Régen volt már egy kicsit komolyabb, beszélgetős poszt, aminek az okát igazából én sem tudom, hiszen van egy pár ilyen piszkozat már a bejegyzések között, csak valamiért soha nem írtam meg őket.

A mai napon, őszintén megmondom, nem tudom megfogalmazni az írásom témáját, egy valamiben azonban biztos vagyok. Minden nővel, lánnyal megesik, megeshet bármely ehhez hasonló helyzet, én pedig el szeretném nektek mesélni az én történetem, azt, hogy mit is gondolok erről az egészről, hogy én miképp érzek ezzel kapcsolatban.

Talán kezdem egy kis háttérinfóval. Július végén sikeresen eltörtem a lábam, így azóta gipszben tengettem a nyári szünetem utolsó majdnem egész hónapját. A szuper munkámat is elvesztettem emiatt (bár ezekkel kapcsolatban vannak fenntartásaim a mai napig), és nem csak az volt a gond, hogy a nyár legmelegebb időszakában volt egy állandó lábmelegítőm, és undorodtam az érzéstől, hogy nem tudok normálisan megmosakodni, azért mégis volt egy kis "örömöm" az egészben, ha fogalmazhatunk így.

Az utolsó napjaimat töltöttem járógipszben, és az egyik barátnőmmel megbeszéltük, hogy találkozunk. Szerencsére mindketten ugyanabban a kisvárosban lakunk, így nem okozott gondot az egész. Mivel én eleve a főút mellett lakom, egy tizenöt-húsz perces sétáról szólt az egész történet, amíg a cukrászdáig el nem jutunk, és le nem tudunk ülni beszélgetni. Persze gipszről beszélünk, az ember nehezen talál hozzá hosszú nadrágot, ami feljönne rajta, ezért döntöttem a szokásos, röpisgatya fölé szoknya verzió mellett, mondom úgysem lesz semmi, nem fognak szokás szerint dudálni a kocsik és a kamionok. Nos, ez az odaúton meg is történt, hiszen a gipszem az autók fölé nézett, így bárki láthatta, hogy igen, ennek a lánynak bizony el van törve a lába. 

Persze a haza utamat már nem úsztam meg ilyen könnyen. Mikor gyanútlan hazafelé sétáltam, immáron a törött lábam szépen a kerítések felé "takarásban", nyugodtan megyek el az útelágazás mellett, ahol hallom, hogy egy autóból utánam szólnak. Oké, gondoltam, rohadj meg, de elengedtem a dolgot. Tovább sétáltam, elég meleg volt még, senki más nem volt az apró járdán, amikor egy kamion utánam dudál. Jó, rendben, azért ez már kicsit idegesít, titokban és gondolatban beintek a sofőrnek. A biztosítékot az ütötte ki nálam, amikor egy autó elszáguldott mellettem, majd valaki röhögve kiordított belőle, hogy " Szia, Drágám!" Na ez volt az a bizonyos pillanat, amikor eldurrant az agyam. Mert komolyan, képesek ezt egy GIPSZES lábú embernek ordítani? Képesek még jobban megalázni valakit? Hagyján, hogy nő vagy, rohadsz a negyven fokban ezért megkockáztatod, hogy felveszel egy rövidnadrágot, vagy egy szoknyát - ami alatt szintén rejtőzik egy röpis naci - és vállalod a kockázatot, hogy minden állat tekintetét érzed majd magadon, vagy még esetleg utánad is szól. Pláne, ha valakinek be van gipszelve a lába, természetesen, az összes figyelmet, ami létezhet, megkapja, úgy, hogy nem akarja. Komolyan emberek, nem láttatok még fehér embert? Cirkuszi látványosság a gipsz, vagy az, hogy valakinek mennie kell benne? És ezt így, mind törött lábban viseld el, úgy, hogy amúgy egyszerre két dolog miatt is bámulnak az emberek. Mert felvettél egy női ruhadarabot, és mert gipsz van a lábadon. 

A mai eset miatt írom most viszont ezt a cikket. Már leszedettem a gipszet a lábamról, de viszont, míg a lábam szokja újra a járást, meg mert még mindig nem gyógyult meg teljesen, ezért csak egy meghatározott tempóban, egy kicsit sántítva tudok járni. Ne féljetek, amíg sántítva kiértem a buszmegállóba, senki nem dudált. Persze, amikor már csak álltam ott, és vártam a buszt - megjegyzem, semmi kihívó nem volt az öltözékemben mert hosszú, szürke nadrág volt rajtam - persze rögtön kaptam két dudálást is. Kérdem én ilyenkor. Állandóan hallgatjuk, vagy legalábbis jó párszor megjegyzéseket tesznek ránk a férfiak, elhaladva mellettünk az utcán. Kapjuk az állandó dudálást a kamionoktól, az autóktól, ja és a drága kiszólásokról és fütyülésekről se feledkezzünk meg. Az én rekordom eddig, a háromperces hazaút alatt a buszmegállótól körülbelül négy vagy öt efféle reakciót kaptam az aznapi, teljesen átlagos öltözetemre. 

Miért kell nekünk ezt elviselnünk? Miért gondolkodunk úgy ezekről, hogy oké, erre számítani lehetett, vagy hogy már megszoktam, hogy ez van? Miért kell elviselnünk ezt a mocskos, primitív viselkedést? Szóljon a feminista belőlem, vagy nevezze bárki bárminek, de szerintem egy ismeretlen férfinek nincsen joga ilyen szavakkal illetni egy nőt. Egyenjogúság vagy mi a fene. Mi is ezt csinálnánk? Nekünk is állandóan meg kellene szólni a nekünk tetsző fiúkat és férfiakat? Hülye vagyok, vagy csak én gondolom úgy, hogy ez egy fajta zaklatás? Egyfajta lekicsinylése a női nemnek? Elegem van. Nem akarom hallgatni a buszmegállóban mögöttem élő taj paraszttól, ahogy a másiknak suttogja, hogy a csaj miatt már a negyvenedik autós fordul vissza vezetés közben. nem akarom hallani, hogy némely IQ-bajnok kamionos utánam dudál, mert tetszik a szettem. Nem akarom hallani a megjegyzéseket, és a füttyögést!Emberek, ezek nem bókok! Ezek nem kedves gesztusok! Ettől nem fogjuk szebbnek érezni magunkat! Ezzel csak lealacsonyítjátok - valljuk be, azt a nemet, akik nélkül nem is lennétek a világon. Elegem van!

Ez nem az a bánásmód, ami bárkinek is kijár. Fiúk, férfiak ettől baromira nem lesztek menők! Ettől nem lesztek királyok! Ettől csak egy valamik lesztek. Senkik a nők a szemében!

Anno a The Originals még csak egy Spin-Off sorozat volt, amely a Vámpírnaplókban megismert Michaelson család életét hivatott bemutatni, azonban a mai napra már annyira kinőtte a Spin-Off kifejezést, hogy ő maga is kapott egy saját Spin-Offot.

Nem kell mondanom, a The Originals rajongótábora olyan nagy nem volt, mint a Vámpírnaplóké, és nem is húzták a végtelenségig a sorozatot, mint szegény elődjét, de egész szépen felépítették az egészet.

A sorozat a Vámpírnaplók c. sorozat spin-off sorozata. New Orleansban játszódik, a középpontjában pedig a Mikaelson testvérek állnak, másnéven az Eredetiek, akik a legidősebb vámpírok: Klaus, Elijah és Rebekah. A bevezető epizódban kiderült, hogy Hayley a vérfarkaslány terhes Klaus gyermekével. Klausnak le kell győznie egykori pártfogoltját, Marcelt, akié most New Orleans, annak érdekében, hogy ismét övék legyen a város. „Minden királynak szüksége van örökösre” – mondta Klaus, elfogadva gyermekét. 

A sorozat, habár a szerelem minden téren megvolt, abban eltért anyasorozatától, hogy itt nem a románcok és a barátságok voltak a fő támaszpontjai, hanem egy az egyben a család. Miután megismerkedhettünk a Vámpírnaplókban a Mikaelson családdal, és Hayleyvel, aki ugyebár várandós lesz Klaustól, kaptunk egy jó ötletet, hogy tovább vigyük az egész TVD szellemét.

Minden évadnak azonban meg volt a különleges íze, folyamatos változásban volt, és a történet mindig változatos volt, nem maradt meg egy bevált sablonnál. 

Szerettem, hogy egy-két esetben feltűnt néhány OG Vámpírnaplók szereplő, ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy tényleg, ez bizony az eredeti sorozat, mert hajlamos voltam elfeledkezni arról az aprócska tényről, hogy ez nem egy teljesen önálló egyedi sorozat. 

Persze kíváncsi vagyok ennek a Spin-Off-jára is, a Legacies-ra, nem tudom, hogy mit várjak tőle, mennyire próbálják elvinni a szálat más stílusirányba. 

Itt az idő, az egyik kedvenc bejegyzés típusomhoz, azaz egy újabb haul poszthoz :) Tudom, hogy elég megosztóak ezek a bejegyzések, én viszont eléggé kedvelem őket és szeretem megmutatni, hogy miket vettem, furcsán örömömet lelem benne. Ma is egy kis videóval jöttem, tudom, hogy annak nincs akkora népszerűsége, mint egy sima bejegyzésnek, de így élethűbben tudom nektek bemutatni a ruhákat, és szerintem egy sokkal egyszerűbb módja is.

Nemrégiben a családdal ebédelni mentünk Tokajra, egy olyan családi ebédre, s úgy gondoltam képekben bemutatom nektek a sminkemet, hogy hogy nézett ki, és mivel készítettem el, és hogyan.

Először természetesen az arcommal kezdtem, és mivel elég jó állapotban volt, tehát nem volt tele mindenféle csúnya pattanással, csak korrektort használtam a szükséges helyekre. Számomra a legjobban bevált korrektor nem is lehetne más, mint a Catrice Camuflage korrektor a 010 porcellain árnyalatban, eddig ennél jobb korrektort nem találtam. Túl sok arcsminket nem szerettem volna használni ezért a Trend It Up arckontúr szettjéből csak a bronzosítót használtam, amit az arccsontomra és egy lefelé forduló hármas alakban a homlokomra tettem, hogy enyhe napbarnított hatást érjek el vele. Ezután a szemöldököm következett, ami mindig kicsit megijeszt, hiszen a szemsminkem nélkül kicsit élénk, de utána szépen illik az arcomhoz. Én egy Rival de Loop Young szemöldökpúdert használok a szemöldököm feltöltéséhez és formázásához, a kis kettős palettából is a

Természetesen ezután rögtön a szemem következett. Először az Essence I <3 Stage szemhéj alapozóját használtam, hogy a sminkem ne üljön be a szemráncaimba a nap folyamán, majd rögtön rátértem egy nagyon gyönyörű, limitált kiadású Rival de Loop Young szemhéjpalettára, amely a Chocolate Lovers névre hallgat és gyönyörű barna, valamint arany színeket tartalmaz. Először is, az egész mozgó szemhéjamra felvittem a Brick árnyalatot, majd a szemhéjzugomba tettem egy keveset a Spicy árnyalatból és összemostam a két külső vonalat, hogy kapjunk egy teltebb, mélyebb hatást. A külső szemhéjamra még felvittem a Diamond árnyalatot, és összedolgoztam a három szín sarkait. A szemöldököm alá és a belső szemhéjzugba felvittem a Nude árnyalatot, végül az Essence Smokey Eyes 03 are u hot? ceruzával húztam egy halvány tusvonalat, mindkét szememen, mert nem szerettem volna túlságosan erősre fogni a sminket egy fekete tussal. Ezután az Ebelin szempilla göndörítőmet használtam, és a Maybelline Great Lash, Lots of Lashes szempillaspirálját, hogy megkoronázzam a szemsminket.

Egy újabb hónak végére értünk, ami a blog számára egy újabb Művelődőt jelent. Ha így most értékelnem kellene a hónapot azt kell mondanom, hogy hihetetlenül jól indult, nagyon pozitívan kezdtem az egészet egy fantasztikus június után, aztán a hónap második hetétől dolgozni kezdtem egy nagyon szuper helyen, jó közösségben és olyan munkát is végeztem, amit igen szerettem. Habár leterhelő volt, és nagyon sok energiámat vette el, én mégis jól éreztem magam, és nagyon hálás voltam, hogy pont j időben voltam jó helyen ahhoz, hogy megkapjam ezt az állást. Aztán jött a nagy Bumm, ami igencsak keservesen lelökött a magaslóról, ugyanis sikeresen eltörtem másodszorra is ugyanazon a helyen a lábamat, ami egyrészt kiakasztó, mert majdnem a nyár végéig gipszben kell élnem az életem - ami nem csak azért negatív mert mindenki bámul ha utcára mintha valami cirkuszi látványosság lennék - hanem az elviselhetetlen hőség miatt is, hogy nem tudok így edzeni, és még a munkahelyemet is elvesztettem a négy nap fekvőgipsz miatt, igazából oktalanul. Így érzelmileg egy kicsit megborultam, újra előkerülnek azok a sötét gondolatok, amik eddig elkerültek, éjszaka nem hagynak aludni így gyakran még hajnali egykor is azon kapom magamat, hogy a történteken rágódom, és, hogy egy pillanat mennyire el tudta rontani azt, amire nagyon szükségem lett volna. 

Események terén így nem is történt sok minden, egyszer találkoztam az egyik barátnőmmel, meg egyszer egy haverommal, kétszer elmentem vásárolni, amiről érkeznek majd a videók, szülinapot ünnepeltünk. Elmentünk Tokajba a családommal ebédelni, amiről nem tudom, hogy hozzak e bejegyzést vagy ne, és voltunk moziban is, amiről viszont igenis jön majd egy bejegyzés!

Akadt pár olyan film, amin eligazodni annyira nem tudok, vagy legalábbis a saját érzéseimet nem tudom velük kapcsolatban kifejezni és ha számmal kellene értékelnem, hogy mennyire tetszettek (nem a film értéke, hanem személyes vélemény), akkor olyan 5-7 pont között lennének értékelve. Ezekre a filmekre szerintem mind jellemző egy kicsit az abszurd morbidság, az élethű dolgok keveredése a fantáziával, és olyan keverékeket adnak ki, amiknek megítélése csakis az ember hangulatán múlik. A Kalifornia Álom megnézése már jó régóta tervben van, amióta láttam a moziban róla az előzetest, de kissé csalódást okozott. Olyan bummra vártam, mint a Mamma Mianál vagy a régi HSM filmeknél itt viszont sokszor értelmetlenek voltak a zenés részek és a sztori is olyan hebehurgya. Értem én, hogy álomkeresés meg minden de a történet maga valahogy elcsúszott és nem igazán volt mesélni való benne.

A Grand Budapest Hotel pont a furasága miatt tetszett és ez volt az oka amiért nem tetszett. Néha kicsit túl parodizáltnak éreztem, néha viszont túl komolynak az előző jelenetekhez képest. Igaz ilyen történetet még sehol sem hallottam az biztos. 

Aztán ott vannak azok a filmek, amik abszolút Nem kategóriások. A két hét múlva örökké egy nagyon lapos sztori volt, semmi kiemelkedő, és habár imádom Sandra Bullockot és Hugh Grantet, ez egyértelműen nem a legjobb filmjük volt. 

Az Ask Me Anything csak angolul volt fent, és elvileg így nagyon le kellett volna kötnie, főképp a koncentráció miatt, de ez a film úgy volt borzalmas, ahogy. 

A Halloween című kultusz film eddig kimaradt az életemből, és őszintén megmondom, nem is vesztettem vele semmit. A sztori rohadt unalmas volt, a szereplők buták voltak (most komolyan, ki dobja el többször is a kést, ami megmentheti az életét, ha Michael ugyanúgy felkelt először, másodszor úgyse fog, mi ha először már megtette)

Sikerült megnéznem az Egynyári Kaland harmadik évadát, ami eléggé eltér az első kettőtől, habár persze mindig elbúcsúzunk egy-két szereplőtől, és kapunk egy-két újat.

Befejeztem a Vadmacskák című sorozatot, amiből már csak három rész volt hátra, és meg kell mondanom, azért egy kicsit szomorú vagyok, hogy egy évad után elkaszálták, szerintem volt potenciál benne. 

Elkezdtem a Rólunk szól második évadát, de még mindig nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez a sorozat az én ízlésemnek való-e vagy sem.

Nagy sajnálatomra befejeződött egy hihetetlen értékekkel rendelkező sorozat, a The Fosters, amiről hozok majd nektek egy full bejegyzést, a véleményemmel.

Megnéztem a 13 okom volt második évadát is, amiről szintén egy külön bejegyzésben fogom feszegetni a sorozattal felmerülő problémákat.

Néhány Dr. Csont epizód is belefért júliusba, bár meg kell mondanom, érezni a sorozat hanyatlását már a 8. évad körül, már egyáltalán nem bír úgy lekötni, mint, ahogy az előző évadok tették.

A visszatérők egyszerűen hihetetlen, az új évadról és annak a végéről szintén egy külön bejegyzésben fogok nektek beszámolni.

A The Originals is a végéhez közeledik, nemsokára leadják a sorozatzáró epizódot, de hihetetlenül meg vagyok elégedve ezzel az évaddal is, sajnálom, hogy ilyen hamar véget ér, de a befejezésről úgyis külön bejegyzést hozok majd :D

A High School DxD, az egyetlen anime, amit megnézek, is elérkezett egy újabb évad végére, és nem bírom már kivárni azt az időt, amikor végre új évadot kap, hiszen olyan izgi volt ennek is a vége *-*

A Pretty Dirty Secrets a PLL egy miniepizódokból álló kis "melléklete" amit most sikerült megnéznem, de igazából értékes plusz információt nem tudtam meg. 

Mostanában három számot énekelgetek kitartóan, és a dalírás is kezd vissza térni, szóval nem is beszélek, csak belinkelem a három zenét :)