Habár már beleszaladtunk eléggé a szeptemberbe, azért nem hagynám ki a visszatérésem utáni első alkalmat arra, hogy megírhassam a havi Művelődőt :)

Igazán restellem, hogy augusztusban így kimaradt az olvasás, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy mi történhetett velem. Az az egyszerű kifogásom, hogy sajnos nagyon sok tennivalóm és elfoglaltságom volt, így egyszerűen már nem jutott arra időm, hogy egy történet olvasását élvezhessem.

Bree Despain könyvsorozatába kezdtem bele, és el is olvastam az első két részét. Őszintén, a fülszöveg alapján eléggé érdekesnek találtam, de a történet még csak részleteiben sem hasonlított arra, mint amit én elképzeltem. Az elején még túl furcsának tűnt az egész megfogalmazás, valahogy az írásmód nem volt számomra az igazi, végül aztán elég pofás könyv kerekedett belőle, a tökéletes pedig hirtelen nagyon is mocskosnak látszott, több szempontból is. Ahogy pedig később visszatértem a borítókra, és a címekre, azok nagyon is értelmet nyertek számomra. A háttértörténet elképesztően részletes lett, a farkasok misztériuma bámulatos, azt kívánom bár jobban ki lenne dolgozva maga a történet is.

Jennifer E. Smith Ilyen a Boldogság című könyve már régóta tervben van, ez ugyanis egy kiegészítő kötet a Milyen Is a Boldogsághoz?, amit egyszerűen imádtam. Ez a történet is nagyon aranyos volt, bár ez sem pont az volt, amit elképzeltem, kicsit szomorkás is, de engem ez is lenyűgözött. Mondjuk, engem nem túl nehéz lenyűgözni, de azért mégis. 

A Demóna a TV-ben ment, én alapból nem szoktam televíziót nézni, de emiatt leültem elé, jó volt újra látni, elsőre is nagyon tetszett, másodjára már több részletre is oda tudtam figyelni.

A Bájos törtető az egyik kedvenc Disney, élőszereplős filmem, nem tudom, mi ragadott meg benne, de úgy bírom az egészet, szívesen néztem meg újra egy kihívás kedvéért.

A Fák Jú Tanár Úr egy újabb olyan film, ami kedvéért bármikor leülök a TV elé, a humora, az egyedisége, a szabályokat nem követő életmód teljesen oda tud láncolni a képernyő elé.

A Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei a mozi vásznon kívül is jól nézett ki a TV-ben, ami furcsa, hiszen említettem, hogy nem szoktam nézni, mégis, ebben az augusztusban többet volt bekapcsolva a készülékem, mint fél éven keresztül. Szóval a film, a kigondolás, a megvalósítás bámulatos, bár még nem olvastam a könyvet, de ha további véleményre vagytok kíváncsiak egy egész bejegyzést szenteltem korábban ennek a filmnek.

Két filmet sikerült megnéznem a moziban, az augusztus valahogy mindig ilyen mozis hónappá kerekedik. Az Anyák elszabadulva egy butácska vígjáték, különösebb mondanivalója nincs, számomra egyszer nézhető film volt, egy családi mozizásnak megfelelt.

Na, de a Pappa Pia. Te jó ég! Egész nap áradozhatnék a filmről, hogy mennyire magába szippantott a mozivászon, hogy a lábam minden szám alatt táncra akart perdülni, hogy úgy éreztem magam, mintha egy mesébe csöppentem volna. Egy limonádés hangulatú film, természetes happy enddel, de olyan jól megoldották. Ez pedig tényleg az első olyan magyar film, aminek a megnézésére önként vállalkoztam. Már az előzetese is úgy felcsigázott, és a filmben sem kellett csalódnom. Sokszor ugyanis, egy-egy előzetest annyira jól megcsinálnak, hogy az embernek csalódást okoz maga a film. Na, itt nem. Szuper volt.

Persze nem csak szuper jó filmek kerültek megnézésre, sajnos voltak olyan darabok is, amik nem érték el nálam a "hű" kategóriát. A láthatatlan tesót, egy kihívás miatt néztem meg, de nem nyerte el a tetszésem, csak végigszenvedtem. A Mélytengeri pokol kissé Titanic szagú volt, ha így jobban belegondolok, megint csak, hiába Dylan O'Brien játszik benne, rajta kívül annyira nem kötött le a történet. A Minden, minden megnézésére a nagy hype miatt vettem rá magam, sokan áradoznak, hogy milyen jó film, szerintem nem lett olyan szuper, mint, amilyennek állítják. A francia, Egy őrült pillanat című film, egészen lesokkolt, aminek talán ez is volt a célja, de maga az egész történet nem tetszett, kesze-kusza volt, ráadásul feleslegesen.Az Ilyen a formám és a Most jó még ahhoz képest nem voltak rosszak, de csak háttérfilmként tudtam őket nézni, mert nem kötöttek le igazából.

A Szépség és a Szörnyeteg filmes változata is belopta magát a szívembe,sőt, talán még azt is mondhatom, hogy ez jobban tetszett, mint az eredeti mese. Annyira magába szippantott, hogy úgy éreztem, én is a film részese vagyok. Emma Wattson pedig kivételesen jól játszik ebben is. A Két bébszitter kalandjai szintén kihívás része volt, de nekem nagyon elnyerte a tetszésemet. A sztori jó volt, a csavarok, ez az egész üldözés, az ilyen típusú filmek mindig is bejöttek. Az Utódokkal sincs másképp a helyzet. Régen nagyon sok reklámot láttam róluk az interneten, de Disney filmként nem mozgatott az, hogy én meg is nézzem, de kár, hogy nem láttam előbb, mert egy nagyon jó háttér történettel rendelkező filmet csináltak. Itt, ami a legjobban a kakukktojás, az a Snowpiercer - A túlélők viadala. Bámulatosan volt ez is összerakva, egyedül csak a végét sajnálom, hogy ilyen lett, de a film, na az nagyon lekötött.

Ahogy kikerült a Teen Wolf folytatása, egyértelmű volt, hogy nekem látnom kell. Imádom ezt a sorozatot már az első rész óta, igaz, az utolsó évad már most fájdalommal tölt el, már csak egyáltalán azért, mert utolsó.

Egy másik természetfeletti sorozatot is végignéztem, A kiválasztottakat, igaz, csak egy évados volt, mert kaszát kapott, amit én egyáltalán nem értek, hogy miért, hiszen igazán jó volt, az évadzáró pedig nagyon sok izgalmat kecsegtetett számunkra. Igaz, néhány szereplőt már párszor fejbe lőttem volna, de egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy így ért véget egy sorozat.

Ha már sorozatok, a nagy felhajtás miatt, én is megnéztem az újonnan debütált Riverdalet, igaz, nálam nem okozott olyan hatalmas fangörcsöt, mint az emberek 80%-nál, de nem rossz kis bűnügyi sorozat, már várom, hogy mit hoznak ki a második évadból.

Az Egynyári kalandra még júliusban találtam rá. Magyar sorozat, így elég sok aggályom volt, amikor elkezdtem nézni, de nagyon meglepődtem azon, hogy mennyire jól bemutatják a fiatalok világát, milyen jól átköszön a Balatoni életérzés, és, hogy nem a tökéletes álomvilágot kapjuk. Sőt, még a sztori is jó, és élvezhető is. Augusztusban a második évadot néztem végig, várom, hogy végre a harmadiknak is nekikezdhessek.

A híres film, 10 dolog, amit utálok benned sorozat változata. Átalakítva, kicsit hétköznapibbá téve a történetet. A filmért annyira nem rajongtam, de a sorozatra kíváncsi voltam a szereplőgárda miatt. És amit mondanom kell az az, hogy te jó ég, el sem hiszem, hogy ez a sorozat is kaszát kapott, mi az, hogy csak egy évadot kaptunk belőle, főleg a vége, az valami rettenetesen izgalmas, nem is bírom felfogni, kik voltak azok a hülyék, akik kaszát adtak ennek a csodálatos sorozatnak!

Az éneklés augusztusban nagyon háttérbe szorult, egyszerűen nem találtam olyan számokat, amik tetszettek volna, amit meg akartam volna tanulni. Azért három számot mégis sikerült, az egyik a Margaret Island - Nem voltál jó című száma. Azóta vagyok Margaret Island fanatikus, amióta Csillagponton hallhattam őket élőben. Jó, azelőtt is szerettem őket, de az a hangulat, ami a koncerten uralkodott, hát az egyszerűen csodálatos volt. Harry Styles - Sign of the Times című számában van valami, ami egyszerűen csak megkedvelteti veled a számot, pár nap múlva meg már kívülről fújod az egészet. Bruno Mars, viszonylag régebb számát is megkedveltem, a When I Was Your Men ritmusa és lüktetése olyan drámai szintre emelkedik néha, amit öröm énekelni.

Az írás is megint csak hanyagolódik, csupán az új könyvem második fejezetéig jutottam, és egy még újabba kezdtem bele, aminek az első fejezetét írom, de mostanában valahogy nem érzek motivációt arra, hogy folytassam a történeteket. Vagyis, egyszerűen csak lusta vagyok írni.

A szatyor, amiben gyűjtöttem a lejárt, és elhasznált termékeket, megtelt. A fotók elkészültek. És most a véleményemet is láthatjátok róluk.

A legnépesebb csoport az a smink lett. 

Most voltam úgy vele, hogy hiába tartogatom, már évek óta meg van, legalább egy éve nem is használtam őket, nem is fogom, betettem őket a kidobásra való szatyorba. Ezek a darabok voltak életem első korrektorai. A legvilágosabb színben. Az elején nagyon tetszett, kísérletezgettem velük, a fedése nem volt rossz, viszont szükségem volt rájuk, mert a pattanásaim őrültek voltak abban az időben. Azonban, mivel nekem kombinált bőrtípusom van, és a pattanásaim az arcom száraz területein jelennek meg, a korrektor gyakran csúnyán rászáradt az arcomra, és nagyon látható volt, le is hámlott onnan napközben, így délutánra szinte semmi nem fedte a pattanásokat. Az áruk nem húzós, körülbelül 900 Ft körül mozognak, viszont nekem a kemény állaguk és szárító hatásuk miatt nem vált be, egyértelmű, hogy nem fogok többet Miss Sporty stiftes korrektort venni.

Egy túlságosan barbie rózsaszín rúzs, amit körülbelül 11 évesen vettem a helyi kisboltban. Gyerekként szerettem vele játszani, néha rákenni itthon a számra, most viszont beláttam, hogy csak a helyet foglalja, a színe olyan, mint a rosszul sminkelt nagyikon a rúzs, nincs rá szükségem.

Egy rózsaszín, kompakt, púderecsetem volt, amit össze tudtam picire nyomni, hordozhatónak volt megcsinálva. Azonban tavaly széjjel esett, és már maga a szálak sem voltak túl használhatóak. 

Már használtan kaptam, de én is kiszáradásig használtam. A nevét nem tudom, mert az már réges-rég lekopott róla, de ha találok hozzá hasonlót, lehet, hogy veszek egyet, mert nagyon szép pillákat varázsolt. 

Gyerekkori Bravo Girl újság imádatom egyik szerzeménye, amit soha nem használtam, mégis meg volt, aztán egyszer leejtettem pakolás közben, kiesett belőle egy darab és nem volt kérdés, hogy kukába kerül.

Kaptam őket és egyiket sem használtam.Azóta le is jártak. Kuka.

Essence The Satin körömlakk, engaged árnyalat:

Essence körömlakkból sok van a gyűjteményemben. Ezt a darabot pedig kifejezetten szerettem, szolid színe volt, így iskolában is viselhettem, de sajnos beszáradt. Újravenném, ha nem lenne már kivonva a forgalomból.

A lakk, a nyári kadásból származik, élénk sárga színe tökéletes nyári viselet volt, amikor használtam, azonban már beszáradt. A tartóssága viszont nem volt olyan szuper, így nem hiszem, hogy bármikor is vásárolnék belőle egy újabb darabot.

A második Essence folyékony szemhéjtusom, amelyet elhasználtam. Nagyon sokáig elegendő volt számomra, napi szinten használtam, és nem száradt be. A színe szép, könnyű vele dolgozni, igaz, szeret a nap végére kicsit elkenődni vagy eltűnni, de volt már olyan, hogy nem mostam le a sminkemet éjszaka, olyan fáradt voltam, és másnap reggel még mindig a helyén volt ( ha meg nem, akkor nyomtalanul lepergett). Már újra is vettem.

Imádtam a palettát, de tényleg. Minden színét használtam, de történt egy szörnyű baleset. Kiesett a kezemből és szinte az összes szín összetört benne. Azt a néhányat megpróbálom megmenteni hajvasalóval, de a paletta maga, az kuka. Szerencsére még karácsonyra kaptam egy ugyanilyen palettát, így meg is volt az utánpótlásom.

Balea szárazsampon barna hajra:

Aha, hét ezzel igen befürödtem. Behind My Makeup oldalán olvastam, hogy a barna hajra való darab rossz, de én úgy voltam vele, hogy adok neki egy próbát. Az első két-három alkalommal nem is volt vele semmi gond, de utána már csak büdös volt, csúnyán színezte a hajat, és csak még zsírosabbnak tűnt vele a frizurám. Nem sokat használtam ezután, csak állt egy darabig a polcomon. Soha nem fogok ilyet venni, maximum a szőkék számára készített verziót.

Nagyon sokáig használtam, nagyon üde érzést hagyott az arcomon, azonban kicsi nehéz volt lemosni. Lejárt, így muszáj volt kidobnom, de nem valószínű, hogy újraveszem.

Ez a mitesszer eltávolító sem volt rossz, azonban vigyázni kell vele, mert ha valahol nem mossuk le jól, és rajta marad a krém, akkor másnapra hajlamosak vagyunk új pattikat kapni. A szemcsék számomra egy kicsit durvák voltak, az elején még segített, de utána már csak rontott a helyzeten. Nem venném újra, inkább másokkal kísérleteznék.

Egy hidratáló maszk volt, aminek az állaga inkább emlékeztetett testápolóra, mint bármi másra, de csak pozitív véleményem van róla. Nekem nagyon jól működött, a száraz arcbőrömet nagyon jól táplálta, és egy ilyen kis adag nekem három alkalommal elég volt. Az illata kellemes, nem hagy ragacsos érzést maga után. Ha találok még belőle, biztos, hogy veszek párat.

Azt hiszem itt az ideje egy kis beszélgetős posztnak. Ma azonban kicsit mesélősebbre venném a figurát. Eredetileg egy újabb Back To School bejegyzéssel készültem nektek a mai napra, ám közbeszóltak az emberek, pontosabban néhány ember viselkedése.

Ahogy a bevezetőben már említettem, a mai napon egy újabb Back To School bejegyzéssel készültem nektek - amik valószínűleg a héten és a jövőhéten végre felkerülnek -, azonban a mai reggel folyamán történt egy olyan dolog, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni.

Aki követ instagrammon, vagy bármelyik más közösségi platformon, a bloggeren kívül, annak lehet halvány sejtése arról, hogy sok bloggertársammal ellentétben én nem Pesti vagyok, nem szép és közismert városokban élek, hanem egy kis városban 17 km-re Miskolctól. 

Persze Miskolcnak is megvannak a maga bájai, azonban nem szabad elmennünk amellett a tény mellett, hogy a turisták miatt felújított és modernizált épületek, látnivalók és érdekességek mellett, Miskolc közbiztonsága évről-évre egyre jobban romlik. Mostanában sok támadás történik nappal, akár forgalmas helyeken úgy, hogy senki nem siet az áldozatok védelmére, valószínűleg több száz tanú nézi végig féloldalasan, hogy valakit megkéselnek tíz forintért, bandák mennek rá emberekre, egyetlen szál cigarettáért, vagy éppen ártatlan lányokat molesztálnak, vagy bántalmaznak bármilyen más módon.

Nekem a védelemmel soha nem volt problémám, a telefonomat, mindig olyan helyen tartom, hogy ha kell könnyen elrejthessem vagy elszaladhassak vele, a táskámat pedig mindig körültekintően szorosan magam mellett tartom, a cipzárját pedig mindig a felém forduló oldalára helyezem. Nekem alapból gyorsabb a tempóm, ha nagyvárosban vagyok, beszippant az élet, a sok járókelő, a vágy, hogy nekem is fontos dolgom legyen és határozottan lépkedjek előre, minél gyorsabban. 

A mai nap viszont kevésen múlott, hogy a telefonomról ne múlt időben beszéljek.

Tegnap a szülinapomat ünnepeltem meg, és bent aludtam Miskolcon. A környék, ahol az éjszakát töltöttem, eléggé vegyes vágott vélemények terén, ugyanis sokan járnak arrafelé, a belvárostól gyalog is 15-20 perc, aránylag jó környék, de meg vannak vele a bajok. Szeretném leszögezni, hogy egyáltalán nem vagyok rasszista, nem vagyok fajgyűlölő és ítélkező, csupán ezt a rossz tapasztalatomat szeretném megosztani veletek. Úgy érzem, hogy néhányan az idekattintók közül talán nem is gondolják másnak a blogomat, mint egy újabb beauty blognak csak, holott az én személyiségem sem csak a vásárlásból, vagy az outfit posztokból áll, szeretném, ha mindenki tudná, hogy ez a komolyabb hangvételű bejegyzés is én vagyok. Sőt, szeretek Let's Talk posztokat írni, legalább három ehhez hasonló poszt csücsül a piszkozatokban, persze mind más témában. 

Visszakanyarodva a történetre, reggel háromnegyed kilenckor elindultam az alig hét nyolc percre lévő buszmegállóhoz, hogy hazamehessek a 9.04-es busszal. 

Bizonytalanul, lépteimet megszaporázva siettem a buszmegállóba, így talán a kelleténél hamarabb is érkeztem meg, körülbelül még tíz, ha nem tizenöt percem volt a busz megérkezéséig. Hideg, nyirkos napra köszöntöttünk ugyebár, a környék így vasárnap reggel teljesen ki volt ürülve, talán egy-kettő idősebb ember állt a villamosmegállóban. 

Nem finnyáskodásból, de egyszerűen bennem félelmet keltenek az olyan hajléktalanok, akik az én megítélésem szerint gyanúsak. Ugyan nem tudom megmondani hogy mit tekintek gyanúsnak, ez csak úgy menet közben jön, amolyan hatodik vagy hetedik érzékként. A mai nap kis csoportba gyűltek a járda másik oldalán, már ez arra sarkallt, hogy gyorsabban lépkedjek a biztonságot nyújtó megálló felé. Azonban ott sem az volt, amire én számítottam.

A megállóban egy cigány lány állt, rózsaszín puffos kabátban, szűkszárú nadrágban, fehér zokniban, és lila-rózsaszín magassarkúban. Haját lófarokba kötötte, arcán nem volt smink, kezében egy női cigaretta füstölgött. A menetrendet böngészte, mellette a barátja várt rá. 

Még oda sem értem rendesen a megállóba, mikor leszólított.

- Szia, nem tudod, hogy mennyi az idő?

Lesokkolva álltam meg, a szívem rögtön őrült módjára kezdett el dobogni, a pánik lassan szökött végig a testemen, éreztem, hogy a szemem enyhén kikerekedik. 

A fejemben millió gondolat játszódott le egyetlen másodperc alatt. 

Úristen, most mi lesz? Mi van, ha a csaj ki akar rabolni a pasijával? Ez is egy olyan eset, amikor elveszik a buta ember telefonját, mert segíteni akart az emberen? El akarják venni a mobilomat? Le akarnak ütni? 

A fő utca rendkívül üres volt újfent, egyedül az autósok száguldoztak fel s alá, de esélyem sem lett volna bárminemű segítségre, ha bármi tettlegességig fajult volna. Aki felénk is pillantott az autóból, az nem tett mást, mint futólag megnézte a rövidnadrágba bújtatott lábaimat, ahogy elhajtott.

Gyorsan kellett döntenem, ezért rögtön rávágtam.

- Bocs, de már rég lemerült a telefonom.

A lány annyiban hagyta, visszavonultak a fedett helyre, mert az eső halványan szitált.

A veszély talán elhárult, a szívem mégis hangosan dobogott, és úgy, akár egy kolibri.

Nagyon sok ember esik áldozatául a tipikus, "Bocsi, meg tudnád mondani/mutatni, hogy mennyi az idő?' 

Rettenetesen sok fiatalt és felnőttet zsebelnek ki, lopnak meg, vagy támadnak rá, csak azért, mert nekik van valamijük, ami a másiknak nincs. Véleményem szerint ez egy undorító dolog. Nem értem azokat az embereket, akik ilyenekre vetemednek. Teljesen értelmetlen, ráadásul illegális. Egyszer úgyis meg fogják szívni. Egyébként sem értem,hogy miért kell egy másik embertársunknak kárt okozni szándékosan. Szerintem sokkal jobban járna mindenki, ha megpróbálna segíteni a másikon

Az intróképem valahol elkeveredett a két telefon, és a számítógép között, úgyhogy nem vesződök újjal, rögtön bele is vágok a legújabb Back To School ruha haul-jába :)

A Hádában beszereztem egy New Look -os háromnegyedes ujjú, szürke mosott haspólót, úgy gondoltam, hogy nagyon aranyos lenne egy magasderekú farmerral, és szerencsére jó is volt rám, jól is állt, a hat felpróbált ruha közül az egyetlen felső, amely minden fontos kritériumomnak megfelelt.

tipp: Ha vásárolni mész, ne zárkózz el az új dolgok felpróbálásától. Viszont csak akkor vedd meg a választott darabot, ha tényleg beleszeretsz, és tudod, hogy bánni fogod, ha a boltban hagyod!

Már évek óta keresem a tökéletes fekete ruhát, ugyanis egy nő gardróbjának elengedhetetlen kelléke a "kis fekete", ami minden alkalomhoz tökéletes. Hosszú keresgélés után meg is találtam, ezt a H&M-es darabot, hálós nyakrésszel, szív alakú dekoltázzsal, és enyhe sifon anyaggal. Térd felé ér egy picit, de a jó ízlés határain belül mozog, az új fekete magassarkúmmal pedig igazán bomba.

A H&M-ben megint garázdálkodtam egy kicsit, és igen csak szomorú vásárlásra került sor. Miért szomorú? Mert kivétel nélkül minden fekete. Akárcsak a lelkem. Nem terveztem ilyen "sötét" hault, sőt, pont ellenkezőleg, próbálok egy kis színt vinni a szekrényembe, de sajnos, ez még most sem jött össze. Beszereztem egy csomag fekete hajgumit, mert barna már nem volt, és megvettem életem első olyan napszemüvegét, amit igazán imádok. Van egy kis leopárd mintája, én pedig egyszerűen imádom. Eddig még nem volt olyan napszemüveg, amit felpróbáltam és tetszett is volna, de ez első próbálásra szerelem volt. Egy fekete nadrágra is szükségem volt, mert a másik már eléggé kikopott, és meg szeretném jegyezni, hogy a H&M mostanában kezd egy kicsit pimasz lenni az áraival. Mikor a húgommal nézelődtünk még 3000 Ft volt, mikor három nappal később visszamentünk vásárolni már 3500. Tudom, nem sok az az ötszáz forint, de akkor is. 

Fekete kardigánra is szükségem volt, ugyanis az sok mindennel variálható, én pedig mindig megszívom a pulóverek telén, mert sosem találok megfelelőt. Remélem ezzel kicsit segítettem a szekrényem állapotát.

A Tallyban is jártam, ahol, nos, igen, szintén fekete holmikkal halmoztam el magam.  A pulóver már régóta egy áhított darab, az interneten már régóta csorgattam rá a nyálam, hát mikor megláttam, hogy van a Tallyban. Kétség sem volt, hogy meg kell vennem. 

A pólón az írás tetszett meg nagyon, ezen kívül egy szürkét is kinéztem, lehet, hogy még visszamegyek érte, és hazahozom, mert az azon lévő szöveg is nagyon bejött.

Utoljára hagytam néhány színt :D Nos, technikailag a fehér nem szín, de akkor is, legalább nem fekete. Ezt a lehengerlően cuki cicás felsőt a Reservedben találtam, és mivel én egy 100% cat lady vagyok, nem hagyhattam magára szegényt abban a hatalmas boltban. 

A Tallyban még egy bodyt beszereztem, bordázott mintás és army zöld színe van. Nagyobb, mint amilyet hordani szoktam, de a bodyknál nem szeretem, ha nagyon feszül rám.

Ahogy ígértem, itt egy újabb Haul, ezúttal a Back To School szérián belül, ugyanis, nagy bánatomra, egy hét múlva újra koptathatjuk az iskolapadot. És habár ez az utolsó évem a gimnáziumban, a tanszerek vásárlása még most is elengedhetetlen. Igaz, a sulit nem is várom, de a bevásárlás, főleg, amikor mindenféle színes füzetről és különböző írószerekről beszélünk, az nagyon is lázba hoz. Szóval nézzük, hogy e lázas vásárlás közben miket szereztem be.

Beszereztem néhány nagy alakú füzetet. Főleg a mintájuk miatt választottam őket, a rózsás nagyon lányos és teljes mértékben vintage hangulatot áraszt magából, a másik virágos pedig szimplán megtetszett, ehhez hasonló füzetem még úgy sem volt. Vettem egy sima, kék, igazából dizájn nélkülit, csak azért, hátha szükség lesz rá, és egy aranyos azték mintásat is, mert ez egy örök klasszikus minta számomra, szinte bármiben jöhet. Vettem egy mini szótárfüzetet is, igazából lövésem sincs, hogy miért, hátha szükség lesz rá, alapon szereztem be. Valamint, ez már annyira nem kötődik az iskolához, de beszereztem egy kis alakú, elég vastag, matt fekete sima füzetet, ugyanis már évek óta gondolkodok egy Bullet Journal elkészítésén, és azt hiszem megtaláltam a megfelelő darabot az elkezdéséhez.

Persze a jó öreg spirál füzet az, ami megmenti az ember életét az iskolában. Azt tapasztaltam, hogy sokkal több minden fér bele, számomra pedig sokkal praktikusabb, hogy nem folyamatosan a füzet két oldala foglalja a padon a helyet, hanem csak simán behajtom és van hely a többi felesleges cuccomnak a padon. Egy Párizsos és egy New Yorkos darab lassan elengedhetetlen kelléke az iskolaéveimnek, rajongok a két városért, rajongásomat pedig inkább fektetném be az iskola tantárgyakba. Két másik spirálfüzetet is beszereztem, az egyiken egy bicikliző lány van, és beszereztem egy sima csíkosat is, hátha a töri vagy az irodalom betelik és kellene majd egy új. A fagyis ugyan nem spirál füzet, de rettenetesen vastag, amire nekem szükségem is van, ugyanis irodalomból hihetetlen mennyiségű szöveg kerül a füzetünkbe, így őt pont alkalmasnak találtam. A füzeteim és írószerereim a New Yorkos füzeten kívül mind a Wondex papírírószerből vannak, mert nagyon jó kedvezményeket találtunk, és még 25 százalékos kuponunk is volt.

Egy jó pár aranyos vignettát is beszereztem, bár fogalmam sincs, hogy miért, hiszen rengeteg van még itthon is, de egyszerűen képtelen voltam nekik ellenállni. Két órarendet is beszereztem, egy ugyanis a szekrényembe megy majd, egy másik pedig majd itthonra. Két irattartó mappát is vettem, egy kicsit az írólapoknak, kis dolgozatoknak és fontosabb dokumentumoknak, valamint egy nagyot is szereztem azoknak a lapoknak, amiket nálunk előszeretettel osztogatnak kiegészítésként. Egy fekete irattokot is vettem, nálam már hagyomány, hogy évente újat veszek, ezt a Pirexben szereztem be. 

Na, és persze szükség volt írólapra, és vettünk 3 aranyosabb tollat, amik nagyon tetszettek. A sima zselések és a színes tűfilcek még amerikából érkeztek, a dolláros tollat mostohaanyámtól kaptam, a piros és fekete tűfilc olyan elengedhetetlen kiegészítője a tolltartómnak, ami gyakran hiánydarabbá s válik, és az Auchanban egy kis faragót is beszereztem, mert az osztályomat ismerve úgyis szükség lesz rá.

Nem pont ezt a bejegyzést terveztem mára, hanem egy Back To School ruha hault, de észrevettem, hogy valamiért csak a ruhák felét fotóztam le, ezeket a képeket is akkor készítettem, valószínűleg a fáradság miatt maradhattak ki azok a ruhák, de ha már itt vagyunk :)

A mai bejegyzésben egy kicsit a nyári cipőszerzeményeimről szeretnék beszélni. Hogy miért? Nos, én gyerekkorom óta hadilábon állok a cipőkkel, sosem szerettem őket, vásárolni sem, mert a lábfejem miatt nehéz rám jó cipőt találni, plusz egy olyan dolognak éreztem, ami soha nem fontos, de talán két éve fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy egy cipő mennyire meghatározó egy outfit-ben, és akkor kezdtek el igazán érdekelni maguk a cipők is. Eddig soha nem sikerült alapdarabokat beszereznem, mindig azt vettük, ami jött, most azonban ezen a nyáron, tőlem rendkívül fura módon a cipővásárlási alkalmaim száma jelentősen megnövekedett. (Értelmes mondat volt ez egyáltalán? Ha nem, remélem azért megértitek) Szóval röviden tömören, a cipőkről való benyomásaimat osztom meg.

Az első két darab, amiről beszélnék egy kicsit, nyári basic darabok, mindkettőt a CCC-ből szereztem be. Történetük, hogy apu közölte, hogy voltak ott, és mennyi minden most akciós, és, hogy milyen jó áron vannak most egyébként is ott a cuccok. Úgyis szandálra volt szükségem, így elmentünk oda. Legalább öt cipőt felpróbáltam, mire őt kiválasztottam. Alapból fekete, van egy gumis bokapántja, ami igazán tetszik, hiszen a bokámnak szüksége van egy kis tartásra, míg a lábfejemnél található két pánt, egy kicsit csillogó kígyóbőr mintás, plusz egy abszolút aranyos-bronzos metál színű, és ez volt az a kombináció, amibe én beleszerettem. Az ára is valami fantasztikusan jó volt, és még magamon is tetszett,nem csak úgy magában. Nagyon kényelmes viselet, igaz azért egy huzamban hajnalba két órát sétálni benne kicsit fájdalmas a végére, ráadásul még fel sem törte a lábam, ami azért elég nagy teljesítmény egy cipőtől. Abszolút máig tartó szerelem van köztem és a szandál között. A flip-flopot azért vettem, mert az én régim már elszakadt és másnapra pont kellett egy, én eggyel nagyobb méretet vásároltam, mert a rendes méretem egyszerűen nem volt jó rám. Kicsit egyébként aggódtam, hogy fel fogja törni a lábujjközöm, eddig csak a legutóbbi strandolásomkor volt vele egy kicsit kellemetlen a járás, és furcsa, kicsit tömzsibb plasztik-műanyag az egész, de nem volt drága, és mint említettem, szükségem volt rá.

Az iskolakezdéshez közel szükségem volt új cipőkre, természetesen. A régi tornacsukám sajnos kilyukadt, mondjuk meg is túráztattam rendesen, ráadásul legalább másfél évig tartotta magát, ami nálam cipők terén hatalmas teljesítmény. Szóval beszereztem egy sima fekete darabot a Devergo-bol. Egyébként nem szoktam a Devergobol vásárolni, szóval ez számomra teljesen first impression volt, de az eladók mind nagyon segítőkészek és kedvesek voltak Teljesen, tömör fekete az egész, a cipőfűzője pedig különlegesebb, mert olyan, mint valami kötél, bár sejtem, hogy átváltom majd egy sima fehérre. Vagy feketére, ki tudja :D

A másik szerelmem, amit még nem volt alkalmam viselni az ez az Adidas Neo (?) cipő, ami az utolsó daraboknál hevert a Deichmannban, várva, hogy valaki végre hazavigye, az a valaki pedig én voltam :D Nagyon kényelmes volt, amikor felpróbáltam, és jelentem, hogy még magamon is tetszett, így kétségtelen volt, hogy haza kell hoznom, és tudtam, hogy fog ő még jó szolgálatot teljesíteni nekem. 

Ha bárki engem valaha is olvasott az láthatja, hogy a blog teljesen új külsőt kapott magának. Ezt azért is csináltam, mert már régóta terveztem, hogy kicsit profibbá varázsolom az oldalt, próbáltam neki egy sokkal dizájnosabb megjelenést adni, ami kemény másfél napomba telt, de szerintem bőven megérte. Igaz, még mindig nincs olyan hű de nagyon menő kinézete, és még vannak hiányosságok, amit próbálok kiküszöbölni,de azt hiszem, ez egyelőre tőlem nagyon jó. A bejegyzések kinézetén már régebben változtattam, így a kettő együtt már sokkal jobban néz ki, mint eddig. Az első próbálkozások és bejegyzések az oldalon elég gyatrák voltak, más nevem volt, nem volt előre elkészített terv a fejemben, de most már azt hiszem készen állok egy sokkal tudatosabb blogvezetésre. A képek minőségén ugyan még javítanom kell - próbálok is beszerezni egy jó kamerát vagy legalábbis egy jobb minőségű telefont, mint az enyém, de az még egy kicsit várat magára.

A másik, ami először nem tetszett annyira, egy fekete, nyakba akasztós, alacsony hátú peplum felső. Tudom, a peplum az már rég divatjamúlt, meg hatalmas divatbaki, én azonban ezzel nem tudok egyetérteni, nekem nagyon tetszenek az ilyen felsők. Ez is egyszerre elegáns és hétköznapi, simán hordhatom bármikor, ha jó ruhadarabokkal és kiegészítőkkel párosítom.

A harmadik egy sokkal egyszerűbb felső. Különös színe van, kicsit barackszínű mégis eléggé rózsaszínbe hajló árnyalata van, talán még egy kicsit neonos is, és alapból én biztos nem vettem volna magamnak ilyen felsőt, de a felirat miatt nagyon tetszik, és a hátán is van egy kis kivágás, ami még különlegesebbé teszi a felsőt. 

A másik két darab lényegében ugyanaz, csak az egyik szürke, a másik pedig piros színben. Mostanában úgyis visszajött a divatba a csíkos, meg ez dekoltázsnál összefűzős megoldás is a trendek között szerepel, de egyáltalán nem kihívó darab főleg mert nincs mire kihívónak lennie, egyébként pedig nagyon kényelmes és hétköznapi viselet mindkettő.

Nyolc napot töltöttem a Balatonnál, előtte pedig elkapott a vásárlási láz, hihetetlenül sok pénzt költöttem el a félretett pénzemből, de úgy éreztem, hogy a ruhatáramnak szüksége van egy kis frissítésre. A felsőt a vásárlási őrületem második napján vettem a Reservedben, ugyanis ejtett vállú felsőt szerettem volna venni. Nos, őt találtam, előző nap már ki is néztem több színben, de a buszom indulni készült, így ott kellett hagynom. Másnap persze visszaugrottam érte, jó sok színben és méretben felpróbáltam, mire megtaláltam az ideálisat. Csak az egyik oldala ejtett, van egy rendes ujja is, de nagyon tetszik az a fodros megoldás, nagyon aranyos.

Sajnos, a nyár elején rá kellett jönnöm, hogy a rövidnadrágjaim cserben hagytak, így újakra volt szükségem. Ezt a darabot a H&M-ben találtam, az enyhe retro feelingje miatt tetszett meg nagyon. Kissé durva anyagú, de világosabb, mint bármelyik farmerom, márpedig régóta terveztem egy világosabb nadrág beújítását. Kényelmes, azonban pont passzoló méretet nem találtam, így övvel küszöbölöm ki az elálló részek problémáját.

A Tally akciói teljesen elcsábítottak, nem csoda hát, hogy itt vásároltam a legtöbbet. Az első napon egy magasderekú rövidnadrágot vettem 2990 Ft-ért, ami szerintem tök reális ár egy rövidnaciért, Tally-s árszempontból pedig nagyon is jó. Személy szerint én imádom a Tally rövidnadrágjait, pedig sokan panaszkodnak a nadrágok minőségére, hogy milyen hamar tönkremennek. Nekem még nem volt vele problémám, összesen két Tally nadrágom lett totál kaput, de azért, mert őket éjjel nappal hordtam. Találtam egy rózsaszín bralet-crop top félét, a mellrészénél egy csíkkal, a kép sajnos nem adja vissza a színét, de nekem nagyon tetszik, elég merész darab, hozzám képest is, de magasderekú nadrággal annyira nem vészes. Ráadásul nem hagyhattam ott, lev olt értékelve és még utolsó darab is volt. Egy Ramones felsőt is beszereztem, aminek van egy külön története. Még olyan öt évvel  ezelőtt, amikor nagy SZJG lázban égtem, a C&A-ben mindenféle népszerű, ikonikus logós felsőket árultak, én pedig rögtön tudtam, hogy nekem kell egy. De már sajnos csak XL méretben volt, de én nem törődtem a ténnyel, hogy hatalmas rám a felső, megvettük. Azonban a 11.-es kötelező osztálykirándulás alkalmával valahogy sikerült elhagynom, ami rettentően kétségbe ejtett, mert imádtam azt a felsőt, általában pizsamaként funkcionált, de tényleg egy olyan darabja volt a szekrényemnek, amiért éltem-haltam. Aztán mikor a leértékelt cuccok között böngésztem, megláttam, hogy van. Igaz, hogy rózsaszín a felirat és xs-es, de nem hagyhattam ott. Tudtam, hogy nem szabad ott hagynom. Második nap, már csak nézelődni mentem be, mégis mikor megláttam ezt a zöld haspólót csupán 995 Ft-ért, hát az már tényleg kihagyhatatlan ajánlat volt. Egyébként is imádom a haspólókat, szóval nem volt kérdés, hogy megveszem.

Még két apróság. Az egyik egy Neutrogena mini kézkrém vagy testápoló, nem tudom pontosan, valamilyen bogyós vagy talán licsis, sajnos nem tudom, hová kallódott el azóta, hiszen még kipróbálni sem volt alkalmam, de nagyon örültem, mikor megleptek vele. Még nem próbáltam egy Neutrogena terméket sem, remélem, nem okoz csalódást. A másik dolog, amit már magamnak vettem, az egy Isana rebarbarás borotvahab, ugyanis eddig mindig férfi borotvahabot használtam, de úgy éreztem, ideje kipróbálnom a női változatot is. Nem rossz, alapjában véve, bár jóval többet kell fújnom belőle, mint egy férfi fajtából, és nem is habzik olyan jól.

Az I'm Back típusú kezdőszövegek ide most nem passzolnának annyira, de azért bemutatnám nektek a mai bejegyzésben, hogy mégis mit ettem szerdán. Egészséges napnak indult, aztán itthon közbeszóltak, de így is próbáltam mindenből kihozni a maximumot.

(a képek minőségei csapnivalóan rosszak lettek ezért inkább csak leírom, a képes illusztráció ma elmarad)

A reggelim zabkása volt, nagy lángon tejben főztem közben egy banánt is beletörtem és azzal összefőztem, majd vaníliás cukorral, fahéjjal, keserű kakaóporral ízesítettem. A tetejére vágtam pár szelet almát és egy Reeses-t is összevágtam és rádobtam.

Délelőtti nasinak pár szem pillecukrot ettem, nem tudom mi jött rám, alapból rühellem a pillecukrot.

Délután egy almát is megettem, este pedig, miközben sátorozós-filmnézős estét tartottunk húgommal, egy szelet barbecues pizzát is megettem.

Ebédnél szintén bűnöztem, ott egy szelet gyrosos pizza volt terítéken

Itt még rosszabb voltam, ugyanis további három szelet gyrosos pizzát ettem meg, valamint a reggeli zabkásából, másfél adag jött ki, ezért azt a keveset felöntöttem egy kis mikrózott tejjel és megettem.

Habár még mindig nem érzem magam száz százalékosan elkötelezettnek és oké-nak, hazafelé menet a fodrásztól eszembe jutott ez a kis ötlet, miszerint összegyűjtök, néhány, szerintem általános kérdést, ami felmerül bennünk, ha éppen a fodrász székben ülünk :)

Sajnos, nem sajnos, mostanában sok gonddal küszködök a magánéletemben.Nem igazán érzek most affinitást ahhoz, hogy én ezt bárkinek is elmondjam, vagy megosszam valakivel, egyszerűen csak nem bírom. Semmihez sincs kedvem, nem akarok mást csak pihenni. Nem akarok igazából semmit sem csinálni, és hiába csücsül körülbelül húsz piszkozat a számítógépen, egyszerűen nincs kedvem ezzel foglalkozni. Persze ez most nem azt jelenti, hogy megszüntetem a blogom, csupán egy kis szünetet tartok, hogy rendezzem az életemet, és rendezzem a lelkemben ezt a sok gebaszt, amin most átmegyek. 

Szóval igen, átmeneti szünetet tartok, aztán meglátom, mikor lesz kedvem vagy erőm újra belevágni a blogolósdiba.