Ma már Szenteste van, ami általában a közösen elfogyasztott karácsonyi vacsoráról és az ajándékozásról szól. Innen is szeretnék mindenkinek Boldog Ünnepeket kívánni, mind az olvasóimnak, mind azoknak, akik csak egy-egy bejegyzés alkalmával feltévednek szerény kis blogomra.

 

Az első pontot sikeresen kipipálhatom, ugyanis jelentem, 100%-ot kaptam a vizsgámra, amin én magam is meglepődtem. Szerencsémre egy könnyű tételt húztam ki, a középkori város hála istennek egy jokernak bizonyult, és még puskám is volt hozzá, ami egy pluszt jelentett. Bár szerintem nem érdemeltem meg azt a száz százalékot, de azért annak a négy darab ötösnek igen csak örültem. 

Esküszöm, többször is megpróbáltam, de valahogy mindig úgy sikerült, hogy sár volt, és kevés levél. Szóval sétálgattam azon a kevés levélen, jól össze is saraztam vele a bokacsizmám, de megcsináltam. Meg az iskolában a bejárati ajtó mellett mindig egy halom gyönyörű sárga falevél van, ami gyönyörű, ha rájuk süt a nap, szóval azokban gyönyörködtem, és egyszer közéjük is merészkedtem. De a kép az sajnos lemaradt.

Jelentem, ez is megvolt :D A szobám mostanában sokkal letisztultabb, mint valaha, és a rendet is szívesebben tartom meg így. Már csak egy polc hiányzik ahhoz, hogy teljesen késznek mondhassam a szobámat.

Na, ezt viszont alaposan bebuktam. Se naplót, se határidőnaplót nem volt időm vezetni, annyira besűrűsödtek sokszor azok a fránya őszi napok, így, amikor kinda chill volt itthon, nem is volt értelme elővennem és írnom.

Ez az egy, amire tényleg büszke is vagyok. Már majdnem minden nap használom, és kezdek végre rájönni, hogy miképp is csináljam. Hónapról-hónapra egyre izgatottabb vagyok az elkészítésével, és azt hiszem egyre szebbre is sikerülnek, aminek tényleg nagyon örülök.

Magamhoz képest hatalmas előrelépés volt az, amikor szeptember elején néhány ismerősömmel elmentünk Miskolc egyik legnépszerűbb szórakozóhelyére a Rockwell Klubba. Már pedig én alapból nem vagyok egy hatalmas diszkóba járunk és egész éjjel ott riszáljuk magunkat típus, szóval számomra ez egy nagy kihívást jelentett. Nem tudtam, hogy mire számítsak, és nem is pontosan az volt, amire számítottam, de egy élmény volt, az biztos.

Nos ez még ősz elején rendben is volt, aztán nagyon sok minden közbe jött és utolsó dolog volt az számomra, hogy a testem is edzésben tartsam, és már csak a tél kezdetével kezdtem el újra kondizni járni.

Egy újabb veszett ügy a listán. Sajnos az írás ebben az évszakban eléggé háttérbe került, szinte nem írtam egyáltalán semmit sem, mert se időm, se ihletem nem volt. 

Sajnos, pedig annyira akartam, de nem jutottunk el bowlingozni, valahogy ennek az eshetősége mindig elfelejtődött. Azért remélem, hogy még majd eljutok egyszer, mert nagyon jó szórakozás.

Kicsit átcsúszva a decemberre, de elkészítettük húgommal a fotókat, amiket ugyan még nem posztoltam, de a közeljövőben tervezek. Nem lettek olyan hú de szuper képek, mint reméltem (hiába, húgom csapnivaló fotós), de azért nem is lettek olyan vészesek, így van egy pár darab, amit megéri feltölteni.

Ha a BuJo-ba firkálgatás nem számít, akkor sajnos ez sem jött össze. Ahogy már sokszor említettem, ezen ősszel kevesebb szabadidőm volt, mint eddig bármikor. 

Az elsődleges célom az volt, hogy még szalagavató előtt eljussak, de ez sajnos nem sikerült, mivel a fodrász, akihez eddig jártam, elérhetetlen volt. Aztán felhívtuk egyik rokonunkat, aki a szalagavató után rögtön el is vállalt, és, nagyon meg vagyok elégedve vele. A hajam színe, a hossza, pont olyan lett, mint amilyennek elképzeltem. A másodlagos célom az volt, hogy legalább a tablófotózás előtt készen legyen a hajam, és szerencsére addig még volt idő. 

Összesen 9 kihívás teljesítettem a bakancslistámról 3 hónap alatt, ami szerintem magamhoz képest elég jó, tekintve, hogy hajlamos vagyok dolgokról elfeledkezni, és tologatni későbbre. Viszont azért is vagyok büszke magamra, mert sok olyan dolgot teljesítettem, amik élmények, és valamennyire életmód téren is javítottam magamon. Ezeket a szokásokat, például a Bullet Journalt, mindenképpen folytatni szeretném, az írásra pedig mindenképpen szeretnék több időt fordítani.

Azt hiszem, ennyi évnyi bloggerkedés után, már ideje volt egy nyereményjátéknak a blogon :)

A november is olyan hamar elszállt, hogy észre sem vettem. Egy hónapja ilyenkor még a közelgő történelem próbaérettség miatt paráztam, most viszont, már túl is vagyok rajta, sőt, nemsokára jön a karácsony, a magyar próbaérettségi, a szilveszter, és annyi minden, hogy alig hiszem el. Nem régen volt január, és mégis, most vége lesz ennek az évnek is. Persze nem múlik el úgy hónap, hogy ne emlékeznék meg rá, így lássuk is, mit tartogatott számomra ez a novemberi hónap!

Befejeztem a Jónő című könyvet is, amelynek néhány bölcsességét, már korábban megosztottam veletek a blogon. Először, a borító alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire nagyon ki fog hatni a véleményemre, de amióta elolvastam, azóta nagyon sokszor vannak ezzel kapcsolatban gondolataim, amik a mindennapi élet forgatagában egyszer csak előpattannak, és nagy befolyással hatnak az életemre.

Móricz Zsigmond Úri muriját képtelen voltam befejezni, egyszerűen nem bírom elolvasni, hiába próbálkoztam milliomodszorra. Nem tudom, Móricz stílusa valahogy nem az én világom.

Nova Weetman Legyen ahogy akarod pálya vagy dráma című könyve ötletesen van megírva, azonban még nem tudtam rávenni magam, hogy befejezzem.

Vizsga két személyre: Szokásos romantikus film, érdekes volt a történet, ez a csavar pedig a végén elég röhejes volt, és szomorú is. Nem kapunk a végén ugyan teljes happy endet, de elég szépen befejezik.

Az utazó: Imádom a Johnny Depp filmeket, szerintem hatalmas egy színész, és ilyen szerepben még nem láttam, de ezt is nagyon jól alakította.

Sztár születik: Hihetetlen mennyi Hilary Duff film létezik, és hihetetlen, hogy mindegyik szinte ugyanaz a kategória. Ez a film is egy unalmas vasárnapi délutánra jó, ami eltereli egy kicsit a figyelmedet, egyébként én a végére valami nagyobb durranást vártam.

Nanny McPhee 1, 2 - Az első része nagyon jó és szép volt, én valahogy mindig abban a hitben éltem, hogy 2 gyerek van összesen, és álmodni se mertem volna, hogy Collin Firth is játszik benne. Az első rész vége megkönnyeztetett, a második rész viszont már nem volt olyan nagy durranás.

Asterix és Obelix az Olimpián: francia órán néztük franciául, francia felirattal szóval képzelhetitek mennyit értettem belőle, de azért voltak benne elég jó poénok :D

Hókusz Pókusz: Egy kis halloweeni film. Érdekes volt, de nem az én világom.

A klikk: A film elkezdése után jöttem rá, hogy ezt a filmet már egyszer láttam, igaz, nem az elejétől. Szokásos csajos-pizsipartis film.

A Bűbájos: Nem tudom mit gondoljak erről a filmről, szerintem egy kicsit gagyi hatása van, vagy nem is tudom.

Thirteen: Egy minisorozatról társalgunk most éppen, ami hihetetlenül durva. Nem is számítottam ennyire kemény eseménysorozatra, az egész hihetetlenül megrázó volt. Voltak elborzasztó részek, megdöbbentőek, és eléggé undorítóak is. Elborzasztó dolgokat láthattunk a sorozatban, ezek a traumák, a Stockholm szindróma meg minden. A két nyomozó és az anyuka számomra egy kicsit idegesítő volt, de minden más nagyon jól fel volt építve. Az állandó csalódások, a lelki és testi terror, az a sok év. Megdöbbentő.

Bridget Jones babát vár: Végre megnéztem a harmadik részt. Huh, hogy mennyire jó is volt egy olyan filmet nézni, ami tényleg nem volt gagyi, jól fel volt építve, és a szereplők sem semmik. Az új Bridget menő és vékony, de lelke néha még mindig a régi, ezzel együtt egy új és egy régi szerelem felé is kacsintgat. Hogy mi lesz ebből? Pont az, amire számítunk :)

Pretty Woman: röviden a kurva és a pénzes pasi love storyja. Alapból nem szeretem  a régebbi filmeket, és egyszer amikor egy kis részletet láttam belőle akkor sem jött be annyira, de megnéztem nemrég

Nagydumás kiscsajok: Mit is mondhatnék erről a filmről? Hát, mindenképpen azt, hogy csajos. Nem is az a nagy hű de kasszasiker típusú film. Azonban nagyon szép története van. Ezért egyszer mindenképpen megéri megnézni a filmet.

A Fák Jú Tanár Úr számomra egy örök kedvenc, mind a két része. Zeki Müller és osztálya olyan szinten feldobja a kedvem, és lenyugtat, mint nagyon kevés dolog. A humor, a romantika, és a szeretet szépen íveli végig több szálon a történetet. Már igazán várom, hogy mikor tűzik ki premierre  a harmadik részt hazánkban, ugyanis a német mozik már vetítik.

A 27 idegen igen egy újranézős film volt. A vicces ebben az volt, hogy én totálisan elfelejtettem, hogy már láttam ezt a filmet, csak amikor elkezdődött, akkor esett le a tantusz, de úgy voltam vele, hogy már nem érdekel, ha elkezdtem befejezem. Tipikus romantikus sztori, de aranyos nagyon.

Riverdale: Belekezdtem a második évadba, már amennyi rész kijött november hónapban. Már érdekesen indult az egész, és el sem hiszem, hogy milyen jól megoldották a folytatást. Nem hittem volna, hogy az első évad után még tudnak érdekes folytatást felmutatni, de eddig egy elég csavaros cselekményt kaphattunk.

The Fosters: Imádom, szerintem nem is kell többet mondanom. Lassan haladok vele, mert nincs sok időm sorozatokra és filmekre, de azért novemberben is meg tudtam nézni párat belőle. Komoly témákat bontogat a sorozat, amiket nagyra értékelek, mert nagyon jó tanulsággal hinthet be minket, ráadásul nagyon sok kifejezés is ránk ragad a nézése közben. Hihetetlenül izgalmas is, szóval még csak azt sem mondhatom, hogy lapos. 

Carrie naplója: Egy nagyon bájos sorozat, amely elég jól felvezeti a tinédzserproblémákat, és jól esik olyan sorozatot nézni, amely a múltban élő tinédzserekről szól.

Az éneklés is nagyon háttérbe szorult, valahogy nem éreztem motivációt és elég önbizalmat, ahhoz, hogy énekeljek, vagy megtanuljak bármi újat is. Két dal azonban mégis belopta magát a szívembe, az egyik Julia Brennan Inner Demons című száma, ami nagyon jól leírja, hogy mit érez az ember, amikor depressziós, amikor úgy érezi teljesen egyedül van, és úgy érzem a szövege hozzám szól, és ahhoz az időszakhoz, amikor én is egy komoly depresszión estem át. 

A másik is egy kicsit depressziósabb szám, de nekem nagyon tetszik a stílusa, és a szövege is nagyon kifejező. Katelyn Tarver You don't know című száma lágy, és mégis kemény, a mondandója pedig nagyon ott van.

Új kis bejegyzéstípust hoztam ma nektek, ami egy kicsit jobban beenged titeket az életembe. Tegnap, elég mozgalmas napom volt, az én unalmas életemhez képest, így el is mesélem nektek, hogy mi is történt tegnap, valamint egy kis mini-vlogot is készítettem mellé, hogy színesebb legyen .

Három nappal ezelőtt, azt hiszem, az Instagrammon görgettem és storykat nézegettem, mikor a következő story került a szemem elé. Viszkok Fruzsi, egy közismert youtuber, a második Rossmann-os neszeszerével újra közönségtalálkozót tart az országban, az egyik hely pedig Miskolc volt. Na, én már akkor tudtam, hogy nekem ott kell lennem, amikor megláttam a Miskolc szót. Nem szégyellem, kicsit felnézek Fruzsira, hiszen már csak a videói alapján is láthatjuk, hogy nagyon sok mindent ért el az életében, és azon kívül, hogy sikeresen lediplomázott, emellett még youtuber-ként is remekel ebben a világban. Amikor megérkeztünk, már hatalmas sor állt, mi például egy kicsivel több, mint egy órát álltunk sorba azért, hogy találkozhassunk vele. Ahogy fogyott a sor, én egyre izgatottabb voltam, amikor pedig mi következtünk, annyira zavarban voltam, hogy alig tudtam mit mondani. Fruzsi tényleg nagyon helyes, és kedves, állíthatom, hogy ugyanúgy néz ki, és ugyanolyan a hangja is, mint a videókban. Mondjuk meglepett, amikor megkérdezte, hogy szoktam-e, Inez videóit nézni-e, mert hasonlítok rá. Nos, én azért ezt nem mondanám, de azért jól esett, hogy ezt mondta. Nálam ez a blogolós-videózni akarok dolog lassan már 7 éve fent áll, mindig is ez volt az álmom már kis koromtól kezdve. Persze nem olyan egyszerű ez, mint gondoljuk, én sem tudok még hű de minőségi anyagokat hozni, hiszen nagyon sok minden kell egy videó létrehozásához, amik nem is egy vagy két fillérbe kerülnek. Elhihetitek, hogy otthon már mosolyogva néztem meg a legújabb a videóját, és  nap folyamán is többször végtelen boldogság kerített hatalmába, hogy találkozhattam egy olyan emberrel, akire valamely szinten felnézek. Persze mindenkinek megvan a saját véleménye, hogy miért csodálunk egy másik embert, aki ugyanolyan, mint mi, de én egyszerűen a munkásságát és az elért dolgait csodálom, és ösztönöz arra, hogy én is elérhetem a saját céljaimat. ( A képeket azért itt megemlítem, hogy pocsékok lettek, ilyen helyzetben valahogy mindig béna vagyok) Miután végigálltuk a sort, úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Népkertbe, ugyanis én szerettem volna outfit-et fotózni, a húgom meg szimplán szeret ott játszani. Körülbelül egy háromnegyed órát töltöttünk ott, de olyan hideg volt már, hogy kettéfagytunk ezért bementünk a legközelebbi bevásárlóközpontba melegedni a busz indulásáig. Összességében egy jó napot tudhattunk le magunk mögött, sajnálom, hogy nem videóztam többet.