Ritkán csinálok teszt videókat, ennek főként az az oka, hogy fogalmam sincs, hogy mit mondjak róluk, hogy össze tudok- e hozni egy normál hosszúságú bejegyzést vagy videót, de néha-néha kivételeket teszek, hátha éppen eszembe jutnak azok az elkészítésekor, amik csak úgy tök random jutnak eszembe. A mai napon - vagyis inkább majdnem egy hónapon át - teszteltem a szempillaspirált. Vizsgáltam a tartósságát, a lemoshatóságát, hogy miként bánik a szempilláinkkal. Az eredményről az alábbi videómban számolok be:

Ez a Január egyszerre gyorsan és lassan telt el, valahogy úgy éreztem szalad az idő, mégis mintha soha nem akart volna elmúlni ez a hónap. Sajnos nem volt valami túl pozitív 2019 első hónapja. Rengeteget tanultam a vizsgáimra, rengeteget vizsgáztam is, emellett pedig a munka volt a fő dolog az életemben a tanulás mellett. Sajnos ezzel együtt megjelentek nálam a negatív gondolatok is, nagyon sokszor éreztem magamat egyedül, mondjuk ez igaz is volt, közösségi életem nem igen volt  a hónapban. Szóval nem indult a legjobban ez az év, remélem innentől kezdve már csak jobb lesz. Habár sikerült nagyon sok sorozatot és filmet néznem, most sem szeretnék nagyon sok lehúzást írni, ezért nem az összeset mutatom be nektek, hanem csak  közepes kategóriától.

A Steph című könyv már nagyon régóta meg van, azonban most végre el tudtam olvasni. A könyv az Alkonyat írójáról Stephenie Meyerről szól, egy kicsit beavat minket abba, hogy ki is ő valójában. Összességében egy nagyon könnyed olvasmány, elég gyorsan haladtam vele, annak ellenére, hogy nem állt szándékomban.

Végre sikerült egy LOL könyvet is elolvasnom (Páros randi tesóknak), annyi ideig kellett mellőznöm az olvasást, hogy annyira jól esett végre olvasni egy kicsit. Azonban ez a könyv most éppen nem teljesen nyűgözött le. Egy könnyed, kis szerelmes storyra számítottam, azonban itt nagyon belecsapott egy komolyabb témába, ahol inkább ezen volt  hangsúly a könyvben és nem a szerelmi szálon. Vagy legalábbis nem azon a szerelmi szálon, amire mi gondolnánk. Habár az egész kiszámítható volt végeredményben, szép, hogy kaptunk egy komolyabb témát is a könyvben. Most azonban pont ezzel volt a bajom. Habár értékelem, hogy ilyennel is foglalkoztak a könyvben, nekem pont egy könnyed szerelmes történetre volt szükségem, ami ebben pont nem volt meg.

Alig vártam már, hogy elolvashassam Lara Jean (Örökkön örökké) történetünk befejező kötetét, alig vártam, hogy ugyanazokat az érzéseket átélhessem, amelyek az első kötet alkalmával elkísértek, azonban itt is csalódnom kellett. Míg az első két kötet végig izgalommal és várakozással teli volt, itt már csak a szomorú semmi volt számomra, annyira lezárás szaga volt az egésznek (persze, ez az utolsó kötet), de számomra annyira csúnyán átjárta az egész művet, hogy egy kicsit számomra unalmas volt ez a rész, amit sajnálok, mert hát Lara Jean és Peter K nagy kedvenceim voltak.

Voltak filmek a hónapban, amikről úgy gondolom, szórakoztatóak voltak, lekötöttek, és jó volt nézni őket, azonban nem hiszem, hogy bármikor is újranézés lenne belőlük. A Nem kellesz eléggé egy tipikus olyan film, ahol több karakter életét láthatjuk, majd ahogy haladunk előre, úgy függ össze egyre jobban az életük egymással, ők általában pedig híres színészek és színésznők által megformált emberek.

Az Exférj újratöltve szintén egy szórakoztató kis műsor volt, de semmi több.

A Százkarátos szerelem izgalmakkal teli filmecske volt, főleg a vége felé kezdett izgalmas lenni, jó volt egyszer megnézni, azonban nem hiszem, hogy többször is megnézném.

A Boszorkányvadászok egy nagyon érdekes Jancsi és Juliska feldolgozás, egy kicsit véresebb feldolgozás, és egy kicsit bugyuta is, de az biztos, hogy van néhány eredeti ötlet benne az biztos.

A Csillagpor egy olyan történet, amely egy könyvben nagyon érdekes lehet, filmben viszont kevés az idő arra, hogy egy ilyen komplex filmet és történéssort egy filmben bemutassanak megfelelően.

Régen nem hittem volna, hogy az ilyen sötét gondolatú filmek az én stílusom, azonban A Lány, aki a tűzzel játszott megint egy bámulatosan megalkotott, eszementül beteg és sötét film, mégis van valami a hangulatában, ami magával ragad. A színészi játék is nagyon jó, imádom a színésznőt, aki játssza, hihetetlenül jó.

A szörnyek és szerelmek egy megint csak beteg film, a durvább féle fantasyk egyike, amolyan Grimm módon reális, és jól mutatja, hogy egy tündérmesének nem csak boldog vége lehet. 

A Rampage egy olyan akciófilm, amiről már messziről éreztem, hogy nekem tetszeni fog. Dwayne Johnson nálam mindig egy tök jó kis film előszele, hiába húzzák le a produkcióit, sok olyan van, amit én imádok tőle. Ez is ilyen volt, nagyon jól megmutattak egy valós problémát, az állatok mindig egy kényes téma volt a világban, engem egy ponton könnyre is fakasztott, legalább már ezért megérte megnézni.

Sokáig ódzkodtam Robert Pattinson filmjeitől az Alkonyat után, féltem, elveszlik az egész varázsa. Most azonban nem kifejezetten miatta kezdtem el nézni a Vizet az elefántnak című filmet, de azt kell mondanom, egészen tetszett a film. Ahogy az előbb is, megint csak állatok is érintettek benne, szóval valahogy éreztem, hogy tetszeni fog. A szerelmi szál is érdekes volt, habár egy kicsit bugyuta. 

A moziban sikerült megnézni az Egy kutya hazatért, amiről ki kell jelentenem, hogy talán még jobban meghatott, mint az Egy kutya négy élete. Körülbelül az első percektől némán könnyeztem  végéig, bár a legvégén már nehéz volt visszafogni a hangos zokogást. Bezzeg más a moziban meg sem rezdült csak én :D

Érdekes tény, hogy életemben először a Másnaposok 3-at láttam a filmsorozatból, ráadásul moziban, és csak ebben az évben jutottam el oda, hogy az első két részt megnézzem. Őszintén ebből a kettőből az első rész tetszett jobban, de mindkettőben dőltem a poénoktól.

A Vadon egy komolyabb, életrajzibb film, amiktől én nem vagyok elájulva, viszont ez tényleg egy jó film volt, olyan dolgokat is megtanított, amiket egyáltalán nem tudtam. Mint például, hogy egy rossz túrabakancs miatt elvesztheted a lábkörmeidet.

A csábítunk és védünk egy poénoktól hemzsegő vígjáték, ami egyszeri nézésre tuti jó, nekem nagyon tetszett. 

A Rebel In The Rye megint csak egy életrajzi film volt, viszont ez pörgött rendesen. Csak random kezdett el menni az egyik film után, miközben tanultam, de nagyon megtetszett, ráadásul az egyik kedvenc színészem a főszereplő. A Zabhegyező írójáról szól, és nagyon jól feszegetik benne azt, hogy hogyan is írjunk, és az író "becsavarodását" is igen szép folyamattal mutatják be. Kicsit felkavaró is benne néhány részlet, de szerintem megéri végignézni.

Ebben a hónapban igen belemélyedtem a sorozatok világába, így egy jó pár sorozatot folytattam, befejeztem, és elkezdtem. Elkezdtem valamint már be is fejeztem a Happy Endings nevű sorozatot, amit három rövid évad után el is kaszálták, meg is értem miért. Az egész egy modern Jóbarátok akart lenni a véleményem szerint, ám ahhoz mérten, semmi más, mint egy gagyi utánzat. Végignéztem ugyan, nem volt vele gondom, de egyáltalán nem voltam teljes mértékbe elragadtatva tőle. 

Régen imádtam a Jim szerint a világot, ám őszintén megmondom, mikor legutóbb láttam egy részt belőle a TV-ben, nem voltam elájulva tőle, így úgy döntöttem, adok neki egy másik lehetőséget. Már megnéztem pár részt belőle, de eddig semmi extra, majd meglátom, hogy fog-e fejlődni a sorozat, vagy megmarad ugyanazon a szinten. 

Egyszer csak bekattant, és úgy döntöttem végignosztalgiázok annyi sorozatot, amennyit csak lehet, szóval elkezdtem az egyik gyerekkori kedvencemet is nézni, a Pokémont. Annyira cuki kis mese, hogy egyszerűen nem tudom abbahagyni a nézését :'D

Ebben a hónapban "elbúcsúztam" a Jóbarátoktól, ugyanis befejeztem a sorozatot, ami azért egy kis törést okozott, valljuk be :D Egy ilyen remek sorozatot befejezni. Fájt is érte rendesen a szívem, mondhatom.

Folytattam a This Is Ust, és ezúttal jobban tetszik mint eddig, valahogy most jobban megértettem, vagy jobban elért hozzám az üzenete, mint eddig.

A most induló Good Trouble megjelent részeit is megnéztem, és szerintem egyáltalán nem olyan rosszak, mint ahogy a kritikusok állítják, szerintem hozza a Foster hangulatot, csupán egy sokkal könnyedebb témával, és nem azokkal a komoly dolgokkal foglalkozik mint eddig, hanem a két lány boldogulásáról. 

A Riverdale most teljesen magába szippantott, hihetetlen, hogy mennyire tetszik nekem, és alig bírom kivárni a heti részeket, annyira izgalmas a sorozat, habár egy ponton féltem, hogy elterelik egy olyan irányba, amely nem a sorozathoz való, de nagyon szépen visszahozták.

A Shadowhuntersből pár megnézetlen rész maradt az utolsó évadig, amit gyorsan pótoltam is, és már alig várom az utolsó évadot, kíváncsi vagyok, mit hoznak ki belőle.

A Legacies azt hiszem kicsit túlzásba vitte a természetfelettit, az egész kezd átmenni egy rossz mesébe, remélem visszatudják még hozni, mert így nem hiszem, hogy sok évadot várhatnánk tőlük, érdekes, hogy még csak most kezdődött és máris elkezdték szinkronizálni.

Elmúlt egy év és itt a következő rögtön azonban idén nem kívántam év összegző bejegyzést készíteni úgy éreztem túl megterhelő lenne. A december egy kicsit kiesett az irányításom alól, nem telt túl nagy harmóniában, inkább kapkodásról és kevés pihenésről szólt az egész, néhány harmonikusabb pillanatban. Idén szeretném a negatív filmélményeket kihagyni a blogból, mert azt hiszem nagyon sok lenne, így fókuszáljunk inkább csak a pozitívra.

A Dust egy morbid, de a maga módján zseniális kisfilm Alan Rickman főszereplésével, és huh, belegondolni is furcsa, hogy némely embereknek ilyesmi jut az eszébe, egyszerűen zseniális :D

Az Engedj be! másik verzióját is megnéztem, és azt kell mondanom, a kettő ég és föld, mégsem tudnám eldönteni, hogy melyik tetszett jobban, hiszen mindkettőből hiányzik az a valami, ami teljessé tette volna a filmet. 

A karácsonyi rémálom egy ilyen sanda elutazós film emlék volt, amit muszáj volt megnéznem rendesen is. Nos, semmi különös, de azért van benne valami érdekes, ami miatt az ember mégis meg akarja nézni. 

A következő egy kisfilm, ami egyben egy rajongók által készített Voldemortos feldolgozás volt, és azt kell mondanom, hogy a látványvilág bámulatos, az ötlet is jó, majdnem egész jól illene a Harry Potter világba nekem mégis hiányzott belőle valami. Mondjuk a vége odatett, bár gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz :D

A Krampusz, nos egy tízes skálán kettes szinten ijesztő, szóval ha valami nagyon jó horrort akartak, amitől halálra ijedtek, az nem ez lesz, viszont simán nézhető, érdekes kis sztorija van az tuti.

A karácsonyi kutyabalhé egy aranyos kis Disney film, igazából azt hozza, amit a többi társa, szépen lefoglalja az embert, ad neki egy cuki sztorit amivel elvan egy darabig, aztán megy tovább az élet.

A Káosz Karácsonyra egy olyan film, amit minden évben adnak a tv-ben én pedig minden évben elkapok belőle egy csepp részletet, de soha nem nézem végig. Most végignéztem, és igazából egy elég jó film, olyan tipik karácsonyi romkom. A Holiday egy abszolúte új felfedezés volt, és nagyon hamar megszerettem, pedig az elején teljesen biztos voltam benne, hogy nem fog tetszeni. Nos, tévedtem, mert abszolúte imádtam, remek kis történetet vonultat fel. Richie Rich karácsonya száz százalékig nosztalgia volt vissza a nem is régi gyerekkoromra, amikor a Disney-Jetix-Foxkids csatornán olyan filmeket néztem, amiket szerettem, de a nevüket nem tudtam, így amikor találok egy régi kincset mindig ebbe a szép nosztalgikus hangulatba kerülök, szóval ezt is emiatt az érzés miatt néztem meg, és tényleg annyira jól esett, a történet maga kicsit nevetséges, a maga módján régimódi de annyira jó, hogy szerintem minden gyereknek muszáj ezt megnéznie gyerekkorában. A Rossz anyák egy újranézés, a Rossz anyák karácsonya új élmény volt, és azt hiszem, még jobban is élveztem a "karácsonyi kiadást" min az eredetit, hiszen felvonultat néhány olyan problémát, persze eltúlozva, kiparodizálva, ami a mai világban igenis jelen van. Amikor elkezdtem a Váratlan szépséget, tudtam, hogy igazából egy drámát kellene látnom, és vártam is  lírikus, metaforikus gondolatokat és képeket, azonban ez sajnos elmaradt, az alapötlet nagyon jó lett volna, de szerintem magában így az egész filmet elsiették, azonban még így is nagyon szép film volt. A karácsony mentőakció egy moziban megnézett kis élmény volt, amolyan karácsonyra hangolódásnak szántam, és ezzel a szándékkal abszolút átjött a film, szerintem nagyon aranyos film volt, azt hiszem sokan, néha én is, alul értékeljük a francia filmeket, pedig vannak köztük nagyon jók. Ez például szerintem egyedi volt több tekintetben is, kicsit régimódi elemek is megjelentek, de teljesen modernek is, szóval ő is nagyon tetszett nekem. Egy Netflixes film is megnézésre került, a Christmas Inheritance a The 100 sorozat női főszereplőjével itt is főszerepben. Tetszett, hogy ennek is volt egy kicsit old-school hangulata, és nemcsak egy szép karácsonyi filmet kapunk, hanem egy aranyos romantikus komédiát is, ahol a románc csak egy másodlagos dolog, míg az első az, hogy főszereplőnk megpróbálja megmutatni, hogy nem olyan szétszórt, elkényeztetett kiscsaj, mint aminek gondolják. Az Angela's Cristmas egy nagyon érdekes, és gyönyörűen szép animációs, angol nyelvű rövidfilm, ami szerintem egyszer majd nálam egy klasszikussá válik, hiszen nagy szép üzenete van.

Sziasztok! Mivel ide a blogra nem igen posztoltam őket, és instán és facebookon is ritkán osztottam meg egy-egy részt úgy gondoltam, hogy ebben a posztban beillesztem nektek az egész Karácsony Készyvel sorozatot. Igaz, egy kicsit elcsúsztam a részekkel vagy nagyon későn kerültek fel, de próbáltam tartani magamat az eredeti tervemhez, és feltölteni az összes videót, még ha egy kis csúszás is történt itt-ott. Remélem tetszett nektek a legelső Karácsony Készyvel széria, és nem felejtettetek el jelentkezni a nyereményjátékra sem ;)

Innen is kívánok mindenkinek boldog karácsonyt! :)

                                             Dekorációs Haul

A mai napon egy OOTD-vel készültem nektek, mégpedig a Manzara.hu weboldallal együttműködésben, amit itt is szeretnék nekik megköszönni, hiszen most ezzel egy hatalmas álmom vált valóra. Az egész összeállítás a weboldalról rendelt női kabát köré épült, otthon azon morfondíroztam, hogy milyen ruhákat tudnék kombinálni azzal a csodakabáttal. Bár meg kell mondanom, első látásra nem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen lengének tűnő kis női kabát mégis hogyan funkcionálhat igazán kabátnak, de az eredmény engem is alaposan meglepett. 

Először is, szeretném leszögezni, hogy habár ez egy támogatott bejegyzés, minden vélemény a sajátom. Először is a szállítás. Hétfőn beszéltük meg, hogy feladják postára, én pedig már csütörtök este kézbe is foghattam a kabátot, amiben ugyebár eléggé kételkedtem. A weboldalan egyszerűen mesésnek nézett ki, én azonban nem tudtam elhinni, hogy ez tényleg egy rendes igazi kabát, nekem túl vékonynak tűnt, mégis úgy gondoltam, hogy gyönyörű darab, és azért esett a választásom rá. A kép, egyébként tökéletesen visszaadja a valóságban kapott ruhadarabot, szerintem teljesen ugyanúgy néz ki, ahogy online is. Én egy S-es méretben rendeltem, azonban rám egy hangyányit nagy (amit egyáltalán nem bánok) - ezért is nézek ki néhány képek egy nagy fehér felhőnek - de ha valaki alá akar durván rétegelni az simán megteheti így. 

Az anyaga tényleg vékony, ezt el kell ismernem, viszont tömény pluss, szóval eszméletlenül meleg és puha, az egyik kedvenc kombinációm a világom.

A csodás anyag és az ugyanolyan termék ellenére is egy kissé szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, vajon mennyire is állja meg a helyét kabátként. De most szombaton meg is volt a lehetőségem arra, hogy teszteljem, hiszen a húgommal egy kis karácsonyi bevásárlást és kiruccanást terveztünk. Biztonság esetére a  nagy táskámba gyömöszöltem egy másik kabátot is, hátha túl hideg lenne. 

Az idő aznapra havat jósolt, szóval valamennyire enyhe idő volt várható, én mégis kíváncsi voltam. Elkezdtünk fotózni - nos, egyértelműen nem életem fotói lettek - és csodás módon elkezdett havazni. Habár hivatalosan egy kevés hó már jelenlétét tette nálunk novemberben, most mégis istenigazából elkezdett havazni, ami kész csoda volt, és nagyon megörültünk neki. 

Na, és mi lett az eredménye a melegen tart tesztnek? Az, hogy nagyon meleg! Mikor kiléptem az ajtón a kabátban, azt hittem megfagyok, de mint kiderült, egyáltalán nem így volt, sőt, nagyon is jól éreztem magam a kabátban, tökéletesen melegen tartott. A kinti fotózás is eltartott egy ideig, de egyáltalán nem fáztam benne, sőt, mikor felvettem a másik kabátot, abban sokkal jobban fáztam.

Végül a karácsonyi vásárláson jól éreztük magunkat, megvettünk majdnem minden ajándékot, és  kajálni és mozizni is beültünk, ahol megnéztünk egy cuki francia karácsonyi fimet. 

Pulóver: H&M // Nyaklánc:Aliexpress // Nadrág: H&M // Cipő:Deichmann //Kabát:Manzara

A végső véleményem az, hogy egyértelműen egy megbízható, gyors, jó minőségű termékeket szállító oldalról van szó, ahol tényleg minden megtalálható a kabátoktól ( https://www.manzara.hu/kabatok), a férfi cuccokig, a kiegészítőkig, szóval csak ajánlani tudom :)

Sziasztok! Ahogy közeledik az év vége, a karácsony, ráadásul elértük a csatornán a 100 feliratkozót, úgy gondoltam meg kell ünnepelnünk ezt a csodás hármast, mégpedig egy kis nyereményjátékkal.

Ha szeretnétek megtudni, hogy mit tartalmaz a csomag nézzétek meg az alábbi videót, és jelentkezzetek bátran! :)

Jelentkezni december 31-ig lehet, sorsolni pedig január 5-én fogok instastoryban :)

A jelentkezési feltételek:

Annak ellenére, hogy folyamatosan töltöm fel a Karácsony Készyvel videókat, még nem felejtettem el a szokásos havi blogposztot, a Művelődőt. Ebben a hónapban már kicsit több időm volt lazítani, habár most sem volt olyan sok, és úgy döntöttem, hogy már nem is fogom feleslegesen tépni a számat azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amit már egyszer megmutattam nektek, így csakis az újdonságokra fogok koncentrálni.

A múlt hónapom nagy részben az egyetemről és a munkáról szólt. Elkezdtem dolgozni, így általánossá vált az, hogy késő este értem haza, és az alap dolgokon kívül meg persze az alváson kívül nem is nagyon volt időm semmire. Tanulásra egy héten maximum egyszer vagy kétszer jutott időm ha a hétvégéket nem számoljuk bele és sajnos az alvást is eléggé elhanyagoltam, így hónap végére eléggé elfáradtam, és gyakran váltam ingerlékennyé. És persze többet aludtam az óráimon. A hónap eleje tartogatott egy kis kihívást számomra, ugyanis elmentem az első igazi, egyetemi gólyabálomra, ráadásul tök egyedül, amire eléggé büszke vagyok. A smink is kihívás volt számomra, ugyanis az is a komfortzónámon kívül esett, de nagyon tetszett az egész összességében. A bál is jó volt, összefutottam néhány ismerőssel így nem voltam teljesen egyedül, és a Wellhello élőben másodszorra is nagyon nagy élmény volt, egyszerűen imádom őket.

A hónapban, főként az unalmasabb óráimon, és az óra közötti szünetekben volt egy kis időm olvasni, aminek nagyon örültem, már hiányzott az, hogy valamit kedvemre olvashassak, és elmerüljek benne.

Azonban Cat Patrik Forgotten könyve nem fogott meg annyira. Az alapötlet nagyon tetszik, a megvalósítás sem rossz, ám annyi naivitás és cukorfelhő volt belesűrítve a könyvbe, hogy néha csak fogtam a fejem. A vége egyre jobban tetszik, ahogy az események hatására, végre az agyműködése is kezd helyre jönni, ám nem ez volt a hónap legjobb könyve, amit olvastam.

Anne-Laure Bondoux könyvéről nem hittem volna azt, hogy tetszeni fog. Először is, meglepett, hogy milyen vékony könyvről beszélünk. Másrészről, a fülszöveg igencsak csalóka volt ahhoz képest, ami a könyvben történik. A könyv tele volt tanulságokkal, egy csodálatos történettel, és okítással, egy hosszú kalanddal és az élet kifürkészhetetlen dolgaival. Hiába könyveltem el még a könyv elolvasása előtt, hogy nem fog nekem tetszeni, mégis a végére elég rendesen meghatott, pedig köze sem volt a szerelmekkel teli, átlagos hétköznapokhoz, annál bizony egy kicsivel komolyabb hangvételű történetről beszélünk.

A Viskó, habár egy kötelező olvasmány az egyik vizsgámra, nem hagyott cserben. A belőle készült filmet, mg tavaly hittanon néztük meg, idén pedig kinyílt a szemem a csodálkozástól, amikor a tanárunk feladta a könyvet. Meg is rendeltem online, és nekiálltam olvasni. Sokkal elégedettebb voltam a könyvvel, mint a filmmel, habár hozzá kell tenni, hogy a film látványvilága sem volt semmi. Ez a legkomolyabb hangvételű könyv, amit a hónapban olvastam, de egyáltalán nem untatott, sőt inkább elgondolkodásra készteti az embert. Tudom, hogy sokan nincsenek oda az olyan könyvekért, filmekért, vagy sorozatokért, amiben a vallás vagy a hit nagy szerepet játszik, de szerintem egyébként a kötelező olvasmányok között lenne a helye, annyi gondolkodni valóval szolgál számunkra. 

A kedvenc könyvem a hónapban mégis Böszörményi Gyula könyve, A Rudnay-gyilkosságok volt, ami egy könyvsorozat második része. Tele volt izgalommal,kicsit kiszámítható, de izgalmas fordulatokkal és fondorlatokkal, és alig várom már, hogy a következő rész is a kezembe kerüljön, és nekiálljak a folytatásnak. Anno, szerintem többször is említettem már, hogy nem vagyok a hív az olyan könyveknek, amik a "múltban" játszódnak, ennél mégis azt éreztem, hogy ennek bizony így kell lennie, mai kontextusban nem lenne ilyen varázsa az egész történetnek.

A hónapban sajnos nem volt annyi időm filmet nézni, ám azért most is jutott némi időm filmeket nézegetni. Összesen négy "jó" film kerekedett ki, ami igazából csak három, mert már az egyiket korábban láttam, de úgy gondoltam illik beletenni most is.

Az eszeveszett mesék a morbidsága miatt tetszett meg nekem, azért mert eltér a legtöbb filmtől, és nem kertel, habár kicsit túlzó módon mutat be egyes dolgokat, bár ki tudja, lehet, hogy akár ilyen is előfordulhat a világban.

A legendás állatok és megfigyelésük a kakukktojás, hisz őt már láttam, a de a Grindelwald bűntettei miatt úgy gondoltam benne kell lennie. Ugyanis a most megjelent film valami káprázatosan eszméletlenül jó, és legyen is ennyi elég belőle, hiszen a későbbiekben egy egész poszt fog készülni a véleményemről. 

A Tűnj el! sajnos egyáltalán nem horror, legalábbis számomra biztos nem, viszont thrillernek egész jó volt, ezért került ide. 

A következő négy film képviseli az elmegy kategóriát. A Drágán add az életed! nem volt szörnyű, de nem is tetszett, inkább háttérfilm, amire az ember néha-néha huzamosabb ideig figyel, de semmi több.

A Förtelmes főnökök egy humoros film, amit haverokkal lehet jó egyszer megnézni, ám én nem vágyom arra, hogy többször is megnézzem.

Az Egy Ropi Naplójával igazából semmi gondom nincsen, tök jól ábrázolják a könyvet, ám engem egyáltalán nem kötött le olyan nagyon. Egyszerűen csak nem nyerte el a tetszésemet.

A Már megint Te?! egy tipikus csajos film, amit barátnőkkel jó megnézni egy ottalvós bulin, vagy valami ilyesmin, de ennyi.

Na, és akkor elérkeztünk az abszolúte nem, kategóriához. 

Az Adult World egy meglehetősen furcsa, felelőtlen lányról szól, aki nem veszi észre milyen gyerekesen viselkedik, és már teljesen megértem, hogy ez a film, miért nem kapott soha magyar szinkront. Mert nem érte meg.

A Ne kiálts vérfarkast! egy eléggé gagyi horrorfilm, ami még csak nem is mondható horrornak, és olyan filmelemek keverednek bele, mint a Twilight vámpírnyomozós jelenet, a TVD hasonmás dolog, és a szokásos gonosz vérfarkas, szomszéd elemek, ami egyszerűen nézhetetlenné és unalmassá teszi az egészet. Már-már röhejesnek bizonyult az egész.

A Virslipartiról a megjelenése után azt hallottam, hogy milyen vicces film, nekem mégis sok idő kellett hozzá, hogy rávegyem magamat a megnézésére. Őszintén szólva nem hagytam ki vele olyan sokat. Viccesnek egyáltalán nem volt, csak a primitív emberek gondolhatják azt, hogy a sok káromkodás, és vulgáris szexuális utalás kajákon keresztül vicces.

A Too Late, egy furcsak, művészfilm szerű dráma, amiben pont az összekevertsége a lényeg. Nos, értem én az álláspontját a készítőknek, de rohadt bonyolult volt, és sok értelmét sem láttam.

Sorozatok terén nem sok mesélni való van. A hónap elején belevetettem magam a Shadowhuntersbe, hogy behozzam az elmaradt részeket és felelevenítsem mi történt, most pedig már várom, hogy mikor jelenik meg a végső évad. 

Hosszas gondolkodás után végre belekezdtem a Jóbarátokba, és azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem bántam meg, ugyanis egy rohadt vicces sorozatról beszélünk. Imádom az egyszerűségét, hogy a részek összekapcsolódnak, még sincsen  hatalmas jelentősége az egész sorozatnak, hanem csak úgy van. Munka közben előszeretettel nézem fülessel a telefonomon, és annyira tetszik, hogy már a negyedik évad végénél járok, pedig csak ebben a hónapban kezdtem bele.

Már egy ideje érlelődik bennem a gondolat, hogy mi lenne, ha csinálnék egy kis sorozatot karácsony alkalmából. Eddig még nagyon sehol nem osztottam meg ezt a gondolatot, hagytam, hadd ülepedjen bennem a dolog, és hogy eldöntsem magamban hogy képes vagyok-e megcsinálni. Nos, a válasz magamban igen lett, szóval neki is álltam, és íme! Itt az első része :)

Úgy gondoltam kezdjünk egy olyannal, amit amúgy is meg fogok csinálni, pláne ha elkezdődik december, illik egy kis hangulatot csinálni hozzá, márpedig szerintem az egyik legmeghatározóbb része a hangulatnak a dekoráció.

Olyan régóta ül már a fejemben az ötlete ennek a bejegyzésnek, azt hiszem, most itt az ideje meg is valósítani. A mai nap, egy általam nagyon szeretett könyvről-filmről hozok nektek véleményt, bár azt hiszem, már most elárultam magam a a kezdő sorok alkalmával.  Itt is van tehát a W. Bruce Cameron által alkotott könyvről a véleményem.

Nos, mit is mondjak. Kapunk egy jó hosszú fülszöveget az biztos, amiben egyértelműen ne értem, hogy miért szerepel Béni, a Bailey helyett, a fordítók nem túl sikeresen hozták ezt össze.

Folytatva a gondolatmenetemet, egyértelmű volt, hogy a könyvet is el kell majd olvasnom valamikor. Végül erre ezen az év őszén került sor. A könyv, habár bőven közvetít felénk mindenféle érzelmet, egyértelműen gondolatok terén volt nyerő. Olvasás közben annyira a kutya fejébe képzeltem magam, egyszerűen tökéletesen lett megírva a narráció a kutya szemszögéből. Ahogy a filmben is, a könyvben is feltűnik, hogy nem teljesen úgy van az a négy élet, ahogy van, de ez így rendben van. Itt nem kezdtem el rögtön bőgni, igaz, az utolsó pár fejezetnél, már bőven elhasználtam pár zsebkendőt, és mikor sikerült megnyugodnom egy roham után, az első mondat elolvasásánál újra bőgni kezdtem. 

Nem beszélhetünk túl bonyolult gondolkodásról ám ez volt nagyszerű a könyvben és a filmben is. Egyszerű volt, tiszta, és ártatlan, és néha csak ennyire van szüksége az embernek. 

Ha valaki az én véleményemre volna kíváncsi, és azt tanácsolom, először a filmet, majd a könyvet olvassák el, szerintem úgy jobban üt. Először hatna így az érzelmekre, majd a gondolatokra. Egyértelműen csak ajánlani tudom mindkettőt, ez egy epic újranézős-olvasós, sírós film és könyv, amikhez szükség lesz egy száraz zsepire, és egy kisállatra kéznél. Bár egyértelműen, itt is győzött a könyv  a film felett, ám úgy gondolom, egyiket is másikat is kihagyni kár lenne.