop-os felső, és azért vettem, mert a fellépésemre kellett valami elegáns, de vadító, és az egész Hádát felkutattam, mire őt sikerült megtalálnom. Először kétségeim voltak vele, annyira nem tetszett magamon, de később nagyon jól éreztem magam benne.

A középső egy lilás-bordós skater ruha, különleges anyaggal, a próbafülke felé menet láttam meg, és tudtam hogy nekem fel kell próbálnom. Jól is tettem, ugyanis szerelem volt első viselésre, alig várom, hogy felvehessem.

A jobb oldali egy nude színű, nagyon enyhén crop-toposított pulcsi, amit nagyon imádok, mégha egy picit nagy is rám, de próbálom színesíteni a szekrényem, vagy legalábbis világosítani, és beleszerettem a fogason.

Megünnepelvén a tavasz eljövetelét, tőlem egész módon szokatlan beauty-hault tettem, márpedig ebben az a szokatlan, hogy nem sminktermékeket, hanem inkább testápolásra alkalmas dolgokat láthattok!

Tőlem nem megszokott módon a DM-be tértünk be, ahol, be kell vallanom, de szerintem százszor jobb arcápolási termékeket szerezhetünk be mint a Rossmannban, viszont a Rossmann smink terén zseniális. Szóval, mivel már annyit hallottam a DM-es arcmaszkok jótékony hatásairól, hogy nekem is muszáj volt beszereznem belőle. A rózsaszín, peel-off maszk vegyes bőrtípusra ajánlott, ugyanis nekem a T-zónám, ha nem fordítok rá 145%-os figyelmet, hihetetlenül hamar kiszárad, az arcom többi része viszont így is nagyon zsírod. A dinnyés pedig simán felkeltette az érdeklődésemet, elvileg minden bőrtípusra ajánlott, majd meglátjuk, hogyan szuperálnak.

Testápolás terén egy tusfürdőt és egy kézkrémet szereztem be. Egy pillecukor illatú limitált kiadású tusfürdőt, bár bevallom unikornisosat szerettem volna, de már egy darab sem volt a polcon, csak a hűlt helye, valamint egy citrom és író illatú kézkrémet szereztem be, aminek csodás az illata, és halványan a vanília valamint a citromtorta illatára emlékeztet. 

Egy korpásodás elleni sampont is vettem, bár én szerintem nem annyira korpás a fejbőröm, inkább zsíros, viszont mivel a bőröm szinte kivétel nélkül állandóan ki van száradva, ezért a fejbőröm is hajlandó erre a tulajdonságra, és így igen úgy tűnik, hogy korpás.

Beszereztem egy Schwarzkopf Pastel Spray-t, Cotton Candy árnyalatban, kíváncsi leszek az én hajamon a végeredményre, valamint egy Balea barna hajra való száraz sampont, amiről épp az előbb olvastam egy negatív kritikát, de majd most én is letesztelem hátha.

Ő egy picit eltér az előzőektől, mert ezt a Miomare ecsetkészletet névnapomra kaptam még egy hónapja, de muszáj volt bemutatnom nektek, mert nagyon jól szuperálnak az ecsetek, imádom őket, és nagyon menő, leopárd mintás köntösben pompázik az egész.

Tudom, a blogon elég sok a személyes poszt, én pedig nem hoztam számotokra túl hatalmas cikket, csupán néhány észrevétellel szolgálnék, az életemről, avagy annak dolgairól, próbálnék magamnak és másoknak is tanácsokkal szolgálni, a legjobb tudásom szerint.

Az életem most egy nagyon furcsa szakaszában tartok, amikor úgy érzem, hogy mindent és mégis, semmit sem tehetek. Valamint az érzéseim is ugyanilyenek. Egyszerre érzek mindent, és semmit. Azt hiszem, mindenki előbb vagy utóbb el jut erre a pontra, mert egyszer csak történik vele valami, olyasmi, amire sohasem számítana, de megtörténik, és beüt ez az állapot. 

Sokszor úgy érzem, nem csinálok mást, csak az unalmas napi rutinjaimat, amiket még csak be sem tudok fejezni, így napról-napra egyre több teendőm van, és egyre nagyobb csalódásokat okozok magamnak azzal, hogy a listát nem, hogy csökkentem, de növelem is. Tudom, mások számára ezek a dolgok feleslegesek, de nekem szükségem van a magam által kijelölt útmutatásra, amit követhetek, különben azt sem tudnám, hogy merre áll a fejem. Amit ezzel kapcsolatban mondanék nektek. 

Ti is állítsatok fel magatoknak egy útmutatást, akár egy rövid levelet, akár egy rövid listát arról, hogy mit szeretnétek elérni egy nap, vagy akár úgy általánosságban, és vezessétek le apró pontokra, és azok kipipálására koncentráljatok, és a ne a nagy dolgokra. Hamarosan a kis dolgokból úgy is, meg fog születni a kívánt eredmény.

A második tippem rögtön ehhez kapcsolódik. Legyetek türelemmel, ugyanis nem fog minden az ölünkbe hullani, prontó. Sokat és keményen kell küzdenünk a céljaink elérése érdekében, legyen az bármennyire is rossz és nehéz. Én majd másfél hónapig gyakoroltam, tanultam - mind szövegileg és mind kiejtésileg egy francia dalt, és körülbelül három hétig gyűjtögettem a magabiztosságom, ahhoz, hogy oda menjek a francia tanárnőhöz, és megkérdezzem, hogy szólót is elő lehet-e adni, a közelgő latin délutánon, amire annyira készültünk. És tudjátok mit? Először remegtem, alig vártam, hogy egyedül maradjak a teremben, és csak akkor mertem kérdezni. A tanárnő pedig el volt ragadtatva, azok után meg főképp, miután megtudta, melyik számot tanultam meg. Szerette volna meghallgatni, ezért becsuktuk az ajtót, és ott, a szünetben meghallgatott, rendes zenei aláfestéssel, meg minden. Iszonyúan remegtem, a kezem és a lábam, azt hittem elsírom magam, a vér a fülemben dobogott és elöntött a melegség. Féltem, hogy elrontom, de közben azt is gondoltam, hogy hiába az izgulás, akkor is kitartom a hangokat, nem ijedek meg a kihívástól. És tudjátok mi történt? Addig a pillanatig az volt a legszebb próbám, akkor ment a legjobban. Megnyugtatott, hogy nagyon is jó, majd megkérdezte, hol bujkáltam eddig. A többi már túl storytime lenne, ezért rövidre zárom. Belevetettem magam mégjobban a gyakorlásba, volt, amikor fel akartam adni, mert a hangok nem úgy sikerültek, de eljött az előadás napja, mikor már majdnem elájultam, de megcsináltam, és hatalmas tapsot kaptam! És ebben a barátok is nagyon sokat segítettek. 

Ha idegesek vagytok, ha üresnek érzitek magatokat, akkor ajánlom, hogy szervezzetek minél több programot a barátitokkal, kérjetek tőlük nyugodtan segítséget! Ha igazi barátokról beszélünk, úgyis segíteni fognak, legyen bármi! Menjetek el új helyekre, ismerkedjetek, fedezzetek fel új dolgokat, lépjetek ki a megszokottból, és főképpen, lépjetek ki a komfortzónátokból, vállaljatok kockázatot. Tudom, klisés marhaságnak hangzik az egész, de nagyon sokat változtatnak, és építenek az ilyen helyzetek. 

Nekem is, mostanában csak erre van szükségem, hogy ne legyek egyedül, hogy legyen kivel beszélnem, hogy a barátaim körében töltsek minél több időt. Elég sok változás, és kavarodás-keveredés folyik mostanában az ismeretségi és baráti körömben, valahogy egyre több ember ismerek meg. És mi az ismeretség egyik kulcsa? Hogy ne féljetek megmutatni az igazi éneteket. Minek viselkedj másképp a barátaid körében, csak mert ott van egy idegen? Hülyeség. Legyél olyan, mint máskor. És mosolyogj! Mindenki szívesebben ismerkedik és beszélget egy olyan emberrel, akin látszik a pozitívság, a nyíltság jele, aki azt sugallja, hogy ne félj, nem eszlek meg. Én is, próbálok többet mosolyogni és a körülöttem levők is sokkal nyíltabban és barátságosabban viselkednek velem.

Valamint hallasd a hangodat! Ne félj kimondani a véleményedet, hiszen ugyanolyan, egyenlő ember vagy, mint bárki más. Ha más megteheti azt, hogy véleményt formál, akkor te is. 

Ha pedig semmi sem segít, a zene mindig ott van, hogy felvidítson, vagy betöltse az űrt! É mostanában nagyon sok zenét hallgatok, mindenféle stílusban, még olyanokat is hallgatok, amikről pár hónapja még azt gondoltam volna, hogy én ilyet soha a büdös életbe nem hallgatnék.

Mégis, most érzem azt, hogy napról-napra a szóhasználatom, az érzelmeim, a megnyilvánulásaim, az ízlésem és a stílusom napról-napra változik és talán kezdem felfedezni vagy éppenséggel megismerni az új önmagam.