Elég sokat gondolkodtam, hogy végül azt a másik két napot is belevágjam vagy ne, de megtettem, mert úgy gondoltam, csak így kaptok teljes képet, ha már az első nap végén beharangoztam :D
Néhány darab más ismerős, néhány dolognak az újabb változatát kóstoltam meg, és megízleltem olyan darabokat is, amiket már régóta ki szerettem volna próbálni.
Az értékelésemet róluk meg is mutatom egy videóban, a végén pedig láthatjátok, hogy melyik lett a kedvencem :)
Eljött a ballagásom ideje, ezzel együtt pedig az érettségi időszak is, ami egyet jelent azzal, hogy a posztok száma egy darabig, vagy legalábbis június közepéig biztosan meg fog csappanni. Persze próbálok majd olyan aktív lenni, amennyire csak lehet, és legalább heti egy posztot hozni, de nem ígérek semmit, mert nem szeretném megszegni.
Ha már ballagásról beszéltünk, mostohaanyámat kifejezetten arra kértem, hogy engem Hádázni vigyen ballagásom alkalmából, mert iszonyat jó dolgokat lehet találni nagyon olcsón, és biztos, hogy egyik darab sem fog veled szemben jönni az utcán (főleg a crop topok terén nyerőek, imádok onnan haspólókat vásárolni). Tegnap már jócskán benne a délutánban meg is ejtettük ezt a bizonyos vásárlást, ma pedig magamat leptem meg néhány dologgal a Rossmannból.
Találtam egy teljesen új (konkrétan az árcédula sem volt róla leszedve meg ezek a dolgok) New Look barackszínű inget, ami igen, egy haspóló is egyben. Legelőször a színe miatt tetszett meg, meg van benne egy elegánsabb vonal is, ráadásul egyre jobban kedvelem mostanában az ingeket. Találtam egy American Appareal ruhát is, aminek talán egy kicsit extrém színe van hozzám képest, de majd úgyis találok rá alkalmat a nyáron, hogy viseljem.
A Rossmannban, ahogy említettem megleptem magam pár dologgal. Egy L'Oréal Colorista hajszínezővel, amit már nagyon régóta ki akarok próbálni, és még le is volt árazva, szóval úgy gondoltam miért is ne, és ugyanúgy jutottam az EOS citromos ajakbalzsamhoz is, ami 440 Ft-ra volt leakciózva - mert alapjáraton nem vettem volna meg, nekem nem ér annyit - már régóta kívánságlistás darab. Beszereztem egy barna szemöldökceruzát és egy setting spray-t is az Essencetől, amiket majd egy Első Benyomások Sminkvideóban akarok majd elsőként tesztelni sok más egyéb dologgal együtt.
Visszatérve a Hádára, találtam két extrémebb felsőt, a fekete Miss Guided felső szintén egy haspóló, ráadásul középen csak ilyen fekete kis zsinórok vannak, szóval fogalmam sincs mikor fogom én ezt felvenni, de tudtam, hogy nem hagyhatom ott. A leopárdmintás haspóló is egy out of comfort zone darab a számomra, erről sem tudom, mikor fogom viselni, de nagyon tetszik.
Találtam egy kék lenge Atmosphere inget is, aminek a nyakrészén szép kődíszítés van, és az ok, ami miatt nekem nagyon megtetszett, az volt, hogy a nemrégen történt kiöltözés hét alkalmával rájöttem, hogy nincs túl sok elegáns ruhám vagy felsőm, így illene párat beszereznem, ez pedig csak úgy megszólított.
Igen, szintén csak haspólókról beszélhetünk - ahogy ebben a haulban végig - egy fekete texturált volt az első, ami a boltban a kezem ügyébe akadt és nagyon tetszik rajta ez a fura minta. Az utolsó dolog pedig egy váll nélküli Topshop felső, és ehhez hasonlót már nagyon régóta szeretnék, szóval ezt sem hagyhattam ott, természetesen.
Ne tévesszen meg senkit se a sok film, vagy a sok sorozat, ezek mind pár nap termése, amikor muszáj volt egy kis agy-detoxot tartanom és 0/24-ben lazítanom egy kicsit. Persze az áprilisnak kedve volt ahhoz gyorsan fusson, így már csak kapkodom a fejemet, és végig a napok múlásával egyre stresszesebbnek éreztem magamat, ahogy közeledik az érettségi. Bevallom, eléggé félek tőle, nem tudom, mire számítsak. Nem is emlékszem sokra az áprilisból, bevallom, olyan gyorsan elrepült, pedig olyan jól elterveztem, hogy majd mesélek egy kicsit a poszt elején, hogy mi is történt velem. Ha érdekel valakit, végre voltam fodrásznál és befestettük megint a hajamat. Nem pont olyan lett, mint amilyennek képzeltem, de a napok múlásával egyre jobban tetszik. Körmösnél is voltam hónap végén, kaptam egy szuper ballagási körmöt, amit majd az instagrammon meg is nézhettek.
Az éneklés terén megint nem vagyok a toppon, csak így egy-egy dalt énekelgetek, ami valamikor eszembe jut, sőt mostanában talán Ella Henderson - Yours című száma és a Bandslamból a Someone To Fall Back On is nagyon a fejemben járkál, mert most hihetetlen mennyire nem vágyom mozgalmas dalokra, csak inkább ilyen mélabúsabb darabokra, amiken lehet jól sírni. Az írásra kompletten még mindig nem volt időm, remélem majd nyáron lesz egy kevés, de sikeresen befejeztem a társadalomismeret érettségi esszémet, ami miatt büszke vagyok magamra, ma le is fűzettem meg minden, már csak le kell adnom. És, ha már itt tartunk, hogy suli, meg lett a kettes matek próbaérettségi, szóval már nem félek annyira a totál bukástól. A hónapban csak két verset írtam, egy elég jól sikerült, megihletett az irodalom óra, a másik csak úgy jött magától, az már nem lett olyan szuper se. Az utolsó heteimet töltöttem a suliba végzősként, az utolsó hivatalos héten kiöltözve mászkáltunk, amitől lett egy-két vízhólyagom és feltört sarkam, de már javulgatok.
Ahogy közeledik az érettségi, úgy próbáltam magam behozni kötelezők terén, ami még mindig nem sikerült, mert még nem fejeztem be teljesen Weöres Sándor művét sem, se Ottlik Gézáét, habár azzal már egész jól haladok, és ezen kívül még van két kötelező, amibe bele sem kezdtem. Viszont elolvastam Tolnai Ottó könyvét, amelyről semmi pozitívat nem tudok nyilatkozni. Nem hozott semmi plusz tudást az életembe, viszont ilyen nyakatekert hosszú mondatokat is ritkán olvas az ember, és ennyi horvát nevet sem olvastam még. Borbély Szilárd könyve nagyon jó rálátással szolgál számunkra a kommunizmusról, azonban a nyelvezete számomra olyan trágár és undorító volt hogy sokszor nehezemre esett olvasni. Esterházy Péter Pápai vizeken ne kalózkodj című novellás kötetéhez nem tudom hogyan viszonyuljak. Komolyan, fogalmam sincs, mit csináljak vele.
A hónapban megnéztem pár olyan filmet, amiről szintúgy nem tudom eldönteni a véleményemet. A Soha ne engedj el egy elég friss film nekem, a napokban néztem, és habár az alap koncepció tetszik, de a film szerintem nagyon összecsapott volt abból a szempontból, hogy megint csak egy könyvadaptációról beszélünk, így aki nem olvasta - vagyis én például - az nem fog túl sokat érteni néha, vagy legalábbis nekem nem volt az egész sztori egyértelmű. A szerelem határán szintén egy olyan fim volt, ami tetszett is, meg nem is, tudom értékelni azt, amit át akar adni, de valahogyan mégsem jött át nekem az egész annyira, amennyire szerettem voltam. A Hercegek és Hercegnőket franciaórán néztük, és amennyire morbid is volt az egész, nekem annyira tetszett. A Minden kút Rómába vezet érdekes volt, de számomra tipikus egyszernézős vígjáték, a Vak-randi, már egy fokkal érdekesebb volt, de ez sem volt olyan hű de nagy szám. A Különös kívánság szerintem tipikusan elődje vagy elkezdője volt a testcserés filmeknek, látszik rajta, hogy 1996-os. Szintén francia órán néztük az Isten hozott az Isten háta mögött című filmet, amit nem utáltam annyira, mint amennyire hittem, hogy fogom, sőt nem is volt olyan nagyon borzasztó, de ahogy már feltűnhetett ez a film kupac a közepes kategória. A Szívem érted Rapes első és második részét is megnéztem, vártam, hogy legyen egy kis Step Up feelingje, és nem is volt rossz, azonban nem érte el azt a szintet, amit vártam volna tőle.
Ez a kupac pedig egyértelműen abba a kategóriába estek, amiket egyszerűen nem bírtam valami miatt. A szerelem és egyéb katasztrófák számomra annyira nem volt élvezhető, és annyira nem jött át, hogy nem tudtam élvezni egy kicsit sem, és a szereplőgárda sem volt számomra passzoló. A Center Stagenek őszintén eszembe sem jut a magyar neve, annyira nem hagyott bennem mély nyomott, még arra is alig emlékszem, hogy mi történt benne. És akkor ne is beszéljünk a Reszkessetek betörők! 4. részéről, ami olyan csapnivaló volt, hogy a fejemet legszívesebben a falba vertem volna. Nem találok szavakat erre a rettenetes kreálmányra. Az Isten hozta őrnagy úr egy hosszú irodalom óra termése volt, és engem valamiért annyira frusztrált az egész film, nem is tudom hogyan fejezzem ki magamat. A sztárkivetett egy nagyon gagyi romantikus sztori volt, már régebben is láttam belőle részleteket, és az egyik pakolgatós-főzős napomon meg is néztem a konyhában. Háttérhangnak tökéletes volt, azonban tényleg ez a sablon már annyira le volt még sablonosítva, hogy ahh. Ne, pls no. És lehet, hogy valakit meglep, de még soha nem láttam az Alice Csodaországbant. Úgy gondoltam ennyi idő után, hogy nem maradhat ki, de nem vesztettem sokat. A hangulata számomra túl groteszk volt, olyan érzéseket keltett bennem, mint a gyerekkori rémálmaim, így nekem abszolúte nem volt nyerő. Sőt, eléggé beteg szerintem, ezt melyik gyerek szereti? Én biztos nem fogom megengedni a gyerekemnek, hogy ezt megnézze.
Persze, hogy legyen valami pozitív is a film kategóriába, azért elég sok olyan film volt, ami igenis elnyerte a tetszésemet április hónapban. A Ballet Shoes című filmről először azt hittem, hogy nem fog tetszeni, és az elején még mindig kétkedtem abban, hogy jó filmet választottam-e, de végül nagyon jól elszórakoztatott. Felirattal néztem az egészet, és így még meglepőbb volt látni, hogy milyen jól alakít Emma Watson. Az Adaline varázslatos élete is olyan másik képet tárt elém, amin még soha nem gondolkodtam, és sajnáltam, hogy olyan hamar vége lett. A Macskarisztokraták is kimaradt a gyerekkoromból, így muszáj volt pótolnom, hiszen a latin délutánon is az egyik számmal lépett fel a franciacsoportunk, és azt kell mondanom kár, hogy gyerekkoromban nem láttam ezt a mesét, mert nagyon aranyos, és megint csak azt tudom mondani, hogy olyan hamar lett vége. Az Életrevalók egy újranézős film, egyszerűen ahh nagyon jó, tényleg. Franciául és magyarul is. A Ha\Ver 2 is nagyon tetszett, pedig tényleg nem vagyok az az akciófilmes, szuperhősös típus. A csúf igazság lehet, hogy egy béna romkom, én azonban mégis élveztem, és megint csak rá kellett jönnöm, hogy én már láttam ezt a filmet, ha nem is az egészet, de engem nagyon jól elszórakoztat. A Neveletlen hercegnő örök klasszikus marad, mindegy hányszor láttam már a 18 év alatt, ugyanúgy imádni fogom. Az Őrült, dilis szerelem is nagyon nagy volt, ez is viszonylag friss film számomra, de nagyon bejött, már csak a szereplőgárda miatt is. A New York szeretlek egy olyan másfajta szemléletet és hangulatot adott nekem a városról, amire én nem számítottam, főleg nem, hogy ilyen kisfilm szerűen, de mégis összekapcsolódóan láthatok majd különböző történeteket az emberek mindennapjairól. A Moulin Rouge pedig. Huh. Kezdjük ott, hogy én már előre leírtam a filmet, mégis annyi érzelem volt benne, hiába volt össze-visszás az egész, ez a katyvasz olyan művészien és csodálatosan volt összerakva, hogy nem tudtam nem nézni, gyönyörű volt a történet is, a látvány, a dalok, nagyon nagyon. Egyszer muszáj megnéznie mindenkinek.
Három sorozat volt terítéken. Az egyik a Vadmacskák, amit szerintem félbehagytam, még vannak belőle hátra részek, viszont nekem nagyon tetszik, kár, hogy két évad után kaszát kapott, mert bírom a színészeket nagyon, és egy olyan témáról kapunk egy másik perspektívát, ami talán klisés és a legtöbb amcsi filmben basics dolog, itt ezt picivel jobban boncolgatják. Végre befejeztem a Red Band Society-t, amiért nagyon haragszom, mert nem tudom elhinni, hogy pont egy ilyen függővéggel hogy a fészkes fenébe tudták elkaszálni a sorozatot. Simán kaphatott volna még legalább egy utolsó esély évadot, és nem így kitolni a nézőkkel. Nem is értem, hogy miért kaszálnak el ennyi jó sorozatot, Jesus. A SKAM már egy ideje be volt tervezve, és mikor éppen tinisorira vágytam, nekiálltam. De Oh My God! Annyira de annyira tetszik, mert ugyanolyan mint a többi és mégis különbözik. Habár először problémám volt a szereplők megkedvelésével, végül egész jól megbarátkoztam néhánnyal, így most már vannak kedvenceim is. Még nem fejeztem be, de májusban biztos, hogy megnézem a sorozat maradék részét is.
Nem tudom, hogy elkésve jöttem-e ezzel a poszttal, vagy, hogy van e ennek egyáltalán megfelelő ideje, és azt sem tudom, hogy volt e értelme az egésznek, de megcsináltam, készen van, szóval remélem, hogy valakinek elnyeri a tetszését, és ha bárkinek van a továbbtanulással kapcsolatban bármilyen kérdése, azt nyugodtan felteheti hozzászólásban és a közeljövőben csinálhatok azokból a kérdésekből is egy videót :)
Meg is érkeztem a Glamour Napi Haul második részével, a sokkal izgalmasabb, ruhafelpróbálós részével. És jelentem, sokkal jobban sikerült így két részre bontva, mert sikerült leredukálnom a hosszúságukat, szerencsére. Mondjuk nem tudom, ti hogyan viszonyultok ezekhez a hosszúságú videókhoz, hogy jobban szeretitek a hosszabb vagy a rövidebb videókat, szóval nagyon örülnék, ha jeleznétek nekem valahogyan, hogy milyen téren próbáljak meg mozogni :)
A Glamour-napok már egy hete véget értek, én pedig felvettem mindent, hogy megmutassam nektek. Azonban annyi mindent vettem, hogy muszáj volt két részre bontanom. A mai napon néhány kiegészítőt, sminkterméket és random dolgokat láthattok, ami fele annyira se izgalmas szerintem, mint a ruhák, amik valószínűleg szerdán fel is kerülnek Youtube-ra, és ide is a blogra :)
A tapasztalatom az ételekről elég vegyesre sikeredett, szóval ha érdekel titeket, mit gondolok, nézzétek meg!
Elérkeztük az év harmadik Művelődőjéhez! Ahogy összegyűjtöttem mindent, amit néztem, eléggé meglepődtem, ugyanis nem éreztem úgy, hogy sokat pihentem volna, azonban mégis rengeteg film gyűlt össze, és olyan vegyes érzéseket keltettek bennem, hogy lehet, hogy a film résznél a szokásosnál még jobban le fogunk ragadni.
A Megőrjít a csaj valami eszméletlenül fejfogós volt, és nem is feltétlenül, mert olyan pocsék lett volna a film, csupán a történetet eseményei késztettek arra, hogy hangosan kommentáljam ezeket a véletleneket, de annyira szörnyű film nem volt. Jennifer Aniston hozta a szokásos fantasztikus formáját, azonban Owen Wilson kicsit csalódás volt a filmben. Viszont Imogen Poots nagyon odatette magát. A Lelkes testcserét egyszerűen nem bírtam nem szeretni, nagyon bírtam egyszerűen megmagyarázni sem bírom, hogy miért, de az egész film hangulata magába szippantott. A szerelmes smsről pedig még most sem tudom eldönteni a véleményem. Tetszik, nem tetszik, azt hiszem egy kicsit mindkettő, hiszen az eleje annyira nem kötött le, bőven csináltam még mást is közben, aztán talán a közepe felé kezdtem el igazán nézni a filmet.
A Nász-ajánlat valahogy már egy "klasszikus" filmmé változott nekem, egyszer megnéztem, aztán még egyszer, és kedvelem. A puszta egyszerűsége miatt, tökéletes kis romantikus film. A Step Upot bevallom, ideáig még sohasem láttam. Lehet, hogy másoknak ez alapfilm volt, de nekem mindig is kimaradt, engem nem mozgatott meg a híre. Aztán a random film keverő ezt dobta, és úgy voltam vele, hogy miért ne. Aztán meg is lepődtem, amikor a film közben többször is az történt, hogy a szobában ugrándoztam és táncoltam a filmbeli zenékre, és egyszerűen csak tetszett és jól éreztem magam. A Csontváros nálam már örök klasszikus minden vizsgaidőszakban megnézem egyszer, az biztos, mert tökéletes rá tanulni, nem is miért, de már megszoktam ezt. A Percy Jakson filmek vihara eddig elkerült, azonban egymás után megnéztem mind a két részt, amit legyártottak, ugyanis baromi jó volt mind a két film. Persze mondják, hogy teljesen eltér a könyvektől, amiket eddig ugyebár nem olvastam, de így annyira nem is bánom, mert így most nem tetszene annyira. Persze alap, hogy ezek után már a könyveket is elolvasom, hogy szélesebb körű véleményem legyen róla, és úgy szimatolom, hogy ez egy elég jó fantasy korszaknak ígérkezik majd az érettségi miatti kötelező olvasmányok fárasztó mocsara után. A Ha\Ver eszméletlenül meglepett, ugyanis eddig soha nem voltam oda a szuperhősös filmekért, ez viszont valahogy nagyon is bejött, most pedig nem tudom eldönteni, hogy csak a horizontom tágul filmek terén, vagy az ízlésem lesz egyre rosszabb ennyi film után. A High School Rock szintén egy olyan film volt számomra, amiért éltem és haltam, ez is úgy magába szippantott, hogy végig énekeltem, amit tudtam, és egyszerűen csak jól éreztem magam a nézés közben. A dalok pedig úgy megtetszettek, hogy vagy harmincszor meghallgattam őket azóta. Egy "érdekes" választás is becsúszott, ugyanis megnéztem a Karácsony kis szépséghibával című filmet is, ami nem pont a márciusba illik, de nagyon tetszett.
A Dől a Moné!-tól én őszintén jobbat vártam, főleg mert Collin Firth, és az ő filmjei általában jók, ez viszont az olcsó szórakoztatás kategóriájába esett bele. Túl volt akciózva és bonyolítva. Egy bébiszitter naplója. Nem volt túl nagy szám, nem volt se nem rossz, se nem jó, egyszer nézős kategória. A koszorúslányok bosszúján én irtó jól szórakoztam, azonban ez sem ütötte meg azt a szintet, hogy többször is megnézzem. Az Anna Karenina mint filmileg, mint történetileg okés volt, azonban az az egy problémám volt vele, hogy egyszerűen nem bírtam a filmet. Mármint a cselekményszált. Szerintem egyszerűen undorító és túljátszott volt az egész az összes fél részéről. Persze minden másban tökéletes a film én csak az egész történettel nem vagyok kibékülve, amiről egyébként egy insta-posztban is beszélek. Ha már egyszer eltértem a karácsonyival, akkor miért ne térjek el azzal, hogy megnézem a Boszorkányváros 2-t, amit gyerekkoromban adtak egy párszor a mesecsatornán , ami akkor vagy Disney vagy Jetix volt, franc tudja már, és kicsit nosztalgiáztam vele. A Mindenki megvan kicsit szívszorító volt, elég szomorú volt látni ezt a hazugságot a gyerekek közt, és azt, hogy az apjuk tényleg csak szeretné látni őket, ami kicsit fájt még nekem is. A Fordított felállásról, azonban még mindig nem tudom eldönteni, hogy tetszett-e, persze lehet, hogy csak a színészek miatt vagyok így, mert egy jó párat kedveltem közülük, szóval lehet, hogy csak ezért tűnt jónak a film. Mondjuk az ötlet sem rossz, azonban én jobban örültem volna, ha ezt egy kicsit máshogy csinálják meg. Az Amish Grace egyike azoknak a filmeknek, amiket tipikusan csak egy kihívás kedvéért nézek meg, ráadásul tuti, hogy nincs magyarul fent, de még csak egy angol felirattal sem. Szóval megnéztem originalba, minden segítség nélkül, és én magam is meglepődtem azon, hogy megértettem. Érettem a szöveget, a történetet, mindent, amit meg kellett. Az elején, meg úgy általában nem igazán vagyok oda ezért a kultúráért, azonban a film végére sikerült megkedvelnem a sztorit, és persze azért tegyük, hozzá, hogy néhány szereplő is rásegített.
Ha már március, meg tavasz, végre felkerült a Csajok szabadon magyar verziója, amit már elég régóta meg szerettem volna nézni, egyértelműen a szereplőgárdája miatt. Elképzelhetetlenül polgárpukkasztó film lett, mit ne mondjak. Ráadásul nagyon nem ilyen történetre számítottam az is biztos. Nem is tudom, hogy erre mit kellene mondanom, mert az igazság az, hogy jó is volt, meg nem is, de talán a legjobb szavak rá mégis azok, hogy rohadtul megdöbbent volt számomra. És nem tudom, hogy milyen dilibogyót szedtek azok a csajok a filmben, de hogy én biztos nem mentem volna el egy idegennel, akiről már ránézésre is süt a KÁOSZ, nagy betűvel, de az biztos, hogy elég ügyesen megoldották a végét, ezzel a kinyírok mindenkit dologgal. Újabb fantasy filmet adhatok a megnézett gyűjteményemhez, A pap - háború a vámpírok ellen egy teljesen másik perspektívát mutatott meg számomra ezzel a filmmel, ami azt hiszem, nagyon jól fog még jönni egy könyvemhez, és persze tegyük hozzá. A szereplők, na igen. Eléggé bírom ezeket a színészeket. A J.K. Rowling sztoriról soha nem hittem volna, hogy tetszeni fog, úgy kezdtem neki, hogy láthatunk egy jó unalmas dokumentumfilmet valakinek az életéről, habár nem is csak valaki, mert J. K. Rowling azért rohadtul J. K. Rowling, és elképesztő, hogy mennyi mindent ért el. Ezelőtt is messziről csodáltam, de ez után a film után csak még jobban rajongok érte. A #sohavégetnemérős megint egy olyan film volt, amiért éltem haltam. Tény, hogy imádom a Wellhellot, na de, hogy ennyire, hogy lehet szeretni egy bandát. Ennél a filmnél is az történt, hogy végig mosolyogtam, ugráltam és énekeltem a filmet, mert egyszerűen csak jó volt, és boldoggá tett. Persze azért nem minden film volt csupa móka és kacagás, hiszen az Egy kutya négy élete olyan szinten megható volt, hogy már húsz perc után jöttek az első könnyek, amik pár perc alatt sikeresen el is múltak, aztán ment tovább a film, és mikor egy órához érkeztünk, onnantól már nem volt megállás, a végéig sírtam. Egyszerűen csak olyan értékeket vonultatott fel a könyv, olyan élethelyzeteket, amiket nagyon át tudtam élni, és azt hiszem egy kicsit gyászoltam is a saját állataim elvesztését az évek során, és elbúcsúztam azoktól, akiktől jobban el kellet volna búcsúznom, vagy soha nem is volt rá alkalmam. Ez a film szerintem mindenkit sírásra késztetne, mert egyszerű szomorú és csodálatos. Abszolút újranézős lesz, főleg ha éppen sírni szeretnék.
Persze azért néhány kisfilmet is megnéztem, a nevükre kattintva ti is megnézhetitek őket:
- Tumbleweed Tango
- Lambs
- Allure
- Rollin' Safari
- Rollin' Christmas 360
- Vulture
- Meerkats
- Take Me Home
- Cursed
- The Present
Most még mindig kötelező lázban égek és durván egy hónapom van rá, hogy elolvassam az összeset, így jelenleg hármat is olvasok egyszerre. Már jó régóta szenvedek vele az az igazság, egyszerűen nem haladok vele. Ottlik Iskola a határon című könyve számomra túl egyhangú, és habár meg kell mondanom, hogy Weöres Psyché-je elég szórakoztató még nem volt időm tovább olvasni, de a három közül szerintem őt fogom befejezni a leghamarabb. Borbély Szilárd Nincstelenek című könyvére pedig egyszerűen szavak nincsenek. A magyaros barátaimmal is beszéltük, hogy ennél vulgárisabb, undorítóbb könyvet régen olvastunk, számomra ezért is nehéz a vele haladás, mert egyszerűen nincs gusztusom tovább olvasni.
Az írást sajnos még mindig hanyagolnom kell, csak néha-néha születik egy-egy dal vagy versfoszlány. Habár ha a társadalom ismeret érettségi projektemet és a szóbeli tételek kidolgozását is ide vesszük, még akkor is azt kell mondanom, hogy pocsékul állok, már sokkal előrébb kellene haladnom, szóval elég rendesen elszúrtam, ezt talán megjegyezhetem itt magamnak.
Az elmúlt pár napban teljesen rákattantam a Pretty Girl című számra, fogalmam sincsen, hogy miért, de nagyon tetszik a szövege, valahogyan nagyon jól kifejezi, hogy mi játszódik le bennem néhanapján.
A hónapban három sorozatot néztem, azon kívül, hogy három rész erejéig leültem a húgommal Spongyabobot nézni, és közben azon gondolkoztam, hogy én miért is szerettem ezt a mesét. Szóval folytattam a Dr. Csontot, azt hiszem már a negyedik évadot nyüvöm belőle, de egy kicsit félretettem a This is Us kedvéért, amiről viszont tényleg nem tudom eldönteni, hogy akkor most tetszik-e vagy mégsem. Megnéztem az első évadot, de még feldolgozom ezt az egészet. A Red Band Society viszont már határozottan tetszik, sajnos már csak egyetlen egy rész van hátra belőle, és bosszankodom, hogy miért is kaszálták el a sorozatot, nem igaz, hogy egy második évadot ne élt volna meg. Teljesen tinisorozat, habár nem tipikus, viszont szerintem egész jó tanulságokat is hordoz számunkra.
A hónap Youtube-videója a csatornámról:
Sajnálom, hogy mostanában nincs időm rendszeresen posztot készíteni, azonban az érettségi már itt csücsül a nyakamon, és elveszi szinte minden időmet, így nem igazán van időm semmivel sem foglalkozni, csak a tételekkel és az érettségi projektemmel. Azonban próbálok nektek alkotni, legalább 60 videó és bejegyzésötletem van, csak a szokásosak mellett.
A mai nap azonban egy általam szeretett téma körül forog, ami nem más, mint a vásárlás. Már régóta nem volt vásárolni így jól esett megejteni egy apró shoppingot, még akkor is, ha közben éppen az influenza karmai között vergődtem és próbáltam nem meghalni. Ennek hívében vásároltam, és a videót is csak másfél héttel később tudtam felvenni, amíg jobban nem lettem.
Ti milyen videóötleteket és bejegyzéseket látnátok szívesen?
Ahogy bizonyára már az egész világ tudja, Stephen Hawking 76 év után úgy döntött "feladja" kutatásait és örök nyugalomra bocsájtja fejét. Persze képletesen, hiszen azért a halálról nem dönthetett. Eredetileg még szerdán terveztem megírni ezt a posztot, így is másfél hetes kimaradás volt a betegségem miatt, így úgy gondoltam ennyi még csak nem árt. Szóval itt vagyok, itt gubbasztok az ágyamon és próbálom kitalálni, hogy mit is írjak most le.
Azt hiszem kezdem a szokásos agyzsibbasztó szövegekkel, mint az, hogy hihetetlen, hogy elvesztettünk egy ekkora elmét, halála szörnyű űrt hoz a világunkba, amelyek valamely szinten igazak is. Ez a poszt most nem azért születik, hogy kritizáljam Hawkingot, nem is azért, mert az egekig magasztalnám, egyszerűen csak úgy érzem szüksége van egy kis megemlékezésre, még egy ilyen kis bloggertől is, mint én.
Az élete persze a sok cikk és Wikipédia oldal alapján nem lehetett egyszerű. Először a nélkülözés, az állandó lenézés, miszerint nem lesz belőle semmi, mert nem volt jeles tanuló. Na és? Nézzetek rá. Sokkal többet ért el az életben, mint a legtöbb jeles tanuló a középiskolában. Szomorú, mennyire a jegyeink alapján ítélnek meg minket, holott az csak egy szám, amellyel rendszerbe próbálnak sorolni minket, és a valódi tudásunkat egyáltalán nem tükrözi.
Azt hiszem elmondatjuk, hogy Stephen Hawking szerencsés csillagzat alatt született, és úgy is halt meg. Híres tudósok évfordulóján elhunyni szerintem elég nagy "megtiszteltetés" volt számára. Mi tagadás, belőle is egy világhíres tudós lett, nem is akármilyen.
Rengeteg dolgot köszönhetünk neki, amitől a világunk egyre előrébb haladt. A nagy bumm elméletet igazolta az általa felfedezett fekete-lyukakkal, minek tiszteletére a fekete-lyuk eseményhorizontjából áradó sugárzást, Hawking-sugárzásnak nevezték el, ami egy hatalmas nagy megtiszteltetés. Valamit elnevezi egy emberről az egyik legnagyobb elismerés az én véleményem szerint. Ilyenkor is eszmélek rá, mennyi mindent nem tudunk, mennyi minden tudás hiányzik belőlem, hogy nem vagyok én se más, csak pár apró részecske az univerzum müzlis táljában. Az a rengeteg tudás, amelyet mi birtoklunk, mégis oly kevésnek tűnik ahhoz képest, ami létezik, de még mi nem jöttünk rá. Évszázadokkal ezelőtt el sem tudjuk képzelni, hogy élhettek azok nélkül, amik nélkül ma elég nehezen boldogulnánk és biztos vagyok benne, hogy pár évszázaddal később, mikor már fejbe táplálják a történelmet egyenesen és nem órán - krétával a táblán tanítják meg a napi leckét, rólunk is ugyanez lesz. Egy ilyen fejlett világ, hogyan volt képes olyan fejletlenül élni?
Hawking véleménye szerint kifejezte, hogy időutazás nem létezik, amit egy partival igazolt, amin senki nem jelent meg, én azonban ezzel kapcsolatban még mindig szkeptikus vagyok. Annyi mindent bizonyítottak már, annyi minden nyert már értelmet az életben, amiről mindenki csak azt hitte, hogy mese és ábránd, hogy én egészen biztos vagyok benne, hogy van rá mód, van rá lehetőség arra, hogy utazzunk az időben, azonban még nem most. Nincs olyan fejlett technológiánk amely erre lehetőséget adna. Bár most buta emberként én is elkezdhetem ezeket a dolgokat, mégis hiszem, hogy az álmainkkal nagyon sokra visszük még, akár ez is kulcsa lehet majd annak, amikben én már régen hiszek.
Stephen erősen ajánlotta az űrutazást, véleménye szerint egyetlen bolygón veszélyes az embernek élnie, muszáj terjeszkednie a világegyetemben, amivel én teljesen egyet tudok érteni. Annyi film és könyv készült már ezzel kapcsolatban, ha ezeket vennénk alapul és összegyúrnánk belőle a valódi részeket, egészen biztos vagyok benne, hogy sikerülne egy olyan opciót alkotnunk, amely megváltoztatja az egész világot.
Stephen Hawking nem csak a kozmológia de a család terén is remekelt. Ha jól tudom három gyermeke született ( ha nem, akkor javítsatok ki kérlek), és két feleségétől is elvált. Mondjuk azért ez szomorú, az egyik megcsalja a másik bántalmazza a beteg férjét. Azért ez kicsit durva és kegyetlen az én véleményem szerint.
Lenyűgözőek azok a dolgok, amiket ő tett a világért, amiért annyival előrébb jutottunk, amiért megalkotta a mindenség elméletét, amiért további tudást adott a leendő emberiség tudósainak. Ha pedig itt tartunk, két nagyszerű film is született Stephen Hawkingról, én csak az egyiket láttam, amely elég jól bemutatja nekünk a tudós érző oldalát (szóval, aki kőkemény tudományt nézne, annak nem ajánlom). Szóval ha valaki kíváncsi lenne rá, Eddie Redmayne főszereplésével 2014-ben megjelent A mindenség elmélete című film, amely szerintem elég közel hozza az emberhez Stephen Hawkingot, legalábbis sokkal jobban meg tudjuk érteni, hogy min is ment keresztül, hogy miért is olyan, amilyen. Persze a betegségéről egyáltalán nem ő tehet, mégis egy hatalmas személyiség volt azon kívül is. A film főképp romantikus irányba szövi a történetet, maga a film is egy dráma, amely alapjában véve nem a kedvenc műfajom, de egész kedvesen csinálták meg. Mondjuk én az ex felesége iránt hatalmas gyűlöletet érzek, egyszerűen nem bírom elhinni, hogy megcsalta. Azon kívül Eddie Redmayne alakítása fantasztikusan jó, tényleg olyan élethűen játszik benne, mintha ő lenne beteg.
Szóval én ezzel a kis cikkel búcsúzok egy remek elmétől, egy hatalmas embertől, aki sokkal előrébb vitte az emberiséget, még ha ezt sokan nem is tudják.
Kedves te, aki éppen most ezt olvasod!
Hogy vagy? Hogy telt a napod? Mit csináltál mostanában? De legfőképpen. Hogy érzed magad? Mert ez számít most a legjobban. Ha rossz napod volt, csak figyelj rám egy pár percre légyszíves.
Ahogy ez lenni szokott. Valaki megint felidegesített. Valami nem úgy alakult, ahogyan tervezted. Esetleg stresszes vagy az elkövetkezendő időszak miatt. Megértem. Mindenkinek vannak ilyen időszakok az életében. Ahogy a jó is ellátogat az életünkbe, a rossz is el fog. Ez az életünk velejárója. Legyen gyász, legyen harag, legyen végtelennek tűnő szomorúság, vagy sivatag méretű kilátástalanság. De ez mind el fog múlni. Mert mindig minden változik. Lehet, hogy most rossz napod volt. Lehet, hogy most nem tudtál leülni az egyetlen szabad helyre a buszon, mert valamelyik öreg nénikének elfáradt a bevásárlótáskája és meg akart pihenni, vagy nem érted el a buszt, mert a közlekedési dugó, a fránya lámpa, vagy a tanár megint nem engedett ki időben az óráról. De ez nem marad mindig így. A néni csak arra vár, hogy megkérdezzék, szabad-e a hely. A dugóról sem a buszsofőröd, sem a két autóval előtted haladó vezető sem tehet, ahogy a közlekedési lámpák rendjét se mi irányítjuk. A tanár meg csak szeretne tanítani, és mikor majd húsz perccel hamarabb fog elengedni, magad is meglepődsz majd, hogy milyen jó érzés nem sietni. Állj meg egy percre, és nézz szét magad körül! Hát olyan rossz ez a világ? Talán rossz a madárcsicsergés, vagy a tavaszi napsütés melengető sugara? Annyira rossz a friss levegő vagy az ég kékje? Lehet, hogy most inden rossznak tűnik. Minden kopárnak, és ellened valónak. De ez soha nem volt így. A világ nincs ellened, csupán a gondolataid. Egyedül érzed magad, kívülállónak. Nem illesz a közösségedbe. Pedig lehet, hogy ez nincs is így, csak a gondolataid és a komfortzónád szab gátat annak az életnek, ami neked lett kijelölve. Ne félj néha kockáztatni! Ha rossz napod van, ne aggódj! Ne duzzogj, ne beszélj csúnyán csak vegyél egy nagy levegőt. Na, vettél már egy nagy levegőt? Nem? Akkor mire vársz? Most tedd meg! Oké, most szépen tartsd bent egy kicsit a levegőt. Számolj el lassan hétig, majd magadban számolva háromig lassan engedd ki. Aztán számolj el tízig, közben csukd be a szemed. Érzed azt az illatot? Igen, pont arról beszélek. A kedvenced. Megnyugtat, és elrepít egy csodálatos emlékbe. Mosolyogj egy kicsit rajta, a nosztalgiázás nem feltétlenül rossz. Mosolyogj, hogy minden jobb legyen. Szépítsd meg a világot a mosolyoddal. Szépítsd meg a mosolyoddal a tested és a lelked. Mosolyogj, hogy jobban legyél. Tudom. Nehéz. Főleg amikor szétcsattansz a dühtől, az elfojtott indulattól. De a düh, a harag csak megbetegít. Megfertőz, végig járja a tested minden porcikáját, behatol a lelkedbe és fészket rak benned. De a mosoly, a pozitív gondolatok meggyógyítanak téged és a körülötted levőket. Fel a fejjel, nem vagy egyedül. Mindenkinek vannak rossz napjai. Nekem is, neked is, a szomszédodnak is, vagy annak a srácnak is, akit minden nap látsz a villamoson. De ettől még nem fog összedőlni a világ. Megy minden tovább a rendes kerékvágásban. Csak egyél egy forró fürdőt, igyál egy meleg teát. Nézd meg a kedvenc sorozatodat, filmedet. Olvass egy hangyányit. Simogasd meg a cicádat, kutyádat. Kuckózz be egy meleg takaróba. Sírj egy kicsit. Nevess egy kicsit. Kiabálj!Suttogj. Énekelj! Amit csak akarsz. Hiszen mindig lesz melletted valaki aki segítsen. Még ha úgy is tűnik, hogy nem. Létezik a segítség, ne félj használni. Vannak emberek akik igenis törődnek veled. És még ha néha lehetetlennek tűnik is, de vannak olyanok, akik szeretnek téged, még ha te nem is tudsz róla.
Szóval fel a fejjel, és bátran az árnak.
Ölel, Készy
Kedvenc bejegyzéstípusom, amikor végre összegyűjthetem nektek, hogy miket is néztem és olvastam, hogy mivel töltöttem az időmet, a sulin és a tanuláson kívül. Ez a Művelődő számomra pedig még izgalmasabb, ugyanis egy "rövidke" vlogot is készítettem nektek, amit a bejegyzés végé meg is tekinthettek :)
Ebben a hónapban eléggé megszenvedtem a könyvekkel, ugyanis most nem "örömből" olvasgatok, hanem nagyban benne vagyok az emelt magyar érettségihez szükséges könyvek elolvasásában. Hála az égnek, egy hónapon belül sikerült befejeznem Bulgakov Mester és Margarita című könyvét, amit nem értek, hogy mégis hogyan tetszhet másnak. Nagyon morbid, ahogyan egy Jézus-Sátán vonalat boncolgat végig a történeten, az, hogy tele van kimondhatatlan orosz nevekkel. Egyszerűen ez nagyon nem az én olvasmányom volt.
Persze azért haladni kell a többivel is, így még februárban kettőbe is belekezdtem. Weöres Sándor Psyché könyvét, és Borbély Szilárd Nincstelenek című művét még jelenleg is olvasom.
A filmek azért még így is szerves részét képezték a napjaimnak, így megint sikerült megnéznem egy jó adagot.
Rövidfilmeket is megnéztem egy párat, ha ti is szeretnétek pár percnyi cukiságot látni, a nevükre kattintva megnézhetitek őket:)
Rövidfilmek: Mixer Minyonok, On The Same Page, Last Shot, Nuit Blanche, Paper Attack, Course of Nature, Dream Catchers, Devils, Angels & Dating,
Elég sok film elnyerte a tetszésemet szerencsére. Imádom a Drew Barrymore és Adam Sandler féle párost, szuper jó alakítást hoztak össze a Kavarásban, nagyon bírtam ezt a tipik romantikus nyáladzást. A Derült égből szerelem sem volt más, már láttam egyszer azt hiszem, de nem volt rossz dolog újra nézni. Ha már pedig moziban megnéztük családdala második részt úgy, hogy az elsőt nem is láttam, ideje volt bepótolni a Megjött Apucit, amin nagyon jól szórakoztam. Soha nem gondoltam volna, de szerintem az egyik legjobb film, amit a hónapban láttam az az xXx: Újra akcióban volt. Rendkívül érdekes, és izgalmas volt, pedig azt hittem, hogy nem fog tetszeni. Az Utazók számomra evidens volt, hogy tetszeni fog, hiszen mindig is nagyon bírtam a poszt-apokaliptikus világot, mindent, ami fantasy vagy ami az emberiség jövőjével kapcsolatos. A Halálkúráról nem is kell beszélnem, ha kíváncsiak vagytok a véleményemre IDE kattintva, elolvashatjátok, hiszen már hoztam róla egy rövidke beszámolót. A szabadság ötven árnyalatát is a moziban néztem meg, bár az első kettőtől nem voltam elájulva, el kell, hogy mondjam, hogy a harmadik részt nagyon oda rakták, tényleg ez sikerült a legjobban mind közül.
A 16-love számomra csak egy kis nyelvgyakorlásnak volt jó, valamint még sosem láttam olyan filmet, ami a tenisz köré épített volna, de egész jó volt.
Akadtak olyan filmek is, amik nem voltak se jók, se rosszak. Élveztem végignézni őket, azonban nem érzek késztetést arra, hogy bármikor is újra nézzem őket. A lány és a farkas egy jó kis thriller-fantasy volt,a Tan-túra szokásos tingli-tangli Disney film, és habár a Joy inspiráló volt, és Jennifer Lawrence játéka remek, mégsem fogott meg.
 |
| Serena, A vonzás szabályai, Megváltás, anyám!, Kedves Lemon Lima |
Aztán sajnos összegyűlt egy kupac is, ami egyáltalán nem tetszett nekem, nem is akarok róluk véleményt írni, mert mindenkinek más az ízlése, nem akarom elvenni a kedveteket a megnézésüktől.
A hónapban két sorozatot néztem, az egyik egy történelmi sorozat volt, A fehér királyné. Furcsa, mert én annyira nem vagyok oda a történelmi filmekért vagy sorozatokért, ez azonban nagyon elnyerte a tetszésemet. Olyan élethűen, és közvetlenül mutatja be nekünk Angliát. És csupán tíz részből áll az egész. Hihetetlen, mennyire tetszik, el nem tudtam volna képzelni eddig, hogy egy történelmi sorozat, ennyire belopja magát a szívembe
A másik sorozat az a régi, gyerekkori kedvencem a Dr. Csont, ami annyi részt és évadot élt már meg, hogy úgy döntöttem elkezdem az elejéről nézni. Nem tudom, miért, valahogy egészen kicsi korom óra imádtam ezeket a sorozatokat, amiben bűnügyeket kell felderíteni és imádom a Booth és Bones féle párost *-*
A hónapban nagy erőkkel a latin délutánra készültem, ahol idén másodszorra és egyben utoljára léptem fel(végzős ártalom), Louane Si t'étais la című számát énekelgettem állandóan, vagy ha nem azt, még mindig tarol nálam a Havana. Ja, és ha kíváncsiak vagytok a fellépésemre, akkor IDE kattintva meg tudjátok nézni azt.
Ebben a hónapban sem volt túl sok időm az írásra, jobbára unalmasabb órákon írtam pár verset, amik nem is lettek olyan szörnyűek, valamint valamelyik nap elkezdtem, egy szerintem egész jó dalt írni, bár, hogy mi fog kisülni belőle, arról fogalmam sincsen.
És a Vlog :)
A mai napon - vagyis inkább a tegnapin, hisz a szerkesztés már megvolt tegnap, ma már csak publikálni kell - két külön bejegyzés összevonásával készültem nektek. A régóta felhalmozódott dolgaimról számolok be nektek, valamint az aktuális kedvenceimről, amiről elmondhatom, hogy ennyi még sohasem volt egy hónapban!
Előre is elnézést a videó hang és képi minőségért, most egy új kamerára gyűjtök, ami remélhetőleg egy nagy technikai fejlődést fog eredményezni mind a képek, mind a felvételek tekintetében!
Ti próbáltátok már valamelyiket?
