A blogot sajnos már egy jó ideje nem vezetem rendszeresen, ez talán már nem is újdonág, hiszen soha nem voltam a túlzott rendszeresség híve - habár a környezetem néha nem feltétlenül ezt mondaná. Viszont az elmúlt pár hónapban, főleg akkor, amikor beütött a koronavírus, és jöttek az önkéntes házi karanténok meg kijárási korlátozások, új projektbe kezdtem. Igazából nem túl nagy szám, a legtöbb ember butaságnak is gondolhatja, azonban számomra nagyon jó lehetőséget adott, hogy a közösségi médiákban felgyűlt elmentett dolgokat végre a való életben is hasznosítsam. 

Amikor közösségi médiára gondolok, itt most elsősorban a Pinterestről beszélek, mert hiába ott nem a saját selfiek, meg videók reklámozása és a lájk gyűjtése a cél, a Pinterest is egy fajta közösségi média, ahol a különböző ötleteinket gyűjtjük. Nekem pedig ez a gyűjtés ment egy kicsit az agyamra. Valljuk be, szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki szépen kitalált táblákba mentegeti a sok száz vagy akár ezer pint, anélkül, hogy akár egyet is kipróbált volna közülük. Azok pedig csak ott vannak. 

Én viszont úgy döntöttem, hogy most változtatok ezen. Siri és a random számok segítségével minden hónapban kiválasztok pár pint a tábláimból, amiket szeretnék kipróbálni abban a hónapban. Persze az egész megvalósítás nem tökéletes, viszont már így is nagyon sok dolgot kipróbáltam a Pinterest tábláimról, hála ennek a kis projektemnek. 

Persze meg is akartam örökíteni ezt a projektet, így már hónapok óta veszem fel az anyagot, és osztom meg youtube-on az eredményeimet, és úgy gondoltam néhány kedves blogolvasóval is megosztom ezt az ötletet, illetve megmutatom nektek a haladásomat. Ezzel a bejegyzéssel nem feltétlenül csak a videók "reklámozása" a célom, hanem, hogy mindenkinek felhívjam a figyelmét ezekre a "felesleges" dolgokra, amiket napi szinten megteszünk. Elmentünk valamit későbbre mert majd egyszer ki akarom próbálni. Nem, itt az ideje, hogy mindent most próbáljunk ki, és hagyjunk fel ezzel a majd később attitűddel, hiszen ez a viselkedésforma nem csak ezekre a virtuális dolgokra, hanem a saját életünkre is vonatkozik. Ezzel szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy próbáljunk meg egy picit jobban a jelenünkben élni, mint a majd-ban reménykedni :) 

Szóval, megint csak elkövettem azt a hibát, hogy felvettem egy videót, megvágtam, majd hagytam ülni a gépemen több, mint egy évet. Lehet, hogy kicsit elkéstem a publikálásával, hiszen ezek már nem annyira számítanak újdonságnak. Szerintem viszont mindig érdekes látni, hogy miket vett az ember lánya, bármikor is, és igazából sminkről beszélünk csak, a nagy része még mindig megtalálható a drogériák polcain. Remélem, hogy ti is találtok ezek között valamit, ami kedvetekre való, vagy írjátok meg kommentben, hogy ti mit gondoltok egy-egy termékről :) 

                                              

Sajnos, egy napos késéssel, de meghoztam a következő bejegyzést a #31DBloggerChallenge keretében. A mai, illetve tegnapi nap a merengéseké és az álmoké volt, így tegyünk fel magunknak egy elméleti kérdést. Mi lenne ha megnyernénk a lottót?

Sokunkban felvetődik a kérdés ez nap mint nap, főleg amikor látjuk a közösségi médiákon a sok luxus dolgot, a sok utazást és gyönyörű házakat. Szóval most én is elkalandozom egy picikét. Nem reménykedem abban, hogy valaha is megnyerem a lottót, főleg mert nem lottózok, de ha egyszer mégis úgy adódna, hogy netalán egy random vett kaparós sorsjegyen megnyerném a főnyereményt ezt tenném

Először is segítenék a családomnak. Bármilyen adósságra, hitelre szívesen odaadnám nekik a pénzt, hogy utána jobban kijöjjenek a keresetükből. Nem szeretném, ha nekem vagy bárki másnak lenne bármilyen tartozása vagy olyan gondja, ami megnehezítené az életét. Így ez lenne az első dolgom. Így ők is egy kicsivel tehermentesebben és boldogabban élhetnének.

Ha maradna pénzem, egy részét félretenném magamnak lakásra természetesen, vagy éppen a jövőmre, ki tudja, de mindenképpen valami olyanra, aminek hasznát venném a jövőben. Mivel számomra most egy saját lakás lenne a prioritás, így egyelőre ezzel álmodozom, aztán ki tudja mit hozna az élet számomra. 

Az utolsó részét pedig mindenképpen szeretném befektetni. Nagy álmom nyitni egy menhelyet macskák számára. Kevés a csak macskavédő és mentő alapítvány Magyarországon, én pedig egyike szeretnék lenni a legnagyobb menhelyeknek. Szeretnék minél több macskát megmenteni az utcáról, és gazdához juttatni őket, vagy ha ez nem is sikerülne, egy boldog állandó otthont biztosítani számukra ott a menhelyen. 

Persze az utazás, a drága holmik, ruhák és ékszerek is csábítóak, hiszen ki ne örülne nekik, de én ennél valami maradandóbbat szeretnék alkotni ennyi pénzzel, nem bután elszórni. 

Szóval igen, ennyi is lenne az én kis álmodozásom.
Ti mit tennétek, ha nyernétek a lottón?

A 10. nap a #31DBloggerChallenge keretében a legbüszkébb pillanatunkra fókuszál. 

Számomra ez a pillanat még 11-ben történt a gimiben, amikor a francia csoportunkkal a latin délutánra készültünk. A latin délután az iskolában a második idegennyelveknek szentelt délután volt, amikor a különböző évfolyamok különböző csoportjai előadtak valamit. Ez többnyire szavalás vagy éneklés volt kisebb csoportokban, de akadtak szóló számok is. Nekem már kilencedikben is nagyon tetszett az ötlet, de az biztos, hogy nem mertem volna emberek elé állni. Aztán 11. osztályban, amikor erre a produkcióra készültünk, mégis úgy döntöttem, hogy szerencsét próbálok. Azelőtt pár héttel éppen a Bélier családot néztünk Néptáncon, és beleszerettem a filmbe, illetve a dalokba, így otthon is megnéztem mégy egyszer a dalokat pedig milliószor meghallgattam. Az egyiket különösképp megkedveltem, így úgy döntöttem megtanulom. Igazából soha nem volt vele más szándékom csak szerettem volna megtanulni. Oh, igen, egyébkén, fontos infó erről - a film francia, és a második idegennyelvem is a francia volt. Szóval megtanulgattam magamnak. Aztán elérkezett az idő, hogy elkezdjünk készülődni a latin délutánra. Már elég sok próba lement és már nem volt olyan sok idő hátra, de én végig azon gondolkodtam, hogy szeretném előadni azt a dalt. De persze én, az örök önbizalomhiányos, félénk lány a saját osztálya előtt sem tudott egy prezentációt előadni, nemhogy százhúsz ember előtt énekeljen. Végül, miután vége lett az egyik gyakorlós órának , odamentem a tanárnőhöz, és megkérdeztem, hogy egyéni produkciót is elő lehet-e adni. El volt ragadtatva mikor ezt meghallotta és nagy hevesen bólogatott, hogy persze, igen, mire gondoltam. Így hát mondtam neki, hogy énekelni szeretnék. Nagyon meglepődött, de mondta, hogy rendben, mutassam meg melyik dalra gondoltam és adjam elő neki. Ki is vetítette az interaktív táblára, becsukta a teremajtót, majd elindította a zenét. Kénytelen voltam a padnak támaszkodni hátulról, úgy remegett a térdem, félő volt, hogy ott helyben összeesek, de elénekeltem a dalt. Mikor vége lett, nagyon megkönnyebbültem, hiszen az egész alatt is végig remegtem. A tanárnő csodálkozva kérdezte, hogy hol bujkáltam eddig, ami miatt nagyon elpirultam. Hasonló dicséretet még nem igazán kaptam soha senkitől. Igazából nem is olyan sokszor próbáltuk el a dalt utána sem, talán olyan négy alkalommal, amikor segített a kiejtésem javításán, aztán elérkezett az idő. Az akkori legjobb barátnőm kísért el engem, ő támogatott, hogy merjek, hiszen előtte annyira tartottam titokban, amennyire csak lehetett. Emlékszem, hogy megkértem, álljon a terem végébe, pont velem szembe, hogy el tudjam énekelni a dalt, mert annyira féltem, hogy ha ránézek valakire, elfelejtem az egészet. Az előadás alatt is végig remegett a lábam, de végül csak végigment a szám, olyan gyorsnak és rövidnek hatott az egész, de egy frenetikus élmény volt számomra. Adrenalinnal teli, csodálatos, elbűvölő élmény, amire roppant büszke vagyok. Soha nem mertem az emberek előtt énekelni, és mégis ott voltam, én , az iskolámban, olyan emberekkel körülvéve, akiket még ha csak látásra is, de ismertem, és bumm. Megtörtént a csoda, amire vártam. Számomra ez a legbüszkébb pillanat az életemben. és még élek nem felejtem. 

A fellépésemet az egyik barátunk fel is vette, be is illesztem nektek ide a videó linkjét. 

Nektek mi a legbüszkébb pillanatotok?