Készy semmiségei

No megjegyzés

Elérkeztük az év harmadik Művelődőjéhez! Ahogy összegyűjtöttem mindent, amit néztem, eléggé meglepődtem, ugyanis nem éreztem úgy, hogy sokat pihentem volna, azonban mégis rengeteg film gyűlt össze, és olyan vegyes érzéseket keltettek bennem, hogy lehet, hogy a film résznél a szokásosnál még jobban le fogunk ragadni.

A Megőrjít a csaj valami eszméletlenül fejfogós volt, és nem is feltétlenül, mert olyan pocsék lett volna a film, csupán a történetet eseményei késztettek arra, hogy hangosan kommentáljam ezeket a véletleneket, de annyira szörnyű film nem volt. Jennifer Aniston hozta a szokásos fantasztikus formáját, azonban Owen Wilson kicsit csalódás volt a filmben. Viszont Imogen Poots nagyon odatette magát. A Lelkes testcserét egyszerűen nem bírtam nem szeretni, nagyon bírtam egyszerűen megmagyarázni sem bírom, hogy miért, de az egész film hangulata magába szippantott. A szerelmes smsről pedig még most sem tudom eldönteni a véleményem. Tetszik, nem tetszik, azt hiszem egy kicsit mindkettő, hiszen az eleje annyira nem kötött le, bőven csináltam még mást is közben, aztán talán a közepe felé kezdtem el igazán nézni a filmet.

A Nász-ajánlat valahogy már egy "klasszikus" filmmé változott nekem, egyszer megnéztem, aztán még egyszer, és kedvelem. A puszta egyszerűsége miatt, tökéletes kis romantikus film. A Step Upot bevallom, ideáig még sohasem láttam. Lehet, hogy másoknak ez alapfilm volt, de nekem mindig is kimaradt, engem nem mozgatott meg a híre. Aztán a random film keverő ezt dobta, és úgy voltam vele, hogy miért ne. Aztán meg is lepődtem, amikor a film közben többször is az történt, hogy a szobában ugrándoztam és táncoltam a filmbeli zenékre, és egyszerűen csak tetszett és jól éreztem magam. A Csontváros nálam már örök klasszikus minden vizsgaidőszakban megnézem egyszer, az biztos, mert tökéletes rá tanulni, nem is miért, de már megszoktam ezt. A Percy Jakson filmek vihara eddig elkerült, azonban egymás után megnéztem mind a két részt, amit legyártottak, ugyanis baromi jó volt mind a két film. Persze mondják, hogy teljesen eltér a könyvektől, amiket eddig ugyebár nem olvastam, de így annyira nem is bánom, mert így most nem tetszene annyira. Persze alap, hogy ezek után már a könyveket is elolvasom, hogy szélesebb körű véleményem legyen róla, és úgy szimatolom, hogy ez egy elég jó fantasy korszaknak ígérkezik majd az érettségi miatti kötelező olvasmányok fárasztó mocsara után. A Ha\Ver eszméletlenül meglepett, ugyanis eddig soha nem voltam oda a szuperhősös filmekért, ez viszont valahogy nagyon is bejött, most pedig nem tudom eldönteni, hogy csak a horizontom tágul filmek terén, vagy az ízlésem lesz egyre rosszabb ennyi film után. A High School Rock szintén egy olyan film volt számomra, amiért éltem és haltam, ez is úgy magába szippantott, hogy végig énekeltem, amit tudtam, és egyszerűen csak jól éreztem magam a nézés közben. A dalok pedig úgy megtetszettek, hogy vagy harmincszor meghallgattam őket azóta. Egy "érdekes" választás is becsúszott, ugyanis megnéztem a Karácsony kis szépséghibával című filmet is, ami nem pont a márciusba illik, de nagyon tetszett.

A Dől a Moné!-tól én őszintén jobbat vártam, főleg mert Collin Firth, és az ő filmjei általában jók, ez viszont az olcsó szórakoztatás kategóriájába esett bele. Túl volt akciózva és bonyolítva. Egy bébiszitter naplója. Nem volt túl nagy szám, nem volt se nem rossz, se nem jó, egyszer nézős kategória. A koszorúslányok bosszúján én irtó jól szórakoztam, azonban ez sem ütötte meg azt a szintet, hogy többször is megnézzem. Az Anna Karenina mint filmileg, mint történetileg okés volt, azonban az az egy problémám volt vele, hogy egyszerűen nem bírtam a filmet. Mármint a cselekményszált. Szerintem egyszerűen undorító és túljátszott volt az egész az összes fél részéről. Persze minden másban tökéletes a film én csak az egész történettel nem vagyok kibékülve, amiről egyébként egy insta-posztban is beszélek. Ha már egyszer eltértem a karácsonyival, akkor miért ne térjek el azzal, hogy megnézem a Boszorkányváros 2-t, amit gyerekkoromban adtak egy párszor a mesecsatornán , ami akkor vagy Disney vagy Jetix volt, franc tudja már, és kicsit nosztalgiáztam vele. A Mindenki megvan kicsit szívszorító volt, elég szomorú volt látni ezt a hazugságot a gyerekek közt, és azt, hogy az apjuk tényleg csak szeretné látni őket, ami kicsit fájt még nekem is. A Fordított felállásról, azonban még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e, persze lehet, hogy csak a színészek miatt vagyok így, mert egy jó párat kedveltem közülük, szóval lehet, hogy csak ezért tűnt jónak a film. Mondjuk az ötlet sem rossz, azonban én jobban örültem volna, ha ezt egy kicsit máshogy csinálják meg. Az Amish Grace egyike azoknak a filmeknek, amiket tipikusan csak egy kihívás kedvéért nézek meg, ráadásul tuti, hogy nincs magyarul fent, de még csak egy angol felirattal sem. Szóval megnéztem originalba, minden segítség nélkül, és én magam is meglepődtem azon, hogy megértettem. Érettem a szöveget, a történetet, mindent, amit meg kellett. Az elején, meg úgy általában nem igazán vagyok oda ezért a kultúráért, azonban a film végére sikerült megkedvelnem a sztorit, és persze azért tegyük, hozzá, hogy néhány szereplő is rásegített.

Ha már március, meg tavasz, végre felkerült a Csajok szabadon magyar verziója, amit már elég régóta meg szerettem volna nézni, egyértelműen a szereplőgárdája miatt. Elképzelhetetlenül polgárpukkasztó film lett, mit ne mondjak. Ráadásul nagyon nem ilyen történetre számítottam az is biztos. Nem is tudom, hogy erre mit kellene mondanom, mert az igazság az, hogy jó is volt, meg nem is, de talán a legjobb szavak rá mégis azok, hogy rohadtul megdöbbent volt számomra. És nem tudom, hogy milyen dilibogyót szedtek azok a csajok a filmben, de hogy én biztos nem mentem volna el egy idegennel, akiről már ránézésre is süt a KÁOSZ, nagy betűvel, de az biztos, hogy elég ügyesen megoldották a végét, ezzel a kinyírok mindenkit dologgal. Újabb fantasy filmet adhatok a megnézett gyűjteményemhez, A pap - háború a vámpírok ellen egy teljesen másik perspektívát mutatott meg számomra ezzel a filmmel, ami azt hiszem, nagyon jól fog még jönni egy könyvemhez, és persze tegyük hozzá. A szereplők, na igen. Eléggé bírom ezeket a színészeket. A J.K. Rowling sztoriról soha nem hittem volna, hogy tetszeni fog, úgy kezdtem neki, hogy láthatunk egy jó unalmas dokumentumfilmet valakinek az életéről, habár nem is csak valaki, mert J. K. Rowling azért rohadtul J. K. Rowling, és elképesztő, hogy mennyi mindent ért el. Ezelőtt is messziről csodáltam, de ez után a film után csak még jobban rajongok érte. A #sohavégetnemérős megint egy olyan film volt, amiért éltem haltam. Tény, hogy imádom a Wellhellot, na de, hogy ennyire, hogy lehet szeretni egy bandát. Ennél a filmnél is az történt, hogy végig mosolyogtam, ugráltam és énekeltem a filmet, mert egyszerűen csak jó volt, és boldoggá tett. Persze azért nem minden film volt csupa móka és kacagás, hiszen az Egy kutya négy élete olyan szinten megható volt, hogy már húsz perc után jöttek az első könnyek, amik pár perc alatt sikeresen el is múltak, aztán ment tovább a film, és mikor egy órához érkeztünk, onnantól már nem volt megállás, a végéig sírtam. Egyszerűen csak olyan értékeket vonultatott fel a könyv, olyan élethelyzeteket, amiket nagyon át tudtam élni, és azt hiszem egy kicsit gyászoltam is a saját állataim elvesztését az évek során, és elbúcsúztam azoktól, akiktől jobban el kellet volna búcsúznom, vagy soha nem is volt rá alkalmam. Ez a film szerintem mindenkit sírásra késztetne, mert egyszerű szomorú és csodálatos. Abszolút újranézős lesz, főleg ha éppen sírni szeretnék.

Persze azért néhány kisfilmet is megnéztem, a nevükre kattintva ti is megnézhetitek őket:

Most még mindig kötelező lázban égek és durván egy hónapom van rá, hogy elolvassam az összeset, így jelenleg hármat is olvasok egyszerre. Már jó régóta szenvedek vele az az igazság, egyszerűen nem haladok vele. Ottlik Iskola a határon című könyve számomra túl egyhangú, és habár meg kell mondanom, hogy Weöres Psyché-je elég szórakoztató még nem volt időm tovább olvasni, de a három közül szerintem őt fogom befejezni a leghamarabb. Borbély Szilárd Nincstelenek című könyvére pedig egyszerűen szavak nincsenek. A magyaros barátaimmal is beszéltük, hogy ennél vulgárisabb, undorítóbb könyvet régen olvastunk, számomra ezért is nehéz a vele haladás, mert egyszerűen nincs gusztusom tovább olvasni.

Az írást sajnos még mindig hanyagolnom kell, csak néha-néha születik egy-egy dal vagy versfoszlány. Habár ha a társadalom ismeret érettségi projektemet és a szóbeli tételek kidolgozását is ide vesszük, még akkor is azt kell mondanom, hogy pocsékul állok, már sokkal előrébb kellene haladnom, szóval elég rendesen elszúrtam, ezt talán megjegyezhetem itt magamnak.

Az elmúlt pár napban teljesen rákattantam a Pretty Girl című számra, fogalmam sincsen, hogy miért, de nagyon tetszik a szövege, valahogyan nagyon jól kifejezi, hogy mi játszódik le bennem néhanapján.

A hónapban három sorozatot néztem, azon kívül, hogy három rész erejéig leültem a húgommal Spongyabobot nézni, és közben azon gondolkoztam, hogy én miért is szerettem ezt a mesét. Szóval folytattam a Dr. Csontot, azt hiszem már a negyedik évadot nyüvöm belőle, de egy kicsit félretettem a This is Us kedvéért, amiről viszont tényleg nem tudom eldönteni, hogy akkor most tetszik-e vagy mégsem. Megnéztem az első évadot, de még feldolgozom ezt az egészet. A Red Band Society viszont már határozottan tetszik, sajnos már csak egyetlen egy rész van hátra belőle, és bosszankodom, hogy miért is kaszálták el a sorozatot, nem igaz, hogy egy második évadot ne élt volna meg. Teljesen tinisorozat, habár nem tipikus, viszont szerintem egész jó tanulságokat is hordoz számunkra.

A hónap Youtube-videója a csatornámról:

No megjegyzés

Ahogy bizonyára már az egész világ tudja, Stephen Hawking 76 év után úgy döntött "feladja" kutatásait és örök nyugalomra bocsájtja fejét. Persze képletesen, hiszen azért a halálról nem dönthetett. Eredetileg még szerdán terveztem megírni ezt a posztot, így is másfél hetes kimaradás volt a betegségem miatt, így úgy gondoltam ennyi még csak nem árt. Szóval itt vagyok, itt gubbasztok az ágyamon és próbálom kitalálni, hogy mit is írjak most le.

Azt hiszem kezdem a szokásos agyzsibbasztó szövegekkel, mint az, hogy hihetetlen, hogy elvesztettünk egy ekkora elmét, halála szörnyű űrt hoz a világunkba, amelyek valamely szinten igazak is. Ez a poszt most nem azért születik, hogy kritizáljam Hawkingot, nem is azért, mert az egekig magasztalnám, egyszerűen csak úgy érzem szüksége van egy kis megemlékezésre, még egy ilyen kis bloggertől is, mint én.

Az élete persze a sok cikk és Wikipédia oldal alapján nem lehetett egyszerű. Először a nélkülözés, az állandó lenézés, miszerint nem lesz belőle semmi, mert nem volt jeles tanuló. Na és? Nézzetek rá. Sokkal többet ért el az életben, mint a legtöbb jeles tanuló a középiskolában. Szomorú, mennyire a jegyeink alapján ítélnek meg minket, holott az csak egy szám, amellyel rendszerbe próbálnak sorolni minket, és a valódi tudásunkat egyáltalán nem tükrözi.

Azt hiszem elmondatjuk, hogy Stephen Hawking szerencsés csillagzat alatt született, és úgy is halt meg. Híres tudósok évfordulóján elhunyni szerintem elég nagy "megtiszteltetés" volt számára. Mi tagadás, belőle is egy világhíres tudós lett, nem is akármilyen.

Rengeteg dolgot köszönhetünk neki, amitől a világunk egyre előrébb haladt. A nagy bumm elméletet igazolta az általa felfedezett fekete-lyukakkal, minek tiszteletére a fekete-lyuk eseményhorizontjából áradó sugárzást, Hawking-sugárzásnak nevezték el, ami egy hatalmas nagy megtiszteltetés. Valamit elnevezi egy emberről az egyik legnagyobb elismerés az én véleményem szerint. Ilyenkor is eszmélek rá, mennyi mindent nem tudunk, mennyi minden tudás hiányzik belőlem, hogy nem vagyok én se más, csak pár apró részecske az univerzum müzlis táljában. Az a rengeteg tudás, amelyet mi birtoklunk, mégis oly kevésnek tűnik ahhoz képest, ami létezik, de még mi nem jöttünk rá. Évszázadokkal ezelőtt el sem tudjuk képzelni, hogy élhettek azok nélkül, amik nélkül ma elég nehezen boldogulnánk és biztos vagyok benne, hogy pár évszázaddal később, mikor már fejbe táplálják a történelmet egyenesen és nem órán - krétával a táblán tanítják meg a napi leckét, rólunk is ugyanez lesz. Egy ilyen fejlett világ, hogyan volt képes olyan fejletlenül élni?

Hawking véleménye szerint kifejezte, hogy időutazás nem létezik, amit egy partival igazolt, amin senki nem jelent meg, én azonban ezzel kapcsolatban még mindig szkeptikus vagyok. Annyi mindent bizonyítottak már, annyi minden nyert már értelmet az életben, amiről mindenki csak azt hitte, hogy mese és ábránd, hogy én egészen biztos vagyok benne, hogy van rá mód, van rá lehetőség arra, hogy utazzunk az időben, azonban még nem most. Nincs olyan fejlett technológiánk amely erre lehetőséget adna. Bár most buta emberként én is elkezdhetem ezeket a dolgokat, mégis hiszem, hogy az álmainkkal nagyon sokra visszük még, akár ez is kulcsa lehet majd annak, amikben én már régen hiszek.

Stephen erősen ajánlotta az űrutazást, véleménye szerint egyetlen bolygón veszélyes az embernek élnie, muszáj terjeszkednie a világegyetemben, amivel én teljesen egyet tudok érteni. Annyi film és könyv készült már ezzel kapcsolatban, ha ezeket vennénk alapul és összegyúrnánk belőle a valódi részeket, egészen biztos vagyok benne, hogy sikerülne egy olyan opciót alkotnunk, amely megváltoztatja az egész világot.

Stephen Hawking nem csak a kozmológia de a család terén is remekelt. Ha jól tudom három gyermeke született ( ha nem, akkor javítsatok ki kérlek), és két feleségétől is elvált. Mondjuk azért ez szomorú, az egyik megcsalja a másik bántalmazza a beteg férjét. Azért ez kicsit durva és kegyetlen az én véleményem szerint.

Lenyűgözőek azok a dolgok, amiket ő tett a világért, amiért annyival előrébb jutottunk, amiért megalkotta a mindenség elméletét, amiért további tudást adott a leendő emberiség tudósainak. Ha pedig itt tartunk, két nagyszerű film is született Stephen Hawkingról, én csak az egyiket láttam, amely elég jól bemutatja nekünk a tudós érző oldalát (szóval, aki kőkemény tudományt nézne, annak nem ajánlom). Szóval ha valaki kíváncsi lenne rá, Eddie Redmayne főszereplésével 2014-ben megjelent A mindenség elmélete című film, amely szerintem elég közel hozza az emberhez Stephen Hawkingot, legalábbis sokkal jobban meg tudjuk érteni, hogy min is ment keresztül, hogy miért is olyan, amilyen. Persze a betegségéről egyáltalán nem ő tehet, mégis egy hatalmas személyiség volt azon kívül is. A film főképp romantikus irányba szövi a történetet, maga a film is egy dráma, amely alapjában véve nem a kedvenc műfajom, de egész kedvesen csinálták meg. Mondjuk én az ex felesége iránt hatalmas gyűlöletet érzek, egyszerűen nem bírom elhinni, hogy megcsalta. Azon kívül Eddie Redmayne alakítása fantasztikusan jó, tényleg olyan élethűen játszik benne, mintha ő lenne beteg.

Szóval én ezzel a kis cikkel búcsúzok egy remek elmétől, egy hatalmas embertől, aki sokkal előrébb vitte az emberiséget, még ha ezt sokan nem is tudják.

No megjegyzés

Kedves te, aki éppen most ezt olvasod!

Hogy vagy? Hogy telt a napod? Mit csináltál mostanában? De legfőképpen. Hogy érzed magad? Mert ez számít most a legjobban. Ha rossz napod volt, csak figyelj rám egy pár percre légyszíves.

Ahogy ez lenni szokott. Valaki megint felidegesített. Valami nem úgy alakult, ahogyan tervezted. Esetleg stresszes vagy az elkövetkezendő időszak miatt. Megértem. Mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében. Ahogy a jó is ellátogat az életünkbe, a rossz is el fog. Ez az életünk velejárója. Legyen gyász, legyen harag, legyen végtelennek tűnő szomorúság, vagy sivatag méretű kilátástalanság. De ez mind el fog múlni. Mert mindig minden változik. Lehet, hogy most rossz napod volt. Lehet, hogy most nem tudtál leülni az egyetlen szabad helyre a buszon, mert valamelyik öreg nénikének elfáradt a bevásárlótáskája és meg akart pihenni, vagy nem érted el a buszt, mert a közlekedési dugó, a fránya lámpa, vagy a tanár megint nem engedett ki időben az óráról. De ez nem marad mindig így. A néni csak arra vár, hogy megkérdezzék, szabad-e a hely. A dugóról sem a buszsofőröd, sem a két autóval előtted haladó vezető sem tehet, ahogy a közlekedési lámpák rendjét se mi irányítjuk. A tanár meg csak szeretne tanítani, és mikor majd húsz perccel hamarabb fog elengedni, magad is meglepődsz majd, hogy milyen jó érzés nem sietni. Állj meg egy percre, és nézz szét magad körül! Hát olyan rossz ez a világ? Talán rossz a madárcsicsergés, vagy a tavaszi napsütés melengető sugara? Annyira rossz a friss levegő vagy az ég kékje? Lehet, hogy most inden rossznak tűnik. Minden kopárnak, és ellened valónak. De ez soha nem volt így. A világ nincs ellened, csupán a gondolataid. Egyedül érzed magad, kívülállónak. Nem illesz a közösségedbe. Pedig lehet, hogy ez nincs is így, csak a gondolataid és a komfortzónád szab gátat annak az életnek, ami neked lett kijelölve. Ne félj néha kockáztatni! Ha rossz napod van, ne aggódj! Ne duzzogj, ne beszélj csúnyán csak vegyél egy nagy levegőt. Na, vettél már egy nagy levegőt? Nem? Akkor mire vársz? Most tedd meg! Oké, most szépen tartsd bent egy kicsit a levegőt. Számolj el lassan hétig, majd magadban számolva háromig lassan engedd ki. Aztán számolj el tízig, közben csukd be a szemed. Érzed azt az illatot? Igen, pont arról beszélek. A kedvenced. Megnyugtat, és elrepít egy csodálatos emlékbe. Mosolyogj egy kicsit rajta, a nosztalgiázás nem feltétlenül rossz. Mosolyogj, hogy minden jobb legyen. Szépítsd meg a világot a mosolyoddal. Szépítsd meg a mosolyoddal a tested és a lelked. Mosolyogj, hogy jobban legyél. Tudom. Nehéz. Főleg amikor szétcsattansz a dühtől, az elfojtott indulattól. De a düh, a harag csak megbetegít. Megfertőz, végig járja a tested minden porcikáját, behatol a lelkedbe és fészket rak benned. De a mosoly, a pozitív gondolatok meggyógyítanak téged és a körülötted levőket. Fel a fejjel, nem vagy egyedül. Mindenkinek vannak rossz napjai. Nekem is, neked is, a szomszédodnak is, vagy annak a srácnak is, akit minden nap látsz a villamoson. De ettől még nem fog összedőlni a világ. Megy minden tovább a rendes kerékvágásban. Csak egyél egy forró fürdőt, igyál egy meleg teát. Nézd meg a kedvenc sorozatodat, filmedet. Olvass egy hangyányit. Simogasd meg a cicádat, kutyádat. Kuckózz be egy meleg takaróba. Sírj egy kicsit. Nevess egy kicsit. Kiabálj!Suttogj. Énekelj! Amit csak akarsz. Hiszen mindig lesz melletted valaki aki segítsen. Még ha úgy is tűnik, hogy nem. Létezik a segítség, ne félj használni. Vannak emberek akik igenis törődnek veled. És még ha néha lehetetlennek tűnik is, de vannak olyanok, akik szeretnek téged, még ha te nem is tudsz róla.

Szóval fel a fejjel, és bátran az árnak.

Ölel, Készy

No megjegyzés

Kedvenc bejegyzéstípusom, amikor végre összegyűjthetem nektek, hogy miket is néztem és olvastam, hogy mivel töltöttem az időmet, a sulin és a tanuláson kívül. Ez a Művelődő számomra pedig még izgalmasabb, ugyanis egy "rövidke" vlogot is készítettem nektek, amit a bejegyzés végé meg is tekinthettek :)

Ebben a hónapban eléggé megszenvedtem a könyvekkel, ugyanis most nem "örömből" olvasgatok, hanem nagyban benne vagyok az emelt magyar érettségihez szükséges könyvek elolvasásában. Hála az égnek, egy hónapon belül sikerült befejeznem Bulgakov Mester és Margarita című könyvét, amit nem értek, hogy mégis hogyan tetszhet másnak. Nagyon morbid, ahogyan egy Jézus-Sátán vonalat boncolgat végig a történeten, az, hogy tele van kimondhatatlan orosz nevekkel. Egyszerűen ez nagyon nem az én olvasmányom volt.

Persze azért haladni kell a többivel is, így még februárban kettőbe is belekezdtem. Weöres Sándor Psyché könyvét, és Borbély Szilárd Nincstelenek című művét még jelenleg is olvasom.

A filmek azért még így is szerves részét képezték a napjaimnak, így megint sikerült megnéznem egy jó adagot.

Rövidfilmeket is megnéztem egy párat, ha ti is szeretnétek pár percnyi cukiságot látni, a nevükre kattintva megnézhetitek őket:)

Rövidfilmek: Mixer Minyonok, On The Same Page, Last Shot, Nuit Blanche, Paper Attack, Course of Nature, Dream Catchers, Devils, Angels & Dating,

Elég sok film elnyerte a tetszésemet szerencsére. Imádom a Drew Barrymore és Adam Sandler féle párost, szuper jó alakítást hoztak össze a Kavarásban, nagyon bírtam ezt a tipik romantikus nyáladzást. A Derült égből szerelem sem volt más, már láttam egyszer azt hiszem, de nem volt rossz dolog újra nézni. Ha már pedig moziban megnéztük családdala második részt úgy, hogy az elsőt nem is láttam, ideje volt bepótolni a Megjött Apucit, amin nagyon jól szórakoztam. Soha nem gondoltam volna, de szerintem az egyik legjobb film, amit a hónapban láttam az az xXx: Újra akcióban volt. Rendkívül érdekes, és izgalmas volt, pedig azt hittem, hogy nem fog tetszeni. Az Utazók számomra evidens volt, hogy tetszeni fog, hiszen mindig is nagyon bírtam a poszt-apokaliptikus világot, mindent, ami fantasy vagy ami az emberiség jövőjével kapcsolatos. A Halálkúráról nem is kell beszélnem, ha kíváncsiak vagytok a véleményemre IDE kattintva, elolvashatjátok, hiszen már hoztam róla egy rövidke beszámolót. A szabadság ötven árnyalatát is a moziban néztem meg, bár az első kettőtől nem voltam elájulva, el kell, hogy mondjam, hogy a harmadik részt nagyon oda rakták, tényleg ez sikerült a legjobban mind közül.

A 16-love számomra csak egy kis nyelvgyakorlásnak volt jó, valamint még sosem láttam olyan filmet, ami a tenisz köré épített volna, de egész jó volt.

Akadtak olyan filmek is, amik nem voltak se jók, se rosszak. Élveztem végignézni őket, azonban nem érzek késztetést arra, hogy bármikor is újra nézzem őket. A lány és a farkas egy jó kis thriller-fantasy volt,a Tan-túra szokásos tingli-tangli Disney film, és habár a Joy inspiráló volt, és Jennifer Lawrence játéka remek, mégsem fogott meg.

Serena, A vonzás szabályai, Megváltás, anyám!, Kedves Lemon Lima

Aztán sajnos összegyűlt egy kupac is, ami egyáltalán nem tetszett nekem, nem is akarok róluk véleményt írni, mert mindenkinek más az ízlése, nem akarom elvenni a kedveteket a megnézésüktől.

A hónapban két sorozatot néztem, az egyik egy történelmi sorozat volt, A fehér királyné. Furcsa, mert én annyira nem vagyok oda a történelmi filmekért vagy sorozatokért, ez azonban nagyon elnyerte a tetszésemet. Olyan élethűen, és közvetlenül mutatja be nekünk Angliát. És csupán tíz részből áll az egész. Hihetetlen, mennyire tetszik, el nem tudtam volna képzelni eddig, hogy egy történelmi sorozat, ennyire belopja magát a szívembe

A másik sorozat az a régi, gyerekkori kedvencem a Dr. Csont, ami annyi részt és évadot élt már meg, hogy úgy döntöttem elkezdem az elejéről nézni. Nem tudom, miért, valahogy egészen kicsi korom óra imádtam ezeket a sorozatokat, amiben bűnügyeket kell felderíteni és imádom a Booth és Bones féle párost *-*

A hónapban nagy erőkkel a latin délutánra készültem, ahol idén másodszorra és egyben utoljára léptem fel(végzős ártalom), Louane Si t'étais la című számát énekelgettem állandóan, vagy ha nem azt, még mindig tarol nálam a Havana. Ja, és ha kíváncsiak vagytok a fellépésemre, akkor IDE kattintva meg tudjátok nézni azt.

Ebben a hónapban sem volt túl sok időm az írásra, jobbára unalmasabb órákon írtam pár verset, amik nem is lettek olyan szörnyűek, valamint valamelyik nap elkezdtem, egy szerintem egész jó dalt írni, bár, hogy mi fog kisülni belőle, arról fogalmam sincsen.

És a Vlog :)

No megjegyzés

1 megjegyzés

A mindennapok sűrű időbeosztása néha eléggé megviselheti az embert. Amikor egyik helyről a másikra kell szaladgálnod, amikor még oda sem értél, de már menned kell. Nem kellemes dolog állandóan mozgásba leni úgy, hogy magadra nem szakítasz időt. És idővel az emberek egyre idegesítőbbé válnak, lassan pedig utálod azt is, ha csak valaki belép az üres szobába. Irritál mások közelsége, és nem szeretnél mást, csak tíz csöndes percet EGYEDÜL!

A mai napon néhány relaxációs tippet hoztam nektek, hogy hogyan kapcsolj ki, és töltsd fel magadat a szabad óráidban

1. Séta

Legyen az egy erdőben, az utcában, egy parkban vagy csak a kertben, egy kis séta mindig csodákat tud tenni az emberrel. A friss levegő kellően kitisztítja a fejünket, és időt szánunk arra, hogy tisztázzuk a bennünk rejlő érzelmeket és gondolatokat. Azonkívül, egy kis séta az egészségünknek is jót tesz. Csak csöndben a gondolatainkba merülve, vagy fülessel a fülünkbe, mindkettő ideális arra, hogy tisztázzuk a fejünkben lévő káoszt.

2. Hosszú relaxációs fürdő

A tapasztalat beszél belőlem, szóval tudom, milyen jó érzés megengedni egy kád meleg vizet, közölni a világgal, hogy hagyjon békén, és egy kellemes habfürdővel ellazulni, miközben gyertyafénynél bort kortyolgatsz. Mert a bor jót tesz a vérkeringésnek -persze szigorúan csak ha nagykorú vagy;)-, a forró fürdő pedig ellazítja a begörcsölt izmaidat egy stresszes nap után. Ilyenkor csak tiéd a világ. Maradj csak szimplán csöndben, és hallgasd a víz rezzenéseit, amikor megmozdulsz, vagy élvezd a háttérben halkan szóló fülledt dalokat, miközben egy jó arcmaszk kíséretében kielemzed a napod egyes részleteit. Persze a rohanós hétköznapokban sokszor nincs idő ilyenre, de néha nem árt egy "Csak én" estét beiktatni, amikor a lelkünket és a testünket is ellazítjuk.

3. Lassú főzés

Lehet, hogy másokat igen felidegesít, engem viszont nagyon meg tud nyugtatni. Maga a procedúra, hogy elmegyek és bevásárolok, kiválogatom a megfelelő alapanyagot. A receptet tetszés szerint kiválasztom az internetről, aztán nekivágok. Beteszek egy jó kis playlistet és nekiállok főzni. Nem az a lényeg, hogy minél hamarabb elkészüljön, itt azon van a hangsúly, hogy mindent precízen és pontosan elkészítsünk. A végeredmény pedig úgyis csodás lesz.

A főzés azért jó, mert kikapcsolt, és eltereli a gondolataidat a mindennapok nehézségeiről, ráadásul még a főzőtudományod is javítod ezzel a tevékenységgel, nem is beszélve az elkészült ételről, amit majd egy pohár ital mellett lassan elfogyasztasz.

4. Olvasós pillanatok a kedvenc teáddal és takaróddal

Szerintem nincs is jobb dolog a világon, mint megfőzni egy lábas meleg teát, majd egy dekoratív bögrébe töltve leülni egy nyugodt kis pontra a szobában, betakarózni, és elmerülni egy könyv sorai között. Hihetetlen milyen vizuális élményben lehet részünk, ha kicsit megerőltetjük az agyunkat- mert ugyebár az olvasással javítjuk szellemi teljesítményünket, növeljük szókincsünket és kreativitásunkat is fejlesztjük, amellett, hogy segít a helyesírás tökéletes elsajátításában - és bámulatos milyen sok világba eljuthatunk ezáltal. Számomra ez az egyik legkikapcsolóbb dolog az összes tevékenység közül, ugyanis ilyenkor tényleg repül velem az idő, és olyan élményekben lehet részem, amikben teljesen átlagos "nem olvasok, mert nem menő" stílusú emberek soha nem fognak részt venni.

5. Filmezős nap egy teljesen más valóságért

Amikor tényleg nincsen semmihez sem kedved, és szeretnéd kioffolni a világot egy napra, csak állítsd némára a telefonod, pattogtass ki egy kis kukoricát és tarts egy hatalmas filmmaratont. Én javaslom, hogy válts a műfajok között, egy vígjáték után jöhet egy jó kis akciófilm, majd utána egy romantikus film, aztán egy dráma, végül egy horror, és egy aranyos animációs kisfilm is belefér az egészbe.

Képek forrása: WeHeartIt

Ti mit szoktatok csinálni, amikor magányra vágytok?

No megjegyzés

Rengeteg cikket láthatunk év elején, hogy milyen divattrendek és kiegészítők fognak nagy szerepet játszani a következő évben, és arról is olvashatunk, hogy mik távoznak lassan a köztudatból, és habár a bomberdzsekik, chokerek és váll nélküli felsők világa leáldozni látszik, én még mindig ugyanolyan lelkesedéssel viselem őket. Azonban, a mai nap elhoztam nektek 5 olyan ruhadarabot, színt és kiegészítőt, amelyek egészen biztosan nagy szerepet játszanak majd az idei év divatvilágában!

Virágok

Visszatért a virágminta! Egy időben nagy kedvencem volt, aztán már csak nagyon ritkán hordtam, végül már sosem. De most minden virágmániás örülhet, ugyanis a virágok nem csak a fákon, de a ruhákon is megjelennek majd. Lehet, hogy én is előkeresek néhány régi felsőt :)

Pasztell és lila

Mind a pasztellszínek, mind a lila (ami ugyebár a pantone hivatalos színe lett 2018-ban) hódítanak idén! Néhány púderrózsaszín, vagy babakék darab, pár pasztell lila felső és te leszel ennek a trendnek a királynője! ;)

A fehér és a trapéznadrágok

A pasztell színek mellett, ugyancsak kifinomultabb vizekre evezünk, ugyanis a fehér is előtérbe kerül ebben az évben. Gyönyörű, és visszafogott, minden alkalomhoz illik, ráadásul mindenhez megy.

Ebben az évben a trapéznadrágok is nagy szerepet kapnak, és habár én nem vagyok túlságosan oda értük, meglátjuk majd, hogyan alakul a kínálat.

Hatalmas fülbevalók

A tavalyi év második felétől egyre több világsztár fülében láthatjuk ezeket a hatalmas csodákat, és innentől kezdve egyre nagyobb színteret kapnak, főleg, hogy kiegészítő terén egyértelműen a hatalmas, karikás fülbevalókon lesz a hangsúly. Nálunk is egyre elterjedtebb, a legtöbb márkabolt kiegészítő kínálatában százával találhatunk belőle. Bár, az osztályfőnököm mesélt egy igen érdekes történetet, miszerint úgy jártak a diszkóba csajozni, hogy akinek ilyen fülbevalója volt, az biztos volt egy menetre, nos... Igen, ezért sem vagyok oda annyira, nálam maradnak a szolid fülbevalók.

Márka feliratok mindenütt

A márka feliratok egy időben cikinek számítottak, de ma már teljesen elfogadott dolog, ha például a pólót nem díszíti más, csak egy gigantikus Adidas felirat. Nos, akik szeretnek ilyet hordani, azok ennek örülhetnek, ugyanis pólók terén virágok és a fehér szín mellett, ez lesz a közkedvelt :) Én személy szerint örülök neki, mert rengeteg összeállításban használhatjuk őket, kényünk kedvünk szerint :)

Neked mennyire tetszenek ezek a trendek?

No megjegyzés

Ha bárki is Útvesztő fan, vagy Dylan fan, bizonyára nem fogja kihagyni ennek a filmnek sem a megnézését. Már a második részt is moziban láttam, számomra evidens volt, hogy erre is be kellesz ülni. Barátnőmmel úgyis mindketten Útvesztő fanok és Dylan mániákusok vagyunk, szóval számunkra ez kihagyhatatlan volt.

A bejegyzés erősen SPOILER-t tartalmaz, ennek tudatában olvasd tovább!

Az útvesztő-trilógia nagyszabású befejező részében a Futárok, élükön Thomasszal, végső s egyben legveszélyesebb küldetésükre indulnak. Hogy megmentsék barátaikat, be kell törniük a VESZETT fennhatósága alatt álló legendás Utolsó Városba, ami a korábbinál is halálosabb útvesztőnek bizonyulhat. Aki élve kijut, választ kap azokra a kérdésekre, ami a kezdetek óta foglalkoztatják a Futárokat.

Talán kezdjük a legelején, és amit minden alkalommal, azt most is leszögezem. Tudom, hogy soha nem szabad összehasonlítani a könyvet a filmmel, ez egy íratlan, de mindenki által ismert szabály, azonban észrevétlenül is fedeztem fel azokat a különbségeket, amiket talán nem kellett volna. Ha külön nézem a filmet, a könyvtől, akkor nagyon jól átírták, de ez valahogy szokássá vált a filmiparban, hogy míg az első részt nagyon jól lekopírozzák filmben, a végére egy teljes átiratot láthatunk, amelynek csupán a történetvezetése és a végkifejlete emlékeztet minket a könyvre.

Itt is ez volt, már a második rész is eléggé eltért, na de ez! Konkrétan szinte semmi nem volt a könyvből, hanem egy új cselekményvázlatot alkottak.

Persze Newt halála, Teresa és Thomas szomorú elválása, Gally megjelenése benne volt, a fő pontok, amely alapján az egész halad, de azért sok kivetnivaló támadt bennem. Rögtön a legelején, amikor Minhot akarják kiszabadítani, akkor el is viszik a vonatot, amiben Minho benne volt, akkor mégis, hogyan maradhatott ott? Oké, értem én, hogy még évekkel ezelőtt olvastam a könyvet, de azért nem annyira régen, hogy ne emlékezzek ilyen dolgokra! A másik dolog, ami nagyon zavart, az a legvége. A könyv szerint egy teljesen más világba (ha jól emlékszem) találnak menedékhelyet, vagy valahogy így, nem egy szigeten, ami azért engem eléggé zavart. Olvasás közben is zavaros volt a vége, de így ez pláne nem segített abban, hogy megértsem, mi is folyik itt. Meg persze ez a lerohanjuk a várost, sem így volt, de mindegy...

A karakterekről. Csak pár fő karakter volt, mégis azt vettem észre, hogy mindenkinek megpróbálták a lehető legtöbb képernyőidőt adni, ezért is lehet az, hogy több mint két és fél órát ültünk bent a moziban. Nem mondom, hogy teljesen végigizgultam az egészet, de azért voltak ijesztőbb vagy lélegzetvisszafojtóan izgalmas jelenetek, amikor egyszerűen nem bírtál a székedben ülni, és úgy voltál vele, hogy oké, én ezt nem bírom, kimegyek, de azért mégis maradtál a székeden és tovább nézted. Szóval a karakterek. Thomas, a mi kis makacs hősünk tökéletesen férfivá érett Dylan O'Brian alakításában. A mártír hősi szerepet azért simán eljátszotta volna, de nem, azért tudtuk, hogy ő nem halhat meg :D Egyébként is imádom Dylan O'Briant, pedig az első két részben még nem tartottam jóképű pasinak, aztán a Teen Wolf után, minden egyes képkockánál amikor ő szerepelt, akkor enyhe fangörcsöt kaptam, hogy hogy nézhet ki ilyen jól a pasi (pedig még csak nem is voltak sikamlós részek :( Kár, hogy nem vette le a pólóját, erről még mindig tartom a véleményem. De még mindig fantasztikus színész, nem hiszem el, hogy ennyire kevés filmben játszik.

A két legfőbb női karakter Brenda volt, és a Kaya által alakított Theresa. És meg kell mondanom, egyiktől sem vagyok elájulva. Persze Kayában vagy egy kis Kristen Stewart kinézetre, és a karaktere is egy okostojás, aki annyira meglepődik mindenen, hogy mégis csak megkérdőjelezzük agyi képességeit, de belevaló csaj volt. Igaz, számomra a könyvben sokkal szerethetőbb karakter volt, mint itt, bár voltak pillanatok, amikor kedveltem, de a legtöbb jelenetben ki nem állhattam.

Brenda elméletileg sok embernek volt szimpatikus, azonban nekem se a történetben, se itt a filmben, nem lopta be magát a szívembe, engem kifejezetten zavart.

Összességében véve, azt kell mondjam, hiába mondtam el szerintem elég sok negatív dolgot ebben a posztban, de nekem nagyon tetszett a befejező rész, habár nem azt kaptam, amit vártam. Igaz, ennek a vége valamiért mégis jobban tetszett, mert a könyvnek utáltam a végét, ezt valahogy mégis jól adták el. Lehet, hogy csak a kétéves szünet és Dylan balesete miatt tűnik az egész sokkal jobban kidolgozottnak, vagy jobbnak, nem igazán tudom megmondani miért, de még a sok átírás ellenére is egy jó filmet láttam. Persze ez a rész már sokkal jobban az akcióra épült, az első két részben sem láthattunk túl sok romantikát, itt meg pláne nem, csupán azt az apró csókot a végén (amikor is jó hangosan megjegyeztem a moziban, hogy mekkora mázlista a csaj), de a Thomas Theresa iránt érzett szerelme mégis ott terjeng a háttérben. Egyértelmű kedvenc volt tehát, amikor megkérdezték Thomastól, hogy szereted őt? Mire azt válaszolta, hogy nem tudom :D