Hah, egy újabb hónap eltelt. Meg kell mondjam, nem tudom eldönteni, hogy most nekem jó volt ez a hónap vagy nem. Először is, betegséggel kezdtem az egész hónapot, így eleve egy kicsit nehézkesen indult az egész, és szokatlanul hosszú ideig voltam beteg is, még mindig nem múlt el teljesen, amit nem tudok hova tenni. Aztán persze ott volt a 19. szülinapom is, igaz, idén nem történt olyan ünneplés, mint tavaly, de reméljük, hogy ezt majd később betudjuk hozni. Hivatalosan is megkezdődött az egyetem, ami egyet jelent azzal, hogy azt sem tudom, hol áll a fejem. Hirtelen olyan sok szabadság szakadt a nyakamba, hogy most azt sem mit kezdjek vele. Az órarendem elég kesze-kusza, viszont nem mondanám rossznak, azonban mindenképpen jobb lenne, ha egyes óráim között nem lenne kettő, két és fél vagy három óra, ami azt eredményezi, hogy hiába megyek be reggel nyolcra, sajnos így is csak négy-öt felé érek haza, ami valljuk be, nem túl nagy előrelépés a gimihez képest. Sőt. Persze a rengeteg szabadsággal együtt hatalmas felelősség és tömérdek intézni valóm is akadt. Rengeteg mindenre kell figyelni és koncentrálni egyszerre, ami mostanában egy kicsit megterhelő számomra, így úgy érzem, egy kicsit megbillent az egyensúlyom, és a palánk, amin haladok, egy kicsit elkezdett lejteni. Szerencsére a hónap elején sikerült beiktatnom pár baráti találkozót, aminek nagyon hálás vagyok, viszont így a hónap végére kicsit úgy érzem, mintha eltávolodtam volna mindenkitől, aki csak a világon van. Sikerült pár szabadnapot is szereznem a hónapban, amikor ki tudtam pihenni magam, de végeláthatatlanul hosszúnak tűnt ez a hónap.
Amint megjelent a Netflix által feldolgozott film, tudtam, hogy nekem előbb el kell olvasnom a könyveket. Tudtam, mert nem akartam úgy belekezdeni, hogy megnézek valamit és nem ismerem az "igazi" sztorit. Szóval elolvastam. Jenny Han írt egy olyan könyvet, amit egyenesen imádtam. Bevallom, ez is egy olyan könyv, amit már hosszú ideje kerülök, nem is tudom, hogy miért, de ez a kis esemény rávett az elolvasására. Nos, nem sok olyan könyv van, aminek befejezem az első részét hajnal fél egykor, aztán rögtön belekezdek a második részébe. Ez ilyen volt. A karaktereket nagyon szerettem, Peter és Lara Jean pedig az egyik kedvenc párosommá vált. És azt tetszett az egész kapcsolatukba, hogy igazi volt. Voltak tényleges felmerülő problémák, valóságos helyzetek, mert lássuk be, azért egyik pasi sem emlékszik mindenre, amit mondtál neki. Szóval nekem az igazisága tetszett a legjobban a könyvben. És úristen, hol egy harmadik rész?
Életemben először megnéztem a Halálos Irambant, de meg kell mondanom egyáltalán nem nyűgözött le a film. Igaz, inkább háttérzajnak szól, mint valójában, szóval egyszer biztos adok neki még egy esélyt, de az nem hiszem, hogy mostanában lenne.
Újranéztem két régi kedvencet, az Alkonyat a TV-ben ment, húgom találta, mikor kapcsolgatott, szóval leültem mellé megnézni, a Karib Tenger Kalózai meg számomra egy olyan klasszikus hogy szinte állandón "műsoron" van.
Ahogy látszik, ebben a hónapban nem is néztem sok filmet, csak nagyon szabadidőmben, vagy késő este, mikor valami kikapcsolódásra vágytam. A Ghost az még elég friss élmény, hiszen ma délelőtt néztem, és őszintén nem tudom eldönteni a filmről, hogy tetszett-e vagy sem. Igaz, majdnem megkönnyeztem a végét, és jó volt, de nálam ez abszolút egy közepes film. A Függetlenség napja is hasonló körökben mozog. Még soha nem láttam, ezért úgy gondoltam adjunk neki egy próbát. Jó volt, izgalmas, igaz látszik rajta, hogy múlt századi, de nálam ez is csak egy közepes, ahogy a Nyerő csapat is, ami sokkal inkább egy tinifilm, de nem igazán tudott a népszerűbb filmek közé bekerülni.
Persze volt pár jó film is, amit láttam, és szerencsére több volt jó, mint rossz. A Lánytesók egy egész kikapcsoló film volt, ez tényleg tipik barátnős film, vagy tesós film, már ha elég idős hozzá a tesód :D Az XOXO egyNetflix által készített film, elég jó szereplőkkel, az elgondolás és a megvalósítás pedig nagyon jó volt, a történet is szépen épül fel kisebb-nagyobb galibákkal. És akkor itt a feketeleves. A fiúknak, akiket valaha szerettem film. Szintén Netflix. Nos, meg kell mondjam, mint önálló történet szépen megcsinálták, az emberek kaptak egy elég szép és kerek romantikus tinitörténetet, ami önmagában egy nagyon jó film. Már ha nem olvastad a könyvet. Tényleg, ez most azért került ide, mert önmagában jó film, kivéve ha a könyvhöz hasonlítom, mert akkor borzalmas. A szereplőgárda tényleg nagyon jó, szerintem illettek a karakterekhez, az alakítások is királyok. Elvonatkoztatva a könyvtől, remek kis film. Ha a könyvet vesszük alapul, már nem annyira.
Volt már olyan eset, hogy egy horror bekerült a kedvenceim közé? Nos, nem tudom, viszont A Sötétség kapui egy egész jól összehozott kis film lett, logikus történettel, néhol ijesztő megmozdulásokkal. Lehet, hogy másnak ez számít gagyinak, mert nem volt halál ijesztő, de én pont ezért kedvelem. A Nyomd, bébi, nyomd, nem hittem, hogy tetszeni fog nekem, de mégis. Ehhez hasonló filmmel még nem találkoztam. Eleve a történet nagyon más mindentől, mint amit megszoktunk, aztán persze ott vannak a szereplők hátterei is, és bumm, kész is a jó film. Az Amerikai bérgyilkost egyértelműen egyetlen ember miatt néztem meg, Dylan miatt. Habár nem vagyok kibékülve az akciófilmekkel, ezt egészen jól megcsinálták, és, hogy Dylan volt a főszereplő, csak még egyet dobott a dolgon. A függetlenség napja 2 sokkal jobban tetszett, mint az első rész, lehet, hogy a nekem szimpatikusabb szereplőgárda miatt, vagy a minősége vagy a látvány miatt, de én egészen élveztem.
Hónap elején befejeztem a Rejtélyek városkáját, meglepően tetszett, csak sajnálom, hogy vége van. Valamint még mindig a Dr. Csontot nyúzom, már a 11. évadnál járok, szóval valószínűleg már csak a jövő hónapban jelenik meg a Művelődőben a sorozat, utána könnyes búcsút veszek tőle.
