A 2018 a megújulás éve, próbálom magamat még jobban odatenni mindenen, ami természetesen azzal jár, hogy a szabadidőm jócskán megfogyatkozik, így nem is voltam olyan aktív e téren. A sorozat és a film még hagyján, na de az írás!
Ez az év első Művelődője, így egy kis újítást szeretnék bevezetni. Mivel úgy találtam, hogy saját magam már nem élvezem annyira, ha mindenről véleményt kell írnom, ezért nem az összes dologról alkotnék véleményt, hanem, ami átlagosabb volt számomra, annak csak a nevét tüntetném fel egy kép keretében.
Jen Klein - Rád hangolva
Ennek a könyvnek, az egyszerűségébe szerettem bele. Ez a helyzet a LOL-könyvekkel. Szinte minden alkalommal megragadom a Művelődőket arra, hogy ezekről a csodákról áradozzak. Az egyetlen olyan könyvsorozat, amelynek minden megjelent darabját birtokolom, és amikor újabb jelenik meg, igyekszem minél hamarabb megszerezni. Egyszerűen imádom őket. Egyszerűek, szerethetőek, és kikapcsolnak. Teljesen beleszippantanak a világukba és a bűvkörükbe vonnak. Csak álmodhatok arról, hogy egyszer az én könyvemet is kiadnák a LOL kereteken belül.
A történetet azért szeretem, mert felvonultat különböző csoportokat, és azoknak összeolvadását illetve találkozását. Eltitkolt és bonyolult szülői kapcsolatokkal tarkítja írónőnk a történetet, meg persze az elmaradhatatlan furcsa-gomolygós szerelmi szállal ezek mellett a dolgok mellett. Nagyon élveztem az olvasását, volt, amikor erővel kényszerítettem magam arra, hogy abbahagyjam, mert más dolgom is volt. Ha úgy érzed, az olvasás nem neked való, csak próbálj egy ilyet elolvasni. Ha kikapcsolódásra vagy könnyed romantikára vágysz, olvass el egy ilyen könyvet, biztos, hogy nem fogsz csalódni.
 |
| Lecsó, Toy Story, Toy Story 3, Agymanók |
Egy kihívás keretein belül Pixar mesefilmeket néztem, ezek azok, amik számomra átlagosak voltak.
Ezek viszont már megragadták a figyelmemet. A Merida nekem először nem tetszett annyira, valahogy elütött valamitől, magam sem tudom megmondani, hogy mitől, most viszont meghatódtam a végén.
Szörny Egyetem: El sem kell mondani, hogy menyire imádom a pici Mike verziót, nagyon aranyos, ahogy azt is nagyon érdekes volt látni, hogy miképp alakult ki a Szörny Rt-ben látható kis viszony rendszer.
Szenilla nyomában: Szerintem mesén még soha ennyit és soha ennyire nem bőgtem. Nem is beszélve arról, hogy a kicsi Szenilla szívfacsaróan aranyos, maga a történet rejtetten magába foglalja az élet egyik nagy dilemmáját, a hovatartozás kérdését is. Lehet hogy az évek során én váltam hiperérzékennyé, de engem nagyon meghatott a történet, személy szerint jobban tetszik nekem, mint az eredeti Nemo nyomában.
 |
| 2. kép: Kuszaságok: Kicsit morbid film, ha érdekel az ilyen nézd meg |
50 első randi: Ez volt a másik film, ami engem rohadtul megsiratott. Nem is hittm volna, hogy ennyire tetszeni fog nekem a történet, de nem csalódtam se Drew Barrymore-ban, se Adam Sandlerben, és egyszerűen nem értem, hogy maradhatott ki az életemből ez a film. Könnyednek és humorosnak hatott az elején, aztán kőkeményen odacsapott a film, és kockáról-kockára egyre jobban összetörte a szívemet. A végét konkrétan végig bőgtem, majd miután vége lett, felálltam, levetettem magam az ágyamra és tovább sírtam még ki tudja mennyi ideig. Nem tudom, mi volt az, ami ennyire meghatott a filmben, de mindenkinek csak ajánlom, egyszer mindenkinek meg kell néznie a filmet.
Éjszaka a múzeumban 3: Úgy érzem, méltó lezárást kapott a sorozat ezzel a filmmel. Robin Williams egyik utolsó filmje volt, ami megint csak egy szó. Itt már viszonylag kevesebb a bonyodalom, mint az előző kettőben, habár itt is azért kesze-kusza minden. De a vége, az mindent vitt.
Jumanji: Ha érdekel a véleményem, IDE kattintva elolvashatod.
A visszatérők: Pont ma fejeztem be a negyedik évad utolsó részét, és engem teljesen lesokkolt. Barátnőmmel telefonhívásban már ki is beszéltük azokat, amik így teljesen lesokkoltak minket, kérdéseket hagyott bennünk. A sorozat nagyon érdekfeszítő, a modern technika és a régi közép, ókor és őskor elemei vegyülnek együtt, a szereplőknek pedig egyre nagyobb kaliberű dolgokkal kell megbírkózniuk. Egyszerűen oda vagyok a sorozatért, hiszen fantasy, disztópikus, keverednek benne a különböző korszakok technikái, egy új és egyedi kitalált nyelv, a túlélés, a világvége, a szokásos ember-ember elleni pusztítás. A legváratlanabb pillanatban szereted és utálod meg a szereplőket, és együtt izgulsz velük. Én pedig most azért izgulok, hogy mikor jön ki az új évad, mert ez az utolsó rész annyi kérdést vetett fel, hogy agyfasz.
Januárban egyáltalán nem volt időm semmit se írni, a blogbejegyzéseken kívül, még azok is ilyen nyögvenyelősen utolsó pillanatban készek, amikre egyáltalán nem vagyok büszke.Februárban ezt próbálom kicsit növelni, remélhetőleg.
Az éneklésre sem volt sok időm, ennek az is volt az oka, hogy az első héten olyan megfázáson mentem keresztül, ahol beszélni se bírtam, szó szerint egy hang nem jött ki a számon, esetleg a suttogás ment. Azóta érzem is, hogy még gyengécske a hangom kell neki a pihentetés, csupán kettő számot gyakoroltam szüntelenül egy versenyre, amelyre végül nem is tudtam jelentkezni.
Mindkettő francia, és fura, de ebben a hónapban a francia tanárnőm, és a sulis védőnő is érdeklődött arról, hogy tervezek-e valamit a jövőben az énekléssel. Nos, ez igazán nem rajtam múlik, ha engem kérdeztek. Csupán egy lehetőségre lenne szükségem.
