Elmúlt egy év és itt a következő rögtön azonban idén nem kívántam év összegző bejegyzést készíteni úgy éreztem túl megterhelő lenne. A december egy kicsit kiesett az irányításom alól, nem telt túl nagy harmóniában, inkább kapkodásról és kevés pihenésről szólt az egész, néhány harmonikusabb pillanatban. Idén szeretném a negatív filmélményeket kihagyni a blogból, mert azt hiszem nagyon sok lenne, így fókuszáljunk inkább csak a pozitívra.

A Dust egy morbid, de a maga módján zseniális kisfilm Alan Rickman főszereplésével, és huh, belegondolni is furcsa, hogy némely embereknek ilyesmi jut az eszébe, egyszerűen zseniális :D

Az Engedj be! másik verzióját is megnéztem, és azt kell mondanom, a kettő ég és föld, mégsem tudnám eldönteni, hogy melyik tetszett jobban, hiszen mindkettőből hiányzik az a valami, ami teljessé tette volna a filmet. 

A karácsonyi rémálom egy ilyen sanda elutazós film emlék volt, amit muszáj volt megnéznem rendesen is. Nos, semmi különös, de azért van benne valami érdekes, ami miatt az ember mégis meg akarja nézni. 

A következő egy kisfilm, ami egyben egy rajongók által készített Voldemortos feldolgozás volt, és azt kell mondanom, hogy a látványvilág bámulatos, az ötlet is jó, majdnem egész jól illene a Harry Potter világba nekem mégis hiányzott belőle valami. Mondjuk a vége odatett, bár gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz :D

A Krampusz, nos egy tízes skálán kettes szinten ijesztő, szóval ha valami nagyon jó horrort akartak, amitől halálra ijedtek, az nem ez lesz, viszont simán nézhető, érdekes kis sztorija van az tuti.

A karácsonyi kutyabalhé egy aranyos kis Disney film, igazából azt hozza, amit a többi társa, szépen lefoglalja az embert, ad neki egy cuki sztorit amivel elvan egy darabig, aztán megy tovább az élet.

A Káosz Karácsonyra egy olyan film, amit minden évben adnak a tv-ben én pedig minden évben elkapok belőle egy csepp részletet, de soha nem nézem végig. Most végignéztem, és igazából egy elég jó film, olyan tipik karácsonyi romkom. A Holiday egy abszolúte új felfedezés volt, és nagyon hamar megszerettem, pedig az elején teljesen biztos voltam benne, hogy nem fog tetszeni. Nos, tévedtem, mert abszolúte imádtam, remek kis történetet vonultat fel. Richie Rich karácsonya száz százalékig nosztalgia volt vissza a nem is régi gyerekkoromra, amikor a Disney-Jetix-Foxkids csatornán olyan filmeket néztem, amiket szerettem, de a nevüket nem tudtam, így amikor találok egy régi kincset mindig ebbe a szép nosztalgikus hangulatba kerülök, szóval ezt is emiatt az érzés miatt néztem meg, és tényleg annyira jól esett, a történet maga kicsit nevetséges, a maga módján régimódi de annyira jó, hogy szerintem minden gyereknek muszáj ezt megnéznie gyerekkorában. A Rossz anyák egy újranézés, a Rossz anyák karácsonya új élmény volt, és azt hiszem, még jobban is élveztem a "karácsonyi kiadást" min az eredetit, hiszen felvonultat néhány olyan problémát, persze eltúlozva, kiparodizálva, ami a mai világban igenis jelen van. Amikor elkezdtem a Váratlan szépséget, tudtam, hogy igazából egy drámát kellene látnom, és vártam is  lírikus, metaforikus gondolatokat és képeket, azonban ez sajnos elmaradt, az alapötlet nagyon jó lett volna, de szerintem magában így az egész filmet elsiették, azonban még így is nagyon szép film volt. A karácsony mentőakció egy moziban megnézett kis élmény volt, amolyan karácsonyra hangolódásnak szántam, és ezzel a szándékkal abszolút átjött a film, szerintem nagyon aranyos film volt, azt hiszem sokan, néha én is, alul értékeljük a francia filmeket, pedig vannak köztük nagyon jók. Ez például szerintem egyedi volt több tekintetben is, kicsit régimódi elemek is megjelentek, de teljesen modernek is, szóval ő is nagyon tetszett nekem. Egy Netflixes film is megnézésre került, a Christmas Inheritance a The 100 sorozat női főszereplőjével itt is főszerepben. Tetszett, hogy ennek is volt egy kicsit old-school hangulata, és nemcsak egy szép karácsonyi filmet kapunk, hanem egy aranyos romantikus komédiát is, ahol a románc csak egy másodlagos dolog, míg az első az, hogy főszereplőnk megpróbálja megmutatni, hogy nem olyan szétszórt, elkényeztetett kiscsaj, mint aminek gondolják. Az Angela's Cristmas egy nagyon érdekes, és gyönyörűen szép animációs, angol nyelvű rövidfilm, ami szerintem egyszer majd nálam egy klasszikussá válik, hiszen nagy szép üzenete van.

Annak ellenére, hogy folyamatosan töltöm fel a Karácsony Készyvel videókat, még nem felejtettem el a szokásos havi blogposztot, a Művelődőt. Ebben a hónapban már kicsit több időm volt lazítani, habár most sem volt olyan sok, és úgy döntöttem, hogy már nem is fogom feleslegesen tépni a számat azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amit már egyszer megmutattam nektek, így csakis az újdonságokra fogok koncentrálni.

A múlt hónapom nagy részben az egyetemről és a munkáról szólt. Elkezdtem dolgozni, így általánossá vált az, hogy késő este értem haza, és az alap dolgokon kívül meg persze az alváson kívül nem is nagyon volt időm semmire. Tanulásra egy héten maximum egyszer vagy kétszer jutott időm ha a hétvégéket nem számoljuk bele és sajnos az alvást is eléggé elhanyagoltam, így hónap végére eléggé elfáradtam, és gyakran váltam ingerlékennyé. És persze többet aludtam az óráimon. A hónap eleje tartogatott egy kis kihívást számomra, ugyanis elmentem az első igazi, egyetemi gólyabálomra, ráadásul tök egyedül, amire eléggé büszke vagyok. A smink is kihívás volt számomra, ugyanis az is a komfortzónámon kívül esett, de nagyon tetszett az egész összességében. A bál is jó volt, összefutottam néhány ismerőssel így nem voltam teljesen egyedül, és a Wellhello élőben másodszorra is nagyon nagy élmény volt, egyszerűen imádom őket.

A hónapban, főként az unalmasabb óráimon, és az óra közötti szünetekben volt egy kis időm olvasni, aminek nagyon örültem, már hiányzott az, hogy valamit kedvemre olvashassak, és elmerüljek benne.

Azonban Cat Patrik Forgotten könyve nem fogott meg annyira. Az alapötlet nagyon tetszik, a megvalósítás sem rossz, ám annyi naivitás és cukorfelhő volt belesűrítve a könyvbe, hogy néha csak fogtam a fejem. A vége egyre jobban tetszik, ahogy az események hatására, végre az agyműködése is kezd helyre jönni, ám nem ez volt a hónap legjobb könyve, amit olvastam.

Anne-Laure Bondoux könyvéről nem hittem volna azt, hogy tetszeni fog. Először is, meglepett, hogy milyen vékony könyvről beszélünk. Másrészről, a fülszöveg igencsak csalóka volt ahhoz képest, ami a könyvben történik. A könyv tele volt tanulságokkal, egy csodálatos történettel, és okítással, egy hosszú kalanddal és az élet kifürkészhetetlen dolgaival. Hiába könyveltem el még a könyv elolvasása előtt, hogy nem fog nekem tetszeni, mégis a végére elég rendesen meghatott, pedig köze sem volt a szerelmekkel teli, átlagos hétköznapokhoz, annál bizony egy kicsivel komolyabb hangvételű történetről beszélünk.

A Viskó, habár egy kötelező olvasmány az egyik vizsgámra, nem hagyott cserben. A belőle készült filmet, mg tavaly hittanon néztük meg, idén pedig kinyílt a szemem a csodálkozástól, amikor a tanárunk feladta a könyvet. Meg is rendeltem online, és nekiálltam olvasni. Sokkal elégedettebb voltam a könyvvel, mint a filmmel, habár hozzá kell tenni, hogy a film látványvilága sem volt semmi. Ez a legkomolyabb hangvételű könyv, amit a hónapban olvastam, de egyáltalán nem untatott, sőt inkább elgondolkodásra készteti az embert. Tudom, hogy sokan nincsenek oda az olyan könyvekért, filmekért, vagy sorozatokért, amiben a vallás vagy a hit nagy szerepet játszik, de szerintem egyébként a kötelező olvasmányok között lenne a helye, annyi gondolkodni valóval szolgál számunkra. 

A kedvenc könyvem a hónapban mégis Böszörményi Gyula könyve, A Rudnay-gyilkosságok volt, ami egy könyvsorozat második része. Tele volt izgalommal,kicsit kiszámítható, de izgalmas fordulatokkal és fondorlatokkal, és alig várom már, hogy a következő rész is a kezembe kerüljön, és nekiálljak a folytatásnak. Anno, szerintem többször is említettem már, hogy nem vagyok a hív az olyan könyveknek, amik a "múltban" játszódnak, ennél mégis azt éreztem, hogy ennek bizony így kell lennie, mai kontextusban nem lenne ilyen varázsa az egész történetnek.

A hónapban sajnos nem volt annyi időm filmet nézni, ám azért most is jutott némi időm filmeket nézegetni. Összesen négy "jó" film kerekedett ki, ami igazából csak három, mert már az egyiket korábban láttam, de úgy gondoltam illik beletenni most is.

Az eszeveszett mesék a morbidsága miatt tetszett meg nekem, azért mert eltér a legtöbb filmtől, és nem kertel, habár kicsit túlzó módon mutat be egyes dolgokat, bár ki tudja, lehet, hogy akár ilyen is előfordulhat a világban.

A legendás állatok és megfigyelésük a kakukktojás, hisz őt már láttam, a de a Grindelwald bűntettei miatt úgy gondoltam benne kell lennie. Ugyanis a most megjelent film valami káprázatosan eszméletlenül jó, és legyen is ennyi elég belőle, hiszen a későbbiekben egy egész poszt fog készülni a véleményemről. 

A Tűnj el! sajnos egyáltalán nem horror, legalábbis számomra biztos nem, viszont thrillernek egész jó volt, ezért került ide. 

A következő négy film képviseli az elmegy kategóriát. A Drágán add az életed! nem volt szörnyű, de nem is tetszett, inkább háttérfilm, amire az ember néha-néha huzamosabb ideig figyel, de semmi több.

A Förtelmes főnökök egy humoros film, amit haverokkal lehet jó egyszer megnézni, ám én nem vágyom arra, hogy többször is megnézzem.

Az Egy Ropi Naplójával igazából semmi gondom nincsen, tök jól ábrázolják a könyvet, ám engem egyáltalán nem kötött le olyan nagyon. Egyszerűen csak nem nyerte el a tetszésemet.

A Már megint Te?! egy tipikus csajos film, amit barátnőkkel jó megnézni egy ottalvós bulin, vagy valami ilyesmin, de ennyi.

Na, és akkor elérkeztünk az abszolúte nem, kategóriához. 

Az Adult World egy meglehetősen furcsa, felelőtlen lányról szól, aki nem veszi észre milyen gyerekesen viselkedik, és már teljesen megértem, hogy ez a film, miért nem kapott soha magyar szinkront. Mert nem érte meg.

A Ne kiálts vérfarkast! egy eléggé gagyi horrorfilm, ami még csak nem is mondható horrornak, és olyan filmelemek keverednek bele, mint a Twilight vámpírnyomozós jelenet, a TVD hasonmás dolog, és a szokásos gonosz vérfarkas, szomszéd elemek, ami egyszerűen nézhetetlenné és unalmassá teszi az egészet. Már-már röhejesnek bizonyult az egész.

A Virslipartiról a megjelenése után azt hallottam, hogy milyen vicces film, nekem mégis sok idő kellett hozzá, hogy rávegyem magamat a megnézésére. Őszintén szólva nem hagytam ki vele olyan sokat. Viccesnek egyáltalán nem volt, csak a primitív emberek gondolhatják azt, hogy a sok káromkodás, és vulgáris szexuális utalás kajákon keresztül vicces.

A Too Late, egy furcsak, művészfilm szerű dráma, amiben pont az összekevertsége a lényeg. Nos, értem én az álláspontját a készítőknek, de rohadt bonyolult volt, és sok értelmét sem láttam.

Sorozatok terén nem sok mesélni való van. A hónap elején belevetettem magam a Shadowhuntersbe, hogy behozzam az elmaradt részeket és felelevenítsem mi történt, most pedig már várom, hogy mikor jelenik meg a végső évad. 

Hosszas gondolkodás után végre belekezdtem a Jóbarátokba, és azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg, ugyanis egy rohadt vicces sorozatról beszélünk. Imádom az egyszerűségét, hogy a részek összekapcsolódnak, még sincsen  hatalmas jelentősége az egész sorozatnak, hanem csak úgy van. Munka közben előszeretettel nézem fülessel a telefonomon, és annyira tetszik, hogy már a negyedik évad végénél járok, pedig csak ebben a hónapban kezdtem bele.

Már egy ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha csinálnék egy kis sorozatot karácsony alkalmából. Eddig még nagyon sehol nem osztottam meg ezt a gondolatot, hagytam, hadd ülepedjen bennem a dolog, és hogy eldöntsem magamban hogy képes vagyok-e megcsinálni. Nos, a válasz magamban igen lett, szóval neki is álltam, és íme! Itt az első része :)

Úgy gondoltam kezdjünk egy olyannal, amit amúgy is meg fogok csinálni, pláne ha elkezdődik december, illik egy kis hangulatot csinálni hozzá, márpedig szerintem az egyik legmeghatározóbb része a hangulatnak a dekoráció.

Olyan régóta ül már a fejemben az ötlete ennek a bejegyzésnek, azt hiszem, most itt az ideje meg is valósítani. A mai nap, egy általam nagyon szeretett könyvről-filmről hozok nektek véleményt, bár azt hiszem, már most elárultam magam a a kezdő sorok alkalmával.  Itt is van tehát a W. Bruce Cameron által alkotott könyvről a véleményem.

Nos, mit is mondjak. Kapunk egy jó hosszú fülszöveget az biztos, amiben egyértelműen ne értem, hogy miért szerepel Béni, a Bailey helyett, a fordítók nem túl sikeresen hozták ezt össze.

Folytatva a gondolatmenetemet, egyértelmű volt, hogy a könyvet is el kell majd olvasnom valamikor. Végül erre ezen az év őszén került sor. A könyv, habár bőven közvetít felénk mindenféle érzelmet, egyértelműen gondolatok terén volt nyerő. Olvasás közben annyira a kutya fejébe képzeltem magam, egyszerűen tökéletesen lett megírva a narráció a kutya szemszögéből. Ahogy a filmben is, a könyvben is feltűnik, hogy nem teljesen úgy van az a négy élet, ahogy van, de ez így rendben van. Itt nem kezdtem el rögtön bőgni, igaz, az utolsó pár fejezetnél, már bőven elhasználtam pár zsebkendőt, és mikor sikerült megnyugodnom egy roham után, az első mondat elolvasásánál újra bőgni kezdtem. 

Nem beszélhetünk túl bonyolult gondolkodásról ám ez volt nagyszerű a könyvben és a filmben is. Egyszerű volt, tiszta, és ártatlan, és néha csak ennyire van szüksége az embernek. 

Ha valaki az én véleményemre volna kíváncsi, és azt tanácsolom, először a filmet, majd a könyvet olvassák el, szerintem úgy jobban üt. Először hatna így az érzelmekre, majd a gondolatokra. Egyértelműen csak ajánlani tudom mindkettőt, ez egy epic újranézős-olvasós, sírós film és könyv, amikhez szükség lesz egy száraz zsepire, és egy kisállatra kéznél. Bár egyértelműen, itt is győzött a könyv  a film felett, ám úgy gondolom, egyiket is másikat is kihagyni kár lenne.

Eddig mindig a Syoss szárazsamponát használtam, amivel meg is voltam elégedve, azonban egészen biztos vagyok benne, hogy nem imádom és van nála jobb is, ráadásul már olyan régóta kerülgetem ezt a márkát, főleg, amióta Magyarországon is van, hogy úgy éreztem itt az ideje kipróbálni a hírhedt Batiste szárazsamponokat, azok közül is a cherry-s változatot, kíváncsi vagyok, hogy fog szuperálni.

A Balea avokádós-málnás dezodorja 100%-ig impulzusvásár volt, a csomagolása miatt, meg azért az illata sem rossz, bár nem hiszem, hogy hatalmas csodákat művelne majd.

Az egyetlen sminktermék szerű dolog, amit tegnap beszereztem az a 183 Days spraye, kíváncsi vagyok, jobban tart e majd tőle a sminkem, talán még tesztet is hozok róla a blogra. 

Beszereztem egy Vanilia Chai maszkot, ami reményeim szerint ugyanolyan lesz,mint a tavalyi limitált kiadású, csak más csomagolásban, ugyanis azt imádtam, és sajnáltam, hogy nincs belőle több a boltban. Egy kivis maszkot is beszereztem, rá is nagyon kíváncsi vagyok.

Vettem egy kávés-mandulás testradírt is, amire nagyon kíváncsi vagyok, valamint egy Ice Berry nevezetűt is, mert fogalmam sincs, mit produkálhatnak ezek a bőrömmel, és úgy gondoltam, érdemes nekik egy próbát adni.

Hajápolás terén beszereztem egy hajpakolást száraz hajra, amit én a hajtöveimre szeretnék elhasználni, mert mostanában kicsit szárazak, és szeretném őket "új" életre kelteni

Lehet ez az egyik legrandomabb kép a blogon, vagy legalábbis ebben a bejegyzésben, de úgy gondoltam, ha már megvettem, akkor megmutatom. Beszereztem egy Alpro kókusz-mandula tejet, mert a múltkori kókusztej, és vaníliás szójatej isteni volt, így úgy gondoltam ezt is kipróbálom. Amióta felfedeztem, hogy az esetek nagy részében a szervezetem rosszul reagál a tejtermékekre, próbálom csökkenteni a laktózbevitelemet, és próbálok más alternatívákat beszerezni rá, mint a Mizo laktózmentes tejek, vagy az Alpro termékei. 

Shadow sem maradhatott ki a jóból, vettem neki három ilyen Dein Bestes konzervet, amiből egyet már megevett, mire a kép elkészült, valamint egy alutasakosat is kapott, egy jutalomrudat, és egy egészen fura találmányt, macskalevest, amiről még életemben nem hallottam, de mivel kíváncsi vagyok rá, hogy ez mégis mi, majd Shadow kikísérletezi. 

A minap sikerült eljutnom az egyetemi Gólyabálra, ami több szempontból is újdonságot jelentett számomra. Ez volt az első olyan bál, ami egy kicsit is hajazott az amerikai filmekben látott bálokra. Kihívás volt számomra, mert teljesen egyedül mentem, egy teljesen ismeretlen szituációban, ráadásul a bál színe a kék volt, nekem pedig ezzel együtt minden a komfortzónámon kívül esett. Nem mondom, hogy eget rengetően fantasztikus sminket csináltam, de szerintem elég jól teljesítettem ezt a kis "kihívást".