Készy semmiségei: lifestyle

2 megjegyzés

A #31DBloggerChallenge 8. napja a tetoválások és piercingek napja. Nekem vajon van tetoválásom? Ha van, mit jelentenek? Vagy egyáltalán mit gondolok róluk? Vajon csak a magamutogató emberek csináltatnak tetoválást? Mi értelme? Minek az a sok plusz lyuk a testedbe? A véleményemet a kp után olvashatjátok.

Soha életemben nem tudtam hogy álljak a tetoválásokhoz, illetve piercingekhez. Megéri, nem éri? Fáj nem fáj? Tetszik nem tetszik?

Fun fact, hogy egészen tizedikes koromig nem volt kilyukasztva a fülem se. Ennek számos oka volt. Először is, gyerekkoromban nem lyukasztották ki a fülem, én pedig attól tartva, hogy begyullad a fülem, soha nem mertem. Ráadásul mindig is feleslegesnek is tartottam a fülbevalókat. Minek? Viszont, ahogy telt múlt az idő, egyre feszélyezettebbé váltam a fülem iránt. Olyan nagynak és elállónak tartottam, és úgy gondoltam nem illik hozzám, és azon gondolkodtam, hogy egy fülbevalóval talán jobban szeretném a fülem. De soha nem mertem megcsináltatni, mert féltem, hogy fájni fog. Végül összeszedtem minden bátorságom, és tizedikben végre fülbevalót csináltattam. Meglepődésemre pedig igenis tetszett és nem fájt maximum egy pillanatig. Szóval boldog fülbevaló tulajdonos lettem.

Másokon, azt mondom egy-két emberen szerintem egész jól áll a mindenféle fülre való piercing, bár szerintem nem mindenkinek. A többi fajta piercingre is azt mondom, hogy egy-kettő pár embernek jól áll, de az én véleményem szerint nekem a legtöbb nem tetszik. Persze mindenkinek szíve joga olyan piercinget csináltatni oda ahová akar, de ha valaki az én véleményemet kérdezi, én biztos, hogy őszintén megmondom neki, hogy jól áll-e vagy nem, vagy hogy tetszik vagy sem.

Na, és akkor térjünk át a másik megosztó dologra. A tetoválások. Tudom, sok embernek az a véleménye, hogy minek, meg magamutogatás az egész, meg ha öreg lesz az ember, hogy fog kinézni, de ez szerintem baromság. Ugyanúgy ebben is mindenkinek szíve joga eldönteni,hogy mit akar. Régen nem tudtam eldönteni, hogy szeretnék e tetoválást vagy sem. Voltak emberek akiken tetszett, meg helyek ahol jól néztek ki, de ugyanennek a fordítottját is láttam. Természetesen itt is tartottam attól, hogy pokolian fájni fog, hiszen mindig olyan nagy felhajtás van egy tetoválás elkészítése körül, legalábbis az emberek mindig így tüntetik fel. A másik dolog, ami számomra aggodalmat okozott, hogy mi lesz, ha a tetováló elrontja, és mi lesz akkor? Persze az is eszembe jutott, hogy mégis mit kellene és mi fog történni, ha nem tetszik magamon vagy megunom? Egy tetoválás úgy hiszem nagyobb felelősség annak tekintetében, hogy az ember nem túlzottan változtathat rajta, csak korrektúra, esetleg rátetoválás, vagy a drága lézeres eltávolítás, ami után ugyanúgy látszik a nyoma. A piercingek tekintetében nem olyan nagy az aggodalom, hiszen ha nem tetszik kiszedem és majd összeforr. Itt viszont bőven nagyobb a kockázat. Egyéb aggodalmak is felmerültek bennem. Mi fog történni, ha esetleg nem bírja a festéket a bőröm, vagy ha olyan munkahelyem lesz, ahol nem tiltott a tetoválás. Így a tetoválásról való ábrándozás sokáig csak ábránd is maradt.

Aztán minden megváltozott, amikor azzal álmodtam, hogy van egy bizonyos minta a hátamon amely annyira rendkívül tetszett, hogy végül eldöntöttem, én szeretném ezt a mintát magamra. Azonban ez sem volt olyan egyszerű, hiszen akkor még nem tudtam, mit jelent számomra a szimbólum, csak ott volt a fejemben. Később aztán, olyan három évvel később nyert értelmet számomra a szimbólum, és hopp tudtam, hogy én szeretném magamra tetováltatni. És hopp, ismételten tetoválóhoz készültem.

Igen, ismét, hiszen ekkor már volt egy tetoválásom, egy hangjegy, amit pár hónappal azelőtt csináltattam. Számomra mindig is a zene és az éneklés jelentett mindent, már egészen kicsi koromtól kezdve énekelek (a ház falai remek közönség) és már egészen gyerekkoromban is dalszövegeket írtam, és együtt énekeltem a tv-vel a reklámok és sorozatok dalait. Így nem is volt kérdés, hogy ez lesz az első tetoválásom. Nem egyedül mentem, nagyon féltem, féltem, hogy elájulok úgy be voltam parázva, de végül alaptalan volt a félelmen, hiszen egy cseppet sem fájt. Alig negyed óra, és egy kevés kissé zavaró de bőven elviselhető "karcolós" érzés után kész is voltam. A gondozása is egyszerű volt, majd egy hónappal később a viziten is csak aprót kellett a színezésen javítania.

Végül mikor meglett az álombeli tetoválásomnak a jelentése, tudtam, hogy meg kell csináltatnom. Sikerült is időpontot foglalnom a szülinapom előtt pár nappal, aminek nagyon örültem. Egész egyszerű kis minta, igaz eredetileg az egyik nyílvesszőt is üresen akartam hagyni, de végül ez lett az eredménye. Amikor a mintát felrakták a hátamra és megnéztem a tükörben elámultam. Ugyanazt láttam, amit álmomban. És tudtam, hogy annak ott kell lennie. A fekete és az üres a jót és a rosszat szimbolizálják, mint a jing-jang jelek, a két nyíl pedig az utakat. Számomra ez a kereszteződés két dolgot jelent. Hogy akivel találkoznod kell az életben, találkozni is fogsz. A jó és rossz a nyilakkal együtt pedig azt jelenti, hogy a rossz út néha nem feltétlenül olyan rossz, és megeshet, hogy pont a jó út a hibás.

Egy végtelen jegyet is tetováltattam még aznap a másik fülem mögé, hiszen mindig ezt a szimbólumot rajzolgattam a hüvelyk és a mutatóujjam közé, így valahogy evidens volt, hogy ő is egyszer maradandó darab. Lehet sablonnak gondolni ugyan a hangjegyet is és a végtelen jegyet, de számomra a végtelen jegy mindig egy emlékeztető marad arra, hogy akármilyen rosszul is érzem magam, és akármilyen mélyponton vagyok az életemben, minden megy tovább és egyszer ez is elmúlik.

Persze még tervben van egy-kettő tetoválás, és teljesen egyetértek azzal a mondással, hogy ha egyszer tetováltatsz, vagy megállsz egynél vagy többet csináltatsz még. Azalatt az idő alatt amióta megvannak még soha nem gondoltam arra, hogy meguntam őket, hogy feleslegesek, egyszerűen csak úgy hozzám tartoznak, hogy a legtöbbször el is felejtem, hogy ott vannak. Mondjuk én is meglepem az embereket, amikor meglátják, mindig megdöbbennek, mert kinézetre nem pont olyan vagyok, akiből kinéznek egy tetoválást.

Nos, ez az én véleményem, illetve történetem a piercingekkel és tetoválásokkal kapcsolatban. Ti mit gondoltok róla? Mi a véleményetek? Esetleg nektek is van tetoválásotok?

No megjegyzés

A mai nap a a hatodik nap a #31DBloggerChallenge keretében, ami arra buzdítja az embereket, hogy osszák meg a világgal azt a három tulajdonságjegyet amivel rendelkeznek és büszkék rájuk, szóval én is ezt fogom ma tenni.

Őszintén bevallom, kicsit nehéz most bármilyen jó tulajdonságra gondolni, ha engem kell nézni, hiszen hajlamosabb vagyok a negatív tulajdonságaimat hangoztatni (ami valljuk be, nem túl pozitív), de azért csak sikerült összehoznom ezt a három pontot.

1. Mindig őszinte vagyok

Sajnos életemben nagyon sok olyan komoly hazugsággal találkoztam, amely jól felépített kapcsolatokat és életeket döntött romba, így az idő múltával felszedtem magamra az őszinteség képességét. Utálom a hazugságot, rosszul vagyok tőle, így sokszor inkább a kemény igazságra támaszkodom, és hiszek abban, hogy az őszinteséget jobban kellene értékelni a mai világban. Persze nálam is becsúszik néha egy-két kisebb elhallgatás, de semmi komoly, sőt egyébként olyankor pocsékul is érzem magam, de nálam mindig az őszinteség lesz az első és nyerő. Illetve ugyanezt várom el mástól is (hiszen én is így állok az egészhez, a hazugság - bármely formája is, nagyon taszító számomra )

2. Nem adom fel

Addig harcolok, amíg meg nem kapom, amit akarok. Tudom, ez néha nem túl pozitív tulajdonság, de egyszerűen képtelen vagyok feladni valamit, amíg el nem érem azt a bizonyos kitűzött célt. Persze, ezt realisztikus dolgokra értem, mert mindenkinek vannak olyan dolgai, amik elég lehetetlenek, de mégis akarják. Szóval minden követ megmozgatok annak érdekében, hogy sikerüljön valami, még ha úgyis tűnik, hogy nem halad semmi előre, nálam viszont mindig megvan a fejemben arra vonatkoztatva, hogy mik is a következő lépések a céljaim elérésében.

3. Álmodozó típus vagyok

Szerintem a három tulajdonság közül ez a legmegosztóbb, hiszen sokan ezt negatív tulajdonságnak tekintik. De én nem így vagyok ezzel, hiszen szerintem az egyik legjobb dolog álmodozni. Mert aki ilyen, képes a legnagyobb rossz közepette is kialakítani maga körül egy kis teret, ahol megpróbálja feldolgozni az egészet pozitívan, és más jó dolgokra koncentrál, nem pedig a rosszra körülötte. Szeretem, hogy álmodozó típus vagyok, mert rengeteg fantasztikus ötletem születik így mindenféle dolgokra, kreatívabbá és pozitívabbá tesz.

No megjegyzés

Kedves te, aki éppen most ezt olvasod!

Hogy vagy? Hogy telt a napod? Mit csináltál mostanában? De legfőképpen. Hogy érzed magad? Mert ez számít most a legjobban. Ha rossz napod volt, csak figyelj rám egy pár percre légyszíves.

Ahogy ez lenni szokott. Valaki megint felidegesített. Valami nem úgy alakult, ahogyan tervezted. Esetleg stresszes vagy az elkövetkezendő időszak miatt. Megértem. Mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében. Ahogy a jó is ellátogat az életünkbe, a rossz is el fog. Ez az életünk velejárója. Legyen gyász, legyen harag, legyen végtelennek tűnő szomorúság, vagy sivatag méretű kilátástalanság. De ez mind el fog múlni. Mert mindig minden változik. Lehet, hogy most rossz napod volt. Lehet, hogy most nem tudtál leülni az egyetlen szabad helyre a buszon, mert valamelyik öreg nénikének elfáradt a bevásárlótáskája és meg akart pihenni, vagy nem érted el a buszt, mert a közlekedési dugó, a fránya lámpa, vagy a tanár megint nem engedett ki időben az óráról. De ez nem marad mindig így. A néni csak arra vár, hogy megkérdezzék, szabad-e a hely. A dugóról sem a buszsofőröd, sem a két autóval előtted haladó vezető sem tehet, ahogy a közlekedési lámpák rendjét se mi irányítjuk. A tanár meg csak szeretne tanítani, és mikor majd húsz perccel hamarabb fog elengedni, magad is meglepődsz majd, hogy milyen jó érzés nem sietni. Állj meg egy percre, és nézz szét magad körül! Hát olyan rossz ez a világ? Talán rossz a madárcsicsergés, vagy a tavaszi napsütés melengető sugara? Annyira rossz a friss levegő vagy az ég kékje? Lehet, hogy most inden rossznak tűnik. Minden kopárnak, és ellened valónak. De ez soha nem volt így. A világ nincs ellened, csupán a gondolataid. Egyedül érzed magad, kívülállónak. Nem illesz a közösségedbe. Pedig lehet, hogy ez nincs is így, csak a gondolataid és a komfortzónád szab gátat annak az életnek, ami neked lett kijelölve. Ne félj néha kockáztatni! Ha rossz napod van, ne aggódj! Ne duzzogj, ne beszélj csúnyán csak vegyél egy nagy levegőt. Na, vettél már egy nagy levegőt? Nem? Akkor mire vársz? Most tedd meg! Oké, most szépen tartsd bent egy kicsit a levegőt. Számolj el lassan hétig, majd magadban számolva háromig lassan engedd ki. Aztán számolj el tízig, közben csukd be a szemed. Érzed azt az illatot? Igen, pont arról beszélek. A kedvenced. Megnyugtat, és elrepít egy csodálatos emlékbe. Mosolyogj egy kicsit rajta, a nosztalgiázás nem feltétlenül rossz. Mosolyogj, hogy minden jobb legyen. Szépítsd meg a világot a mosolyoddal. Szépítsd meg a mosolyoddal a tested és a lelked. Mosolyogj, hogy jobban legyél. Tudom. Nehéz. Főleg amikor szétcsattansz a dühtől, az elfojtott indulattól. De a düh, a harag csak megbetegít. Megfertőz, végig járja a tested minden porcikáját, behatol a lelkedbe és fészket rak benned. De a mosoly, a pozitív gondolatok meggyógyítanak téged és a körülötted levőket. Fel a fejjel, nem vagy egyedül. Mindenkinek vannak rossz napjai. Nekem is, neked is, a szomszédodnak is, vagy annak a srácnak is, akit minden nap látsz a villamoson. De ettől még nem fog összedőlni a világ. Megy minden tovább a rendes kerékvágásban. Csak egyél egy forró fürdőt, igyál egy meleg teát. Nézd meg a kedvenc sorozatodat, filmedet. Olvass egy hangyányit. Simogasd meg a cicádat, kutyádat. Kuckózz be egy meleg takaróba. Sírj egy kicsit. Nevess egy kicsit. Kiabálj!Suttogj. Énekelj! Amit csak akarsz. Hiszen mindig lesz melletted valaki aki segítsen. Még ha úgy is tűnik, hogy nem. Létezik a segítség, ne félj használni. Vannak emberek akik igenis törődnek veled. És még ha néha lehetetlennek tűnik is, de vannak olyanok, akik szeretnek téged, még ha te nem is tudsz róla.

Szóval fel a fejjel, és bátran az árnak.

Ölel, Készy

No megjegyzés

Ti csináltatok valami érdekeset áprilisban?

1. Mindig őszinte vagyok

2. Nem adom fel

3. Álmodozó típus vagyok

A blog és én

Rendszeres olvasók

Kövess itt is:)

Ezt olvasom :P

Népszerű bejegyzések

Ami eddig történt

Címkék