Elmúlt egy év és itt a következő rögtön azonban idén nem kívántam év összegző bejegyzést készíteni úgy éreztem túl megterhelő lenne. A december egy kicsit kiesett az irányításom alól, nem telt túl nagy harmóniában, inkább kapkodásról és kevés pihenésről szólt az egész, néhány harmonikusabb pillanatban. Idén szeretném a negatív filmélményeket kihagyni a blogból, mert azt hiszem nagyon sok lenne, így fókuszáljunk inkább csak a pozitívra.

A Dust egy morbid, de a maga módján zseniális kisfilm Alan Rickman főszereplésével, és huh, belegondolni is furcsa, hogy némely embereknek ilyesmi jut az eszébe, egyszerűen zseniális :D

Az Engedj be! másik verzióját is megnéztem, és azt kell mondanom, a kettő ég és föld, mégsem tudnám eldönteni, hogy melyik tetszett jobban, hiszen mindkettőből hiányzik az a valami, ami teljessé tette volna a filmet. 

A karácsonyi rémálom egy ilyen sanda elutazós film emlék volt, amit muszáj volt megnéznem rendesen is. Nos, semmi különös, de azért van benne valami érdekes, ami miatt az ember mégis meg akarja nézni. 

A következő egy kisfilm, ami egyben egy rajongók által készített Voldemortos feldolgozás volt, és azt kell mondanom, hogy a látványvilág bámulatos, az ötlet is jó, majdnem egész jól illene a Harry Potter világba nekem mégis hiányzott belőle valami. Mondjuk a vége odatett, bár gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz :D

A Krampusz, nos egy tízes skálán kettes szinten ijesztő, szóval ha valami nagyon jó horrort akartak, amitől halálra ijedtek, az nem ez lesz, viszont simán nézhető, érdekes kis sztorija van az tuti.

A karácsonyi kutyabalhé egy aranyos kis Disney film, igazából azt hozza, amit a többi társa, szépen lefoglalja az embert, ad neki egy cuki sztorit amivel elvan egy darabig, aztán megy tovább az élet.

A Káosz Karácsonyra egy olyan film, amit minden évben adnak a tv-ben én pedig minden évben elkapok belőle egy csepp részletet, de soha nem nézem végig. Most végignéztem, és igazából egy elég jó film, olyan tipik karácsonyi romkom. A Holiday egy abszolúte új felfedezés volt, és nagyon hamar megszerettem, pedig az elején teljesen biztos voltam benne, hogy nem fog tetszeni. Nos, tévedtem, mert abszolúte imádtam, remek kis történetet vonultat fel. Richie Rich karácsonya száz százalékig nosztalgia volt vissza a nem is régi gyerekkoromra, amikor a Disney-Jetix-Foxkids csatornán olyan filmeket néztem, amiket szerettem, de a nevüket nem tudtam, így amikor találok egy régi kincset mindig ebbe a szép nosztalgikus hangulatba kerülök, szóval ezt is emiatt az érzés miatt néztem meg, és tényleg annyira jól esett, a történet maga kicsit nevetséges, a maga módján régimódi de annyira jó, hogy szerintem minden gyereknek muszáj ezt megnéznie gyerekkorában. A Rossz anyák egy újranézés, a Rossz anyák karácsonya új élmény volt, és azt hiszem, még jobban is élveztem a "karácsonyi kiadást" min az eredetit, hiszen felvonultat néhány olyan problémát, persze eltúlozva, kiparodizálva, ami a mai világban igenis jelen van. Amikor elkezdtem a Váratlan szépséget, tudtam, hogy igazából egy drámát kellene látnom, és vártam is  lírikus, metaforikus gondolatokat és képeket, azonban ez sajnos elmaradt, az alapötlet nagyon jó lett volna, de szerintem magában így az egész filmet elsiették, azonban még így is nagyon szép film volt. A karácsony mentőakció egy moziban megnézett kis élmény volt, amolyan karácsonyra hangolódásnak szántam, és ezzel a szándékkal abszolút átjött a film, szerintem nagyon aranyos film volt, azt hiszem sokan, néha én is, alul értékeljük a francia filmeket, pedig vannak köztük nagyon jók. Ez például szerintem egyedi volt több tekintetben is, kicsit régimódi elemek is megjelentek, de teljesen modernek is, szóval ő is nagyon tetszett nekem. Egy Netflixes film is megnézésre került, a Christmas Inheritance a The 100 sorozat női főszereplőjével itt is főszerepben. Tetszett, hogy ennek is volt egy kicsit old-school hangulata, és nemcsak egy szép karácsonyi filmet kapunk, hanem egy aranyos romantikus komédiát is, ahol a románc csak egy másodlagos dolog, míg az első az, hogy főszereplőnk megpróbálja megmutatni, hogy nem olyan szétszórt, elkényeztetett kiscsaj, mint aminek gondolják. Az Angela's Cristmas egy nagyon érdekes, és gyönyörűen szép animációs, angol nyelvű rövidfilm, ami szerintem egyszer majd nálam egy klasszikussá válik, hiszen nagy szép üzenete van.

Sziasztok! Mivel ide a blogra nem igen posztoltam őket, és instán és facebookon is ritkán osztottam meg egy-egy részt úgy gondoltam, hogy ebben a posztban beillesztem nektek az egész Karácsony Készyvel sorozatot. Igaz, egy kicsit elcsúsztam a részekkel vagy nagyon későn kerültek fel, de próbáltam tartani magamat az eredeti tervemhez, és feltölteni az összes videót, még ha egy kis csúszás is történt itt-ott. Remélem tetszett nektek a legelső Karácsony Készyvel széria, és nem felejtettetek el jelentkezni a nyereményjátékra sem ;)

Innen is kívánok mindenkinek boldog karácsonyt! :)

                                             Dekorációs Haul

A mai napon egy OOTD-vel készültem nektek, mégpedig a Manzara.hu weboldallal együttműködésben, amit itt is szeretnék nekik megköszönni, hiszen most ezzel egy hatalmas álmom vált valóra. Az egész összeállítás a weboldalról rendelt női kabát köré épült, otthon azon morfondíroztam, hogy milyen ruhákat tudnék kombinálni azzal a csodakabáttal. Bár meg kell mondanom, első látásra nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen lengének tűnő kis női kabát mégis hogyan funkcionálhat igazán kabátnak, de az eredmény engem is alaposan meglepett. 

Először is, szeretném leszögezni, hogy habár ez egy támogatott bejegyzés, minden vélemény a sajátom. Először is a szállítás. Hétfőn beszéltük meg, hogy feladják postára, én pedig már csütörtök este kézbe is foghattam a kabátot, amiben ugyebár eléggé kételkedtem. A weboldalan egyszerűen mesésnek nézett ki, én azonban nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg egy rendes igazi kabát, nekem túl vékonynak tűnt, mégis úgy gondoltam, hogy gyönyörű darab, és azért esett a választásom rá. A kép, egyébként tökéletesen visszaadja a valóságban kapott ruhadarabot, szerintem teljesen ugyanúgy néz ki, ahogy online is. Én egy S-es méretben rendeltem, azonban rám egy hangyányit nagy (amit egyáltalán nem bánok) - ezért is nézek ki néhány képek egy nagy fehér felhőnek - de ha valaki alá akar durván rétegelni az simán megteheti így. 

Az anyaga tényleg vékony, ezt el kell ismernem, viszont tömény pluss, szóval eszméletlenül meleg és puha, az egyik kedvenc kombinációm a világom.

A csodás anyag és az ugyanolyan termék ellenére is egy kissé szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, vajon mennyire is állja meg a helyét kabátként. De most szombaton meg is volt a lehetőségem arra, hogy teszteljem, hiszen a húgommal egy kis karácsonyi bevásárlást és kiruccanást terveztünk. Biztonság esetére a  nagy táskámba gyömöszöltem egy másik kabátot is, hátha túl hideg lenne. 

Az idő aznapra havat jósolt, szóval valamennyire enyhe idő volt várható, én mégis kíváncsi voltam. Elkezdtünk fotózni - nos, egyértelműen nem életem fotói lettek - és csodás módon elkezdett havazni. Habár hivatalosan egy kevés hó már jelenlétét tette nálunk novemberben, most mégis istenigazából elkezdett havazni, ami kész csoda volt, és nagyon megörültünk neki. 

Na, és mi lett az eredménye a melegen tart tesztnek? Az, hogy nagyon meleg! Mikor kiléptem az ajtón a kabátban, azt hittem megfagyok, de mint kiderült, egyáltalán nem így volt, sőt, nagyon is jól éreztem magam a kabátban, tökéletesen melegen tartott. A kinti fotózás is eltartott egy ideig, de egyáltalán nem fáztam benne, sőt, mikor felvettem a másik kabátot, abban sokkal jobban fáztam.

Végül a karácsonyi vásárláson jól éreztük magunkat, megvettünk majdnem minden ajándékot, és  kajálni és mozizni is beültünk, ahol megnéztünk egy cuki francia karácsonyi fimet. 

Pulóver: H&M // Nyaklánc:Aliexpress // Nadrág: H&M // Cipő:Deichmann //Kabát:Manzara

A végső véleményem az, hogy egyértelműen egy megbízható, gyors, jó minőségű termékeket szállító oldalról van szó, ahol tényleg minden megtalálható a kabátoktól ( https://www.manzara.hu/kabatok), a férfi cuccokig, a kiegészítőkig, szóval csak ajánlani tudom :)

Sziasztok! Ahogy közeledik az év vége, a karácsony, ráadásul elértük a csatornán a 100 feliratkozót, úgy gondoltam meg kell ünnepelnünk ezt a csodás hármast, mégpedig egy kis nyereményjátékkal.

Ha szeretnétek megtudni, hogy mit tartalmaz a csomag nézzétek meg az alábbi videót, és jelentkezzetek bátran! :)

Jelentkezni december 31-ig lehet, sorsolni pedig január 5-én fogok instastoryban :)

A jelentkezési feltételek:

Annak ellenére, hogy folyamatosan töltöm fel a Karácsony Készyvel videókat, még nem felejtettem el a szokásos havi blogposztot, a Művelődőt. Ebben a hónapban már kicsit több időm volt lazítani, habár most sem volt olyan sok, és úgy döntöttem, hogy már nem is fogom feleslegesen tépni a számat azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amit már egyszer megmutattam nektek, így csakis az újdonságokra fogok koncentrálni.

A múlt hónapom nagy részben az egyetemről és a munkáról szólt. Elkezdtem dolgozni, így általánossá vált az, hogy késő este értem haza, és az alap dolgokon kívül meg persze az alváson kívül nem is nagyon volt időm semmire. Tanulásra egy héten maximum egyszer vagy kétszer jutott időm ha a hétvégéket nem számoljuk bele és sajnos az alvást is eléggé elhanyagoltam, így hónap végére eléggé elfáradtam, és gyakran váltam ingerlékennyé. És persze többet aludtam az óráimon. A hónap eleje tartogatott egy kis kihívást számomra, ugyanis elmentem az első igazi, egyetemi gólyabálomra, ráadásul tök egyedül, amire eléggé büszke vagyok. A smink is kihívás volt számomra, ugyanis az is a komfortzónámon kívül esett, de nagyon tetszett az egész összességében. A bál is jó volt, összefutottam néhány ismerőssel így nem voltam teljesen egyedül, és a Wellhello élőben másodszorra is nagyon nagy élmény volt, egyszerűen imádom őket.

A hónapban, főként az unalmasabb óráimon, és az óra közötti szünetekben volt egy kis időm olvasni, aminek nagyon örültem, már hiányzott az, hogy valamit kedvemre olvashassak, és elmerüljek benne.

Azonban Cat Patrik Forgotten könyve nem fogott meg annyira. Az alapötlet nagyon tetszik, a megvalósítás sem rossz, ám annyi naivitás és cukorfelhő volt belesűrítve a könyvbe, hogy néha csak fogtam a fejem. A vége egyre jobban tetszik, ahogy az események hatására, végre az agyműködése is kezd helyre jönni, ám nem ez volt a hónap legjobb könyve, amit olvastam.

Anne-Laure Bondoux könyvéről nem hittem volna azt, hogy tetszeni fog. Először is, meglepett, hogy milyen vékony könyvről beszélünk. Másrészről, a fülszöveg igencsak csalóka volt ahhoz képest, ami a könyvben történik. A könyv tele volt tanulságokkal, egy csodálatos történettel, és okítással, egy hosszú kalanddal és az élet kifürkészhetetlen dolgaival. Hiába könyveltem el még a könyv elolvasása előtt, hogy nem fog nekem tetszeni, mégis a végére elég rendesen meghatott, pedig köze sem volt a szerelmekkel teli, átlagos hétköznapokhoz, annál bizony egy kicsivel komolyabb hangvételű történetről beszélünk.

A Viskó, habár egy kötelező olvasmány az egyik vizsgámra, nem hagyott cserben. A belőle készült filmet, mg tavaly hittanon néztük meg, idén pedig kinyílt a szemem a csodálkozástól, amikor a tanárunk feladta a könyvet. Meg is rendeltem online, és nekiálltam olvasni. Sokkal elégedettebb voltam a könyvvel, mint a filmmel, habár hozzá kell tenni, hogy a film látványvilága sem volt semmi. Ez a legkomolyabb hangvételű könyv, amit a hónapban olvastam, de egyáltalán nem untatott, sőt inkább elgondolkodásra készteti az embert. Tudom, hogy sokan nincsenek oda az olyan könyvekért, filmekért, vagy sorozatokért, amiben a vallás vagy a hit nagy szerepet játszik, de szerintem egyébként a kötelező olvasmányok között lenne a helye, annyi gondolkodni valóval szolgál számunkra. 

A kedvenc könyvem a hónapban mégis Böszörményi Gyula könyve, A Rudnay-gyilkosságok volt, ami egy könyvsorozat második része. Tele volt izgalommal,kicsit kiszámítható, de izgalmas fordulatokkal és fondorlatokkal, és alig várom már, hogy a következő rész is a kezembe kerüljön, és nekiálljak a folytatásnak. Anno, szerintem többször is említettem már, hogy nem vagyok a hív az olyan könyveknek, amik a "múltban" játszódnak, ennél mégis azt éreztem, hogy ennek bizony így kell lennie, mai kontextusban nem lenne ilyen varázsa az egész történetnek.

A hónapban sajnos nem volt annyi időm filmet nézni, ám azért most is jutott némi időm filmeket nézegetni. Összesen négy "jó" film kerekedett ki, ami igazából csak három, mert már az egyiket korábban láttam, de úgy gondoltam illik beletenni most is.

Az eszeveszett mesék a morbidsága miatt tetszett meg nekem, azért mert eltér a legtöbb filmtől, és nem kertel, habár kicsit túlzó módon mutat be egyes dolgokat, bár ki tudja, lehet, hogy akár ilyen is előfordulhat a világban.

A legendás állatok és megfigyelésük a kakukktojás, hisz őt már láttam, a de a Grindelwald bűntettei miatt úgy gondoltam benne kell lennie. Ugyanis a most megjelent film valami káprázatosan eszméletlenül jó, és legyen is ennyi elég belőle, hiszen a későbbiekben egy egész poszt fog készülni a véleményemről. 

A Tűnj el! sajnos egyáltalán nem horror, legalábbis számomra biztos nem, viszont thrillernek egész jó volt, ezért került ide. 

A következő négy film képviseli az elmegy kategóriát. A Drágán add az életed! nem volt szörnyű, de nem is tetszett, inkább háttérfilm, amire az ember néha-néha huzamosabb ideig figyel, de semmi több.

A Förtelmes főnökök egy humoros film, amit haverokkal lehet jó egyszer megnézni, ám én nem vágyom arra, hogy többször is megnézzem.

Az Egy Ropi Naplójával igazából semmi gondom nincsen, tök jól ábrázolják a könyvet, ám engem egyáltalán nem kötött le olyan nagyon. Egyszerűen csak nem nyerte el a tetszésemet.

A Már megint Te?! egy tipikus csajos film, amit barátnőkkel jó megnézni egy ottalvós bulin, vagy valami ilyesmin, de ennyi.

Na, és akkor elérkeztünk az abszolúte nem, kategóriához. 

Az Adult World egy meglehetősen furcsa, felelőtlen lányról szól, aki nem veszi észre milyen gyerekesen viselkedik, és már teljesen megértem, hogy ez a film, miért nem kapott soha magyar szinkront. Mert nem érte meg.

A Ne kiálts vérfarkast! egy eléggé gagyi horrorfilm, ami még csak nem is mondható horrornak, és olyan filmelemek keverednek bele, mint a Twilight vámpírnyomozós jelenet, a TVD hasonmás dolog, és a szokásos gonosz vérfarkas, szomszéd elemek, ami egyszerűen nézhetetlenné és unalmassá teszi az egészet. Már-már röhejesnek bizonyult az egész.

A Virslipartiról a megjelenése után azt hallottam, hogy milyen vicces film, nekem mégis sok idő kellett hozzá, hogy rávegyem magamat a megnézésére. Őszintén szólva nem hagytam ki vele olyan sokat. Viccesnek egyáltalán nem volt, csak a primitív emberek gondolhatják azt, hogy a sok káromkodás, és vulgáris szexuális utalás kajákon keresztül vicces.

A Too Late, egy furcsak, művészfilm szerű dráma, amiben pont az összekevertsége a lényeg. Nos, értem én az álláspontját a készítőknek, de rohadt bonyolult volt, és sok értelmét sem láttam.

Sorozatok terén nem sok mesélni való van. A hónap elején belevetettem magam a Shadowhuntersbe, hogy behozzam az elmaradt részeket és felelevenítsem mi történt, most pedig már várom, hogy mikor jelenik meg a végső évad. 

Hosszas gondolkodás után végre belekezdtem a Jóbarátokba, és azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg, ugyanis egy rohadt vicces sorozatról beszélünk. Imádom az egyszerűségét, hogy a részek összekapcsolódnak, még sincsen  hatalmas jelentősége az egész sorozatnak, hanem csak úgy van. Munka közben előszeretettel nézem fülessel a telefonomon, és annyira tetszik, hogy már a negyedik évad végénél járok, pedig csak ebben a hónapban kezdtem bele.

Már egy ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha csinálnék egy kis sorozatot karácsony alkalmából. Eddig még nagyon sehol nem osztottam meg ezt a gondolatot, hagytam, hadd ülepedjen bennem a dolog, és hogy eldöntsem magamban hogy képes vagyok-e megcsinálni. Nos, a válasz magamban igen lett, szóval neki is álltam, és íme! Itt az első része :)

Úgy gondoltam kezdjünk egy olyannal, amit amúgy is meg fogok csinálni, pláne ha elkezdődik december, illik egy kis hangulatot csinálni hozzá, márpedig szerintem az egyik legmeghatározóbb része a hangulatnak a dekoráció.

Olyan régóta ül már a fejemben az ötlete ennek a bejegyzésnek, azt hiszem, most itt az ideje meg is valósítani. A mai nap, egy általam nagyon szeretett könyvről-filmről hozok nektek véleményt, bár azt hiszem, már most elárultam magam a a kezdő sorok alkalmával.  Itt is van tehát a W. Bruce Cameron által alkotott könyvről a véleményem.

Nos, mit is mondjak. Kapunk egy jó hosszú fülszöveget az biztos, amiben egyértelműen ne értem, hogy miért szerepel Béni, a Bailey helyett, a fordítók nem túl sikeresen hozták ezt össze.

Folytatva a gondolatmenetemet, egyértelmű volt, hogy a könyvet is el kell majd olvasnom valamikor. Végül erre ezen az év őszén került sor. A könyv, habár bőven közvetít felénk mindenféle érzelmet, egyértelműen gondolatok terén volt nyerő. Olvasás közben annyira a kutya fejébe képzeltem magam, egyszerűen tökéletesen lett megírva a narráció a kutya szemszögéből. Ahogy a filmben is, a könyvben is feltűnik, hogy nem teljesen úgy van az a négy élet, ahogy van, de ez így rendben van. Itt nem kezdtem el rögtön bőgni, igaz, az utolsó pár fejezetnél, már bőven elhasználtam pár zsebkendőt, és mikor sikerült megnyugodnom egy roham után, az első mondat elolvasásánál újra bőgni kezdtem. 

Nem beszélhetünk túl bonyolult gondolkodásról ám ez volt nagyszerű a könyvben és a filmben is. Egyszerű volt, tiszta, és ártatlan, és néha csak ennyire van szüksége az embernek. 

Ha valaki az én véleményemre volna kíváncsi, és azt tanácsolom, először a filmet, majd a könyvet olvassák el, szerintem úgy jobban üt. Először hatna így az érzelmekre, majd a gondolatokra. Egyértelműen csak ajánlani tudom mindkettőt, ez egy epic újranézős-olvasós, sírós film és könyv, amikhez szükség lesz egy száraz zsepire, és egy kisállatra kéznél. Bár egyértelműen, itt is győzött a könyv  a film felett, ám úgy gondolom, egyiket is másikat is kihagyni kár lenne.

Eddig mindig a Syoss szárazsamponát használtam, amivel meg is voltam elégedve, azonban egészen biztos vagyok benne, hogy nem imádom és van nála jobb is, ráadásul már olyan régóta kerülgetem ezt a márkát, főleg, amióta Magyarországon is van, hogy úgy éreztem itt az ideje kipróbálni a hírhedt Batiste szárazsamponokat, azok közül is a cherry-s változatot, kíváncsi vagyok, hogy fog szuperálni.

A Balea avokádós-málnás dezodorja 100%-ig impulzusvásár volt, a csomagolása miatt, meg azért az illata sem rossz, bár nem hiszem, hogy hatalmas csodákat művelne majd.

Az egyetlen sminktermék szerű dolog, amit tegnap beszereztem az a 183 Days spraye, kíváncsi vagyok, jobban tart e majd tőle a sminkem, talán még tesztet is hozok róla a blogra. 

Beszereztem egy Vanilia Chai maszkot, ami reményeim szerint ugyanolyan lesz,mint a tavalyi limitált kiadású, csak más csomagolásban, ugyanis azt imádtam, és sajnáltam, hogy nincs belőle több a boltban. Egy kivis maszkot is beszereztem, rá is nagyon kíváncsi vagyok.

Vettem egy kávés-mandulás testradírt is, amire nagyon kíváncsi vagyok, valamint egy Ice Berry nevezetűt is, mert fogalmam sincs, mit produkálhatnak ezek a bőrömmel, és úgy gondoltam, érdemes nekik egy próbát adni.

Hajápolás terén beszereztem egy hajpakolást száraz hajra, amit én a hajtöveimre szeretnék elhasználni, mert mostanában kicsit szárazak, és szeretném őket "új" életre kelteni

Lehet ez az egyik legrandomabb kép a blogon, vagy legalábbis ebben a bejegyzésben, de úgy gondoltam, ha már megvettem, akkor megmutatom. Beszereztem egy Alpro kókusz-mandula tejet, mert a múltkori kókusztej, és vaníliás szójatej isteni volt, így úgy gondoltam ezt is kipróbálom. Amióta felfedeztem, hogy az esetek nagy részében a szervezetem rosszul reagál a tejtermékekre, próbálom csökkenteni a laktózbevitelemet, és próbálok más alternatívákat beszerezni rá, mint a Mizo laktózmentes tejek, vagy az Alpro termékei. 

Shadow sem maradhatott ki a jóból, vettem neki három ilyen Dein Bestes konzervet, amiből egyet már megevett, mire a kép elkészült, valamint egy alutasakosat is kapott, egy jutalomrudat, és egy egészen fura találmányt, macskalevest, amiről még életemben nem hallottam, de mivel kíváncsi vagyok rá, hogy ez mégis mi, majd Shadow kikísérletezi. 

A minap sikerült eljutnom az egyetemi Gólyabálra, ami több szempontból is újdonságot jelentett számomra. Ez volt az első olyan bál, ami egy kicsit is hajazott az amerikai filmekben látott bálokra. Kihívás volt számomra, mert teljesen egyedül mentem, egy teljesen ismeretlen szituációban, ráadásul a bál színe a kék volt, nekem pedig ezzel együtt minden a komfortzónámon kívül esett. Nem mondom, hogy eget rengetően fantasztikus sminket csináltam, de szerintem elég jól teljesítettem ezt a kis "kihívást".

A videó már egy ideje kint van, de még bejegyzés formájában nem írtam meg, szóval most itt van :D 

Próbáltam végre csinálni egy "normális" sminkvideót egy másik kamerával, de szerintem rosszabb minőségben vette fel, mint amúgy a másik, szóval azt hiszem maradok a másiknál. Próbáltam egy kicsit egyszerűbb, mindennapi sminket csinálni, nos szerintem nem egészen olyan lett, mint amilyet szerettem volna, kicsit annál élénkebb lett, de az eredmény egész szép lett szerintem, az biztos, hogy sokkal magabiztosabban éreztem magam benne.

Az október is sokkal gyorsabban telt el, mint azt szerettem volna, s sajnos azt kell mondanom, hoy egyáltalán nem volt kedvemre való. Se a bőröm nem szerette, hiszen szörnyű állapotban van még most is, se az egészségem nem volt a toppon, és valahogy lelkileg sem találom az utat. Nem sokat pihentem ebben a hónapban, talán pár nap volt olyan, amin tényleg pihenni tudtam, egyébként teljesen lefoglalt az egyetem, és az, hogy betanuljak az új munkahelyemen. Megtapasztaltam az első ZH élményemet, őszintén szólva, egyáltalán nem olyan, mint amilyenre számítottam, és egy kicsit csalódtam is magamban. Szóval ez az október nem volt túlságosan pozitív számomra. Talán kettő olyan nap volt, amikor találkoztam a legjobb barátnőmmel, és akkor tudtam csak egy kicsit kikapcsolódni. Ahogy már említettem időhiányban nem igazán hoztam a tőlem megszokott mennyiséget filmek és sorozatok terén, szóval most egy szerényebb kis Művelődővel készültem nektek. 

Röviden itt összefoglalnám azokat, amiknek most nem adok külön kategóriát:

Az írás mostanában megint csak egy vágyálom, habár támadt egy-két jó ötletem, amiket szeretnék megírni, és pár rövidke dal részlet is született, de ennyi. Nem túl sok időm maradt arra, hogy a hobbijaimat űzzem. Az éneklés is ritkán volt jelen az életemben, legfőképpen az eddig énekelteket dúdolgattam most is, valamint francia dalokat, amik most nagyon jól estek a lelkemnek.

A 101 kiskutya egy klasszikus film számomra, imádom nézni mert olyankor mindig egy sajátos hangulatba von, ami mindig kitart a film végéig. Az a tipikus "régi szép idők" hangulat, amiről beszélek, ezért is szeretem nagyon.

A pokolba a szerelemmel egy újdonság volt számomra, nem is tudtam, hogy van ilyen film, de basszus, ez nekem nagyon bejött. Az old-school filmek alapján, a tipikus Hollywoodi eredeti, és ahh. Nem is tudom, hogyan fogalmazzam meg. Renée kellemes meglepetést okozott nekem a filmben, Evan meg, huh. Szavak nincsenek rá, milyen sármos ez a pali.

A Gyerekjáték megint egy olyan film volt, amiről azelőtt sohasem hallottam, de nagyon jó kis tipikus családi film volt, élveztem, amíg tartott, persze ennek is vannak hibái.

A tetovált lány az egyik legfrissebb nézésem. Annyit hallottam már róla, de eddig ódzkodtam a megnézésétől, mert nem tudtam, hogy mire számítsak. Nos, először is wow. Voltak olyan pillanatok, amikor azt éreztem, én ezt nem bírom, ez nagyon durva, rosszul vagyok, mégis figyelemmel kísértem az elejétől a végéig, anélkül, hogy meguntam volna, pedig egy hosszú filmről beszélünk. Nem ajánlom senkinek, aki legalább tényleg be nem töltötte a 16-ot, mert azért tényleg olyan részek vannak benne, amit fel kell dolgozni, de nagyon tetszett a film, magam sem tudom, miért.

Három olyan filmet láttam, ami nem különösebben váltott ki belőlem bármilyen érzést is. A Szakíts, ha bírsz egy könnyed kis vígjáték, de értelmét nem láttam, viszont elütöttem vele egy-két órát. 

Az Időcsavar egy kisebb csalódás volt számomra, egyáltalán nem olyan volt, amire számítottam, és a megvalósítás is túl lapos lett, azonban nem volt olyan szörnyű, hogy a "rossz" kategóriába kerüljön. A fecsegő tipegők Párizsban pedig egy nosztalgia hatására született, és most így felnőtt fejjel nem értem, hogy mi volt ebben a mesében olyan észvesztő, most csak teljesen átlagos volt.

Volt egy pár film, ami viszont abszolúte no-no. A hercegnő és a koboldot egy kihívás miatt néztem meg, de én egyáltalán nem élveztem, figyelni is néha csak a cica miatt figyeltem. 

Az Azt beszélik egy tipikus rosszabb fajta vígjáték, amit sajnos egyáltalán nem tudtam értékelni, maga a téma szerintem kicsit off, főleg, hogy a harmadik generáció is belevonódott.

Az Éjjel-nappal fiatalok szerinte borzalmas volt, egy cseppet sem tudtam élvezni, szerintem unalmas volt és idegesítő.

A tizedik kör alapötlete nem lett volna rossz, de a megvalósítás, és a karakterek viselkedése számomra élvezhetetlenné tette a filmet.

A Farkashalál egy trilógia befejező része, amit már sokkal hamarabb olvastam, de így is könnyen vissza tudtam hozni az emlékeimet, a könyvvel kapcsolatban, amikor ebbe belekezdtem. Nem volt rossz, szép befejezést kaptunk, azonban nem volt semmi különös. 

Az Itt vagyok egy egyáltalán nem megszokott könyv volt, ami néhol izgalmas volt, néhol annyira nem, engem viszont azt húzott fel benne, hogy mégis miért így ért véget. Azért egy epilógust írhattak volna hozzá.

A Struck számomra egy teljesen új élmény volt. Soha nem olvastam igazán olyan könyvet, ami a villámlás köré épült volna, és emlékszem, pár évvel ezelőtt, amikor megjelenés előtt állt, én ezt el szerettem volna olvasni. Nos, ez most sikerült. Érdekes, új történetet kaptunk, igaz nem dobtam el tőle az agyamat, de egyszeri olvasásra jó. 

A Leányrablás Budapesten egy olyan történetet, minek létezéséről már jó ideje tudok, de valahogy sohasem éreztem a késztetést, hogy én ezt el akarom olvasni. Aztán egyszer csak jött az ötlet, hogy miért ne. Az elején voltak fenntartásaim, nem igazán csípem a régebbi időkben játszódó sztorikat, de egész hamar magába szippantott.

A When It Rains borítója annyira nem volt csábító, mégis belevágtam. Hát egyáltalán nem olyan sztorit kaptam, mint amilyet vártam. A témája durva, és valós, ráadásul ez a könyv szépíteni sem akar, így amikor a könyv háromnegyedénél beüt az, amiért imádkozik az ember, hogy ne törtéjen meg, nos, megtörténik. Ezután annyira nem volt kedvem tovább olvasni a könyvet, hiszen mi, most mégis mit akarnak a sztorival kezdeni, de kapunk ahhoz képest egy elég szép happy endet, már a körülményekhez képest. 

Az Egy kutya négy életéről nem beszélnék itt sokat, mert egyértelmű, hogy egyszerűen imádtam, szeretnék majd egy kis összehasonlító véleményt írni egy külön posztban a könyvről és a filmről. 

John Green. Ajjaj, elég nagy gondban vagyok vele. Én tipikusan az az ember vagyok, hogyha a valóságban nem, akkor legalább a könyvekben kapjunk egy boldog befejezést. Azonban John Green könyvei nem ilyenek. Az ő könyvei tömény, fullasztó, valós emberi betegségekkel, problémákkal teli, és biztos lehetsz benne, hogy nem kapsz boldog befejezést, csak egy életszakasz lezárását a könyv végével. Ezért nem tudom eldönteni soha sem, hogy most tetszett-e a könyv, vagy nem, mert az én elvárásaimtól annyira különbözik. Tény, hogy a nyelvezet és a téma midig borzasztó jó (mondjuk engem még egyszer sem sikerült megsiratnia), csak nekem valahogy ez a stílus nem fekszik. Eddig három könyvet olvastam tőle, a mostani volt szerintem eddig a kedvencem.A Teknősök végtelen sora volt az eddigi legemészthetőbb könyve véleményem szerint. 

Ebben a hónapban csak két sorozatot néztem. Még a hónap elején befejeztem a Dr. Csontot, amiért persze kicsit sajog a szívem, hiszen imádtam már egészen gyerekkorom óta Booth és Bones párosát, így egy kicsi fáj nekik búcsút mondani. Habár az egész sorozatot imádom, az utolsó pár évadra már jellemző volt a hanyatlás. A legtöbb rész most már kicsit lapos volt a végén, csak egy-két személyesebb rész volt hűha. Ezen kívül tényleg nagyon szerettem a sorozatot, és akár hiszi az ember, akár nem, elég sokat tanulhat belőle az ember.

A mostani sorozat, aminek mindjárt elérek a megjelent részek végéig, az a Shadowhunters. Nos, ha a filmhez vagy a könyvhöz kellene hasonlítani a sorozatot, egyértelműen azt mondanám, hogy pocsék lett, teljesen eltértek az eredetitől, és a hangulatát is elrontották, varázsoltak belőle egy high-tech valamit, ami az összes rajongóban hatalmas csalódást keltett. Azonban ha elvonatkoztatom mindkettőtől, akkor egész jó. Persze nem egy világmegváltó sorozat, de egyszer elkezdtem, és szeretném befejezni, habár még legalább 10 rész csak 2019 elején fog megjelenni. Egyébként is, mostanában annyiszor álmodok a Shadowhunterekkel, hogy ajaj. Még a halloweeni jelmezem is volt xd